Brusići
| Brusići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Krk |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Darijo Vasilić (PGS) |
| Irányítószám | 51511 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 43 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 04′ 02″, k. h. 14° 30′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 02″, k. h. 14° 30′ 35″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brusići (olaszul: Brussi) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati részén Krk városától 7 km-re északnyugatra, a tengerparttól a Sveta Fuska és a Torkol-öböltől mintegy 4 km-re fekszik. Északról Nenadići és Bajčići, nyugatról Žgaljići és Skrbčići falvak fekszenek a közelében.
Története[szerkesztés]
Nevét egykori lakóiról a Brusić családról kapta, melynek tagjai ma is nagy számban élnek a szigeten, főként Krk, Vrbnik és Punat településeken.[2] Területe a 15. század közepéig csak gyéren lakott volt, főként néhány módosabb vegliai család használta mezőgazdasági célokra, elsősorban állattartásra. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 95, 1910-ben 135 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 40 lakosa volt. Brusići mezőgazdasági jellegű település, lakói főként földművelésből, állattartásból, olajbogyó termesztésből éltek. Néhány iparos is él a településen. A turizmus a kis szálláshely kapacitás miatt itt nem fejlődött jelentősen, mely egyre inkább elveszíti jelentőségét.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 95 | 104 | 118 | 131 | 114 | 135 | 143 | 128 | 130 | 122 | 101 | 78 | 54 | 69 | 52 | 40 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Cecília tiszteletére szentelt kápolnájának pontos építési ideje nem ismert, de az 1565-ös egyházlátogatáskor ősréginek nevezik.
- Pietro Bembo püspök 1565-ben beszámol egy Szent Szergiusz kápolnáról is, mely a falu felett állt. Ennek ma már csak alapfalai láthatók, de helyi hagyományok és imák fűződnek hozzá.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Brusić (horvát nyelven). www.imehrvatsko.net. (Hozzáférés: 2013. június 8.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
