Risika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Risika
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségVrbnik
Jogállás falu
Polgármester Marija Dujmović-Pavan
Irányítószám 51516
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 154 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Risika (Horvátország)
Risika
Risika
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 06′ 20″, k. h. 14° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 06′ 20″, k. h. 14° 38′ 45″

Risika (olaszul: Rèssica) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vrbnikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Krk sziget keleti részén, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a sziget belsejében a tengerparttól 1 km-re fekszik. A település két részből Gornje Selo (vagy másként Stare Risike) és Dolnje Selo (vagy Sridnje Risike) részekből áll. A hozzá tartozó kisebb telepek Mavrov (vagy Mavra), Germovi (vagy Grmovini), Paprata, Glavica, Veršek és Čofrova (vagy Čofrov).

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint vidékén már a történelem előtti időben is éltek emberek. A terület első ismert lakói az illírek törzsei a japodok voltak, majd őket a liburnok népe követte. Garica és Risika területén a Kostrilj nevű helyen illír település állt. Az illírek mezőgazdasággal, állattartással, kézművességgel foglalkoztak. Életükről írott források mellett cseréptöredékek, eszközök, fegyverek és ékszerek beszélnek. A rómaiak az 1. században szállták meg a szigetet. A Sveti Marak öbölben még mindig megtalálhatók egy római erőd és egy ugyanilyen korú temető maradványai. A tenger vize alatt egy „villa rustica” maradványai látszanak. Ugyanerről a helyről előkerült egy „SIMIGI” feliratú, harcost ábrázoló, a népvándorlás korából származó pecsétnyomó, mely talán egy főrangú gót nemesé volt. A Gostinjac felé eső „Na mircih” határrészen szintén a római korra és a horvát betelepülés időszakára utaló maradványokat találtak. A horvátok a 6. század végén, a 7. század elején telepedtek itt le. A terület 1118-ban velencei uralom alá került, melynek nevében a dózse vazallusai a vegliai hercegek uralkodtak a szigeten. A falu közelében délnyugatra állt a család első krki székhelye a vrbiki Frangepán-vár, melyet ma Gradecnek neveznek. A vár tekintélyes romjai benne a Szentlélek templom maradványaival ma is állnak. Innen indult az a nemzetség, mely a Zrínyiek mellett évszázadokra az egyik leghatalmasabb horvát nemesi családdá küzdötte fel magát.

A települést Desa Banica 1284. augusztus 10-én kelt végrendeletében említik először, de valószínűleg sokkal régebben alapították. Nevét egy elmélet szerint egy növény nevéből kapta. A neves horvát nyelvész és író Petar Skok a horvát „vrijes” (latinul: Calluna vulgaris, magyarul: közönséges csarab) növény –ika képzős alakjából vezeti le egy „vrisika” alakon keresztül. A vegliai hercegek uralma 1480-ig tartott, ekkor a köztársaság nyomására Frangepán Jánosnak át kellett adnia a szigetet Velencének. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk szigete osztrák kézre került, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A településnek 1857-ben 390, 1910-ben 752 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 154 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
390 429 509 619 729 752 737 655 591 564 457 366 261 202 146 154

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Gradec várának romjai a Garici felé vezető régi út közelében állnak. A várat a Frangepánok építtették a 12. században és a család első székhelye volt. Később, különösen miután 1480-ban a család a sziget elhagyására kényszerült elveszítette jelentőségét. A vár alatt található a Rovoznik mező az itt nagy kincsnek számító tiszta vizű forrásaival. A sziget legnagyobb egybefüggő termőterülete.
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. század közepén épült. Egykor a felső falurészen (Gornje Selo) is állt egy Szent Jeromos templom, melyet 1603-ban említenek. Ennek a templomnak ma csak romjai láthatók. A népesség növekedésével a régi templom kicsinek bizonyult és a 19. század közepén az alsó falu (Donje Selo), a felső falu (Gornje Selo) és Mavar felé menő utak kereszteződésében új templomot építettek. A II. világháború előtt a plébánia híveinek létszáma már megközelítette az ezret, ezért a templomot lebontva a helyén felépült a harmadik ugyancsak Szent Jeromos titulusú templom. A templom háromhajós, hossza 22 méter, szélessége 12 méter. Három apszisa és három oltára van. A 20 méter magas harangtoronyban két harang található.
  • A Szent Márk öbölben egy tengerbe nyúló szikla tetején állnak az először 1565-ben említett Szent Márk templom romjai. Építésének ideje nem ismert, de nagyon régi lehet. A templom 1850-ben már romokban állt.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.