Linardići

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Linardići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségKrk
Jogállás falu
Polgármester Darijo Vasilić (PGS)
Irányítószám 51511
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 138 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Linardići (Horvátország)
Linardići
Linardići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 04′ 30″, k. h. 14° 27′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 30″, k. h. 14° 27′ 45″

Linardići (olaszul: Puterno) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati csücskén Krk városától 10 km-re északnyugatra, a sziget belsejében, a legközelebbi tengerparttól 2 km-re fekszik.

Története[szerkesztés]

A település nevét egykori lakóiról a Linardić családról kapta, melynek tagjai többségben ma is a sziget településein, köztük Linardićon és Fiume környékén élnek.[2] Területe a 15. század első feléig csak gyéren lakott volt. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A Linardić család is valószínűleg murlakoknak nevezett vlachok közül került ki. A Linardići és Pinezići közötti területet ma is "Kambun"nak nevezik, mely szintén a krki románból származik és eredetileg mezőt jelentett. Kambun valamikor szintén falu volt, valószínűleg megfelel a Linardićinál korábban alapított mai Žgaljićnak. Lenardići mellett valamikor több település is volt. Kissé északra feküdt Sibikoći, délre pedig Hrahorići, melyeket szintén korábbi településeknek tartanak és nevükben szintén egykori családneveket őriznek.

A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. Ekkor tűnik fel a településen a Cres szigetéről érkezett horvát Jurašić család. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 51, 1910-ben 206 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 138 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, főként földműveléssel, állattartással, kisebb mértékben olajbogyó termesztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. Ma is a mezőgazdaság a legfontosabb megélhetési forrás, de kevés iparos is él a településen, mások a közeli Krken és Malinskán dolgoznak és újabban turizmussal foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
151 166 137 187 199 206 214 221 253 233 224 174 131 116 102 138

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Fuska tiszteletére szentelt plébániatemploma a korábbi Szent Antal kápolna bővítésével épült 1885-ben. Maga a kápolna még 1627-ből származik. A régi plébániatemplom egykor Pinezić falu alatt a tengerhez közel magányosan állt. Ahogyan azonban a környéken egyre több templom és kápolna épült fel a templomot egyre gyérebben látogatták. Ezért a helyiek új plébániatemplom építését határozták el, csak azt nem tudták eldönteni, hogy Linardićin, vagy az akkor még nagyobb Skrpčićin építsék fel. Bár az eredeti tervben egy teljesen új templom építése szerepelt, a srkpčićiek ellenállása miatt végül a linardićiek elutasították az együttműködést és a Szent Antal kápolna átépítése és bővítése mellett döntöttek. A templomot a régi plébániatemplomhoz hasonlóan Szent Fuska tiszteletére szentelték fel. A kápolna korábbi oltárából mellékoltár lett. A főoltárt a labini Luka Valentini festette. 1973-ban a templomhoz sekrestyét is építettek, egyúttal a szentélyt és a templom egy részét is átrendezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.