Ledenice (Novi Vinodolski)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ledenice
Ledenice látképe.
Ledenice látképe.
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Novi Vinodolski
Jogállás falu
Polgármester Oleg Butković
Irányítószám 51251
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 170 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 24,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6,839 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ledenice (Horvátország)
Ledenice
Ledenice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 08′ 30″, k. h. 14° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 30″, k. h. 14° 50′ 30″

Ledenice falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Novi Vinodolskihoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A horvát tengerpart északi részének közepén, Novi Vinodolskitól 6 km-re északkeletre, a tengerparttól 5 km-re a hegyek között fekszik.

Története[szerkesztés]

Ledenice első írásos említése 1248-ban történt. Vára a Vinodol keleti részének stratégiai fontosságú helyén a falu feletti magaslaton állt. II. András magyar király 1223-ban kelt adománylevelében érdemiért Frangepán II. Vidnek adományozta egész Vinodolt, így a mai Ledenice vidékét is. A Frangepánok alatt Ledenice vára a Vinodol egyik fontos közigazgatási központja volt. A család hűbéri viszonyainak megszilárdítására 1288. január 6-án Noviba hívták össze a völgy tíz közigazgatási egységének képviselőit, hogy megalkossák a Vinodol életét szabályzó törvényi előírásokat. Írásba fektették a régi közösségi élet szabályait, melyeket új előírásokkal egészítettek ki, egyúttal szabályozták a hűbéri viszonyokat és a hűbérúr iránti kötelezettségeket. Ezeknek a normáknak az összessége a horvát nyelven íródott "Vinodoli törvénykönyv" egyúttal az egyik legrégibb horvát nyelvemlék. Ledenicét ezen a gyűlésen Ratko és Radoslav papok, valamint Dobriša Ledenica várának kapitánya képviselte. A török 1522-ben és 1539-ben is betört Ledenicéig, mely a Frangepánok itteni birtokvesztését jelentette. 1563-ban Ledenice a katonai határőrvidék részeként a zenggi kapitányok igazgatása alá került. Közben egyre nagyobb méreteket öltött az uszkók probléma. Az uszkókok eredményes kalóztámadásokat hajtottak végre a török hajók ellen, azonban a török előrenyomulás következtében Klissza vidékéről egyre északabbra, Zengg környékére szorultak. A Zrínyiek és a Frangepánok nem akartak fellépni ellenük, de amikor már a velencei és osztrák hajókat is fosztogatták egyre kényelmetlenebbé váltak a számukra. Végül Velence elégelte meg először a tétlenséget. Az uszkókok elleni hadjáratuk során 1600-ban lerombolták Ledenice várát is és a harcok ezután is tovább folytatódtak. Az 1617-es madridi béke súlyos döntést hozott az uszkókok ügyében amikor hajóik elégetéséről és a tengermellékről történő kitelepítésükről határozott.[2]

Ledenice település jelentősége csak azután nőtt meg, miután a 17. században a török elől Lika vidékéről számos család menekült ide. A családok férfi tagjai a határőrvidéken végzett katonai szolgálatuk fejében földet kaptak itt. Ilyen letelepített családok voltak a Mataija, Frković, Buneta, Komadina, Butković, Uremović, Stilin, Smolčić, Pemper, Draginić családok és mások. A legnagyobb településrészre Poljéra 1827-ben felépítették a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplomot. Az alapiskola 1868-ban nyílt meg Poljén az egykori katonai parancsnokság épületében. Amikor 1874-ben Derašnicától nyugatra új út épült elveszítette korábbi gazdasági jelentőségét, amelyet még a Frangepánok uralma alatt élvezett. Lakói ugyanis egykor fuvarozásból és más erdei munkákból éltek. Emellett földet műveltek és állatokat tartottak. Idővel megélhetés sokan elköltöztek a lakosság száma visszaesett.[2] 1857-ben 537, 1910-ben 695 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. A falunak 2011-ben 170 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
537 1474 605 658 723 695 631 568 468 449 379 317 214 181 172 170
Ledenice várának romjai

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település feletti 376 méter magas hegyen állnak Ledenice várának romjai. A nép által Gradinának nevezett várat valószínűleg a Frangepánok építették a 13. század első felében. Első említése 1248-ban történt és stratégiai helyzeténél fogva fontos szerepet játszott a Vinodol keleti részének védelmében. 1699-ig a török veszély megszűnéséig a határőrvidék védelmét látta el. Ezt követően jelentőségét vesztve sorsára hagyták. Mára a falaknak csak egy része áll a négyszögletes torony és a Szent Istvánnak szentelt egykori vártemplom maradványaival.[2]
  • A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentel plébániatemploma 1827-ben épült, 1909-ben V. Rauscher tervei szerint építették át. Értékes berendezési tárgyai a 17. századi barokk oltár és a 15. századi szentségtartó, mely még a Szent István vártemplomból származik. Itt őrzik még Szent Orsolya 14. századi gótikus ereklyetartóját.
  • Vastag falakkal körülvett régi temető közepén a 18. századi Szent György kápolna romjaival.
  • A faluban néhány néprajzi értékkel rendelkező lakóház is található.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]