Batomalj
| Batomalj | |
 | |
| Batomalj-kápolna | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Toni Juranić (HSP) |
| Irányítószám | 51523 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 127 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 50 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 58′ 59″, k. h. 14° 43′ 10″Koordináták: é. sz. 44° 58′ 59″, k. h. 14° 43′ 10″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Batomalj témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Batomalj falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Baškához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Krk sziget délkeleti részén, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a krki nyugati hegylánc meredek lejtői alatt a Baškai-völgyben fekszik. A faluval szemben fekszik Jurandvor és a két település között ered a sziget egyetlen állandó vízfolyása a Suha Ričina vagy más néven Vela Rika. Batomaljt makadámút köti össze a nyugatra fekvő Stara Baškával.
Története[szerkesztés]
A település alapítását az 1380 utáni időre teszik. I. Lajos magyar királynak a Velencei Köztársaság ellen viselt háborúja során ekkor gyújtották fel és rombolták le a velenceiek Baška várát és a lakosság egy része feltételezhetően a Baškai völgynek ezen a részén telepedett le. 1481-ben a település már biztosan állt. A következő adat 1627-ből származik, amikor 79 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból, főként szőlőtermesztésből és borászatból éltek, de a 19. század végén kitört filoxéra-járványt követően az ültetvények az enyészeté lettek. Később a paradicsom termesztésre tértek át és lakói nagy része is a szomszédos Jurandvor és Baška paradicsomfeldolgozó üzemeiben dolgozott. Mára a völgy termékenységének csökkenése miatt az ültetvények kisebbek lettek. Még ma is jelentős hasznot hoz a juhtenyésztés főként a jó minőségű bárányhús iránti magas kereslet miatt. A kedvelt üdülőhely Baška közelsége miatt azonban ma már a turizmus a fő bevételi forrása az itt élőknek, bár a magászállásokon kívül mással még nem tudja a turisták igényeit kielégíteni. A településnek 2011-ben 129 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 109 | 120 | 121 | 144 | 148 | 137 | 142 | 152 | 213 | 92 | 78 | 58 | 61 | 86 | 117 | 129 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma 1676-ban épült. Egyik képét 13. századinak tartják, melyet valószínűleg a korábbi azonos titulusú templomból hoztak át. Ennek romjai még mindig láthatók a falutól délre a Sveti Milukának nevezett helyen.
- A falutól északra áll a Goricai Szűzanya tiszteletére szentelt templom, melyet a 15. század elején építettek. Oltárképét Celestin Medović festette. 1594-ben készített harangjáról nevezetes, melyet hagyományosan a püspök látogatásakor szólaltatnak meg. A templom nevét a jurandvori “Goričica” nevű kis magaslatról kapta, ahova eredetileg építették. A legnagyobb Mária templom a püspökség területén. A templomhoz egy 237 lépcsőfokból álló lépcsősoron lehet feljutni, melyet a 19. században építettek.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Baška-Znamenitosti (horvát nyelven). www.tz-baska.hr. [2012. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 19.)
