Orlec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Orlec
Orlec
Orlec
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségCres
Jogállás falu
Irányítószám 51557
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség93 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság235 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Orlec (Horvátország)
Orlec
Orlec
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 52′ 50″, k. h. 14° 25′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 52′ 50″, k. h. 14° 25′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Orlec témájú médiaállományokat.

Orlec (olaszul: Aquilonia) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Creshez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Cres szigetének középső részén részén, Cres városától légvonalban 9 km-re délre, a sziget keleti partjától 2 km-re egy 235 méter magas dombon fekszik.

Története[szerkesztés]

A 16. század elején Dalmácia kontinentális részéről a török elől menekült horvátok által alapított település. Lakói eredetileg pásztorok voltak. Nevét onnan kapta, hogy környékén sasok (orlovi), azaz tulajdonképpen fakó keselyűk építettek fészkeket. Ez a vidék ma is a madárfaj védett területe. A település a sziget többi részével együtt a 18. század végéig velencei, majd 1822-től osztrák uralom alatt állt. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 305, 1910-ben 381 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 93 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
305 307 313 334 356 381 449 453 425 400 382 309 241 148 122 93

Nevezetességei[szerkesztés]

Remete Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. század elején épült. A 18. században és a 20. század elején átalakították.

Skulka egy őskori erődített település[4] volt Orlec területén, mely körülötte épített öt, különböző elrendezésű sáncgyűrűn belül helyezkedik el. Falai nagyobb kőtömbökből, szárazon rakott technikával épültek. A sáncok külső külső kerülete mintegy 130 m. A bejárati kapu a legkönnyebben megközelíthető oldalon helyezkedik el, mely több fejlődési fázisban alakult ki. A régészeti kutatás közvetlenül a bejárati épület közelében, valamint a külső és a belső sánc között nagyobb mennyiségű kerámia- és csontanyagot, csont- és kőszerszámot talált, melyek a késő bronzkor és vaskor idejéből származnak.

A Szent Mihály-kápolna Orlec környékének egyik román stílusú kápolnája.[5] Ezek a kápolnák olyan lelkipásztori lakások maradványai, amelyeket a 16. század óta Orlec települése váltott fel. A kápolna tönkrement, a falak és a palával borított félkör alakú apszis azonban megmaradt. Egy falazott kőoltárt és falazott oltárelválasztó falat is megtartották, de átrendezték és megerősítették. A téglalap alakú portál monolit áthidalóval és ajtófélfákkal rendelkezik. A bejárat ferde spalettái e kápolna keltezését valamivel korábbi időszakra datálják.

A Szent János-kápolna az egyik olyan román stílusú kápolna[6] Orlec területén, amelyet a 12. és a 13. században építettek. Az egyhajós, keletelt épület, félkör alakú apszissal rendelkezik. Az épületet rétegesen rakott, faragott kövekből, míg az apszist diadalívét vakolt, durván faragott kövekből építették. A portál téglalap alakú, vakolt kerettel, az oromzat harangtornya részben összeomlott. A fa tetőszerkezet is részben összeomlott. Az elülső falak nyeregtetős előtetőkkel, szélfogókkal vannak lezárva, hogy megvédjék a fatetőt a széltől. Az apszis belsejében található többrétegű mészbevonatok alatt vöröses falikép nyoma látható.

Védett épület az Orlec 7. szám alatti olajprésmalom[7], egy nyeregtetős kőépület, nyitott mennyezettel. Berendezése olajbogyó zúzó berendezésből és egy olajprésből áll, melyek jól mutatják az olajbogyók hagyományos feldolgozási módját.

A Batajni 106. szám alatt egy hagyományos pásztorszállás[8] látható. Egy lakóépületből, egy gazdasági épületből áll, melynek részei egy istálló és egy „mrgara” komplexum, melyek egy száraz falú, elkerített területek a juhok fejésére és nyírására. Ismert adatok szerint ez a pásztorlakás minden bizonnyal már a 16. században is létezett, de a korábbi keltezés sem kizárt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]