Vrbnik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vrbnik
Vrbnik 07.jpg
Vrbnik látképe
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Vrbnik
Jogállás falu
Polgármester Marija Dujmović-Pavan
Irányítószám 51516
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 1245 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 0 - 120 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vrbnik (Horvátország)
Vrbnik
Vrbnik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 05′ 00″, k. h. 14° 40′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 05′ 00″, k. h. 14° 40′ 00″

Vrbnik (olaszul: Verbenico, németül: Vörbnick) falu és község Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Garica, Kampelje és Risika tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krk sziget keleti részén, Novi Vinodolskival szemben, egy a tengerszint fölé meredeken emelkedő 50 méter magas sziklán fekszik. A községet északról Dobrinj, nyugatról Krk, délről Punat és Baška községek határolják. Keleten a Vinodoli-csatorna választja el a kontinenstől. Punattól és Dobrinjtól 8, a krki hídtól 28 km-re fekszik. A község domborzata elég változatos, délről dombos, a dombok magassága eléri a 400 métert. Tengerpartja sziklás, meredek, a tenger felől hozzáférhetetlen különösen a déli oldalon. Legjelentősebb öblei délen az Ogrul, Sršćica, Sveti Juraj, Pod Črnice, északról a Kostrijčica, Dresteina, Melska és a Sveti Marak. A növényzet buja, de dél felé ritkul. A vrbniki mezőn ered az időszakos Vretenica-patak, vagy egyszerűen csak Patak, mely a mező vízellátását szolgálja. Papratán és Garicán nagyobb vízforrások találhatók.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint Vrbnik vidékén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Vrbniktől néhány kilométerre nyugatra a Garicára menő út mellett több őskori kőeszköz, szekerce, ék, kőkalapács és kőkés került elő. Annak bizonyítékai, hogy itt barlanglakó, állati bőrökbe öltözött, kőszerszámokat használó ősemberek éltek. Kőszekercéket a község területén máshol is, Garica és Risika mellett is találtak. Vrbniken egy kemence maradványai is előkerültek bizonyítva, hogy már ismerték a tüzet. A plébánián az itt talált őskori leletekből gyűjteményt is őriznek, melyet Nikola Butković kastavi és vrbniki pap és tanár, valamint unokaöccse prof. Ivan Butković gyűjtöttek és ajándékoztak a vrbniki plébániának.[1] A košljuni ferences kolostor gyűjteményében és a zágrábi régészeti múzeumban is őriznek Vrbnik környékén talált kőeszközöket.

A terület első ismert lakói az illírek törzsei a japodok voltak, majd őket a liburnok népe követte. Garica és Risika területén a Kostrilj nevű helyen illír település állt. Az illírek mezőgazdasággal, állattartással, kézművességgel foglalkoztak. Életükről írott források mellett cseréptöredékek, eszközök, fegyverek és ékszerek beszélnek. Településeiket magaslatokon építették és fallal kerítették körül. A Vrbnik-Krk főút mellett pod Hlamom (Hlam alatt) területén számos görög eredetű lelet is került elő. A rómaiak az 1. században szállták meg a szigetet, de Vrbnik vidékén ekkor még nem alakult ki jelentősebb település. A horvátok a 6. század végén, a 7. század elején telepedtek itt le. Vrbnik első írásos említése Híres Dragoszlav 1100. január 1-jén kelt adománylevelében történt. Vrbnik 1118-ban velencei uralom alá került, melynek nevében a dózse vazallusai a vegliai hercegek uralkodtak a szigeten. 1362-ben itt adták ki a vrbniki törvénykönyvet, mely a vinodoli törvénykönyv után a második legrégibb horvát nyelvű, a büntetőjogot szabályozó okirat volt. Eredetije sajnos nem maradt fenn, csak egy Grgur Žašković vrbniki pap által 1526-ban készített átirata ismert, melyet a zágrábi nemzeti egyetemi könyvtárban őriznek. Vrbnik évszázadokig a glagolita írásműveltség központja volt. innen származik a legtöbb máig fennmaradt glagolita kézirat, melyek közük leghíresebb a Mavar-breviárium. Vrbnikről az első ismert népességi adat 1527-ből származik, amikor ötszáz lakosa volt, ez a szám ötven évvel később mintegy ezerre nőtt. A vegliai hercegek 1480-ig uralkodtak itt, ekkor a köztársaság nyomására Frangepán Jánosnak át kellett adnia a szigetet Velencének.

A Vrbniki misekönyv (1642)

1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk szigete osztrák kézre került, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A település első iskoláját 1848-ban nyitották meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A romló gazdasági helyzet miatt két világháború között sokan vándoroltak ki a tengerentúlra, főként Amerikába, valamint a gyorsan fejlődő tenderparti városokba Fiuméra és Crikvenicára. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 1270 lakosa volt.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település legjelentősebb gazdasági forrása a mezőgazdaság, ezen belül elsősorban a szőlőtermesztés. A vrbniki mező a sziget legnagyobb termőterülete, ahol évszázadokig intenzív földművelés folyt. A 20. század néhány évtizedes elhanyagoltsága után az 1980-as években újra indult a mező megművelése és mára teljes lett a termőterület kihasználtsága. Ez főként a helyi termelő szövetkezet keretein belül történik, mely szervezi a szőlőtermés felvásárlását és feldolgozását. A szövetkezeten kívül hagyományosan néhány család is foglalkozik termeléssel, felvásárlással és bortermeléssel. Garica és Risika környékén inkább az állattartás, különösen a juhtenyésztés az elterjedt. Az olajbogyó termesztés viszont nem fejlődött úgy, mint a sziget más vidékein. A turizmus, mely mára minden hetedik krki család legjelentősebb bevételi forrása itt fejlődött a legkevésbé. Egy kisebb szállodán kívül főként kiadó magán apartmanok találhatók Vrbniken és Risikán. Vrbnik tenger melletti fekvése ellenére a tengerrel kapcsolatos tevékenységek, mint a halászat és hajózás nem elsődlegesek ezen a vidéken.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1241 1364 1545 1639 1774 1821 1791 1748 1532 1408 1254 1052 938 950 944 1270

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vrbniktől északnyugatra Risika közelében állnak az egykori vrbniki erőd (Gradec) tekintélyes romjai. A várat a benne levő Szentlélek templommal a Frangepánok építették a 12. században, ez volt a család első székhelye. Egykor a sziget egyik legjelentősebb glagolita központja volt. Valószínűleg itt adták ki a 14. századi vrbniki törvénykönyvet, mely a vinodoli törvénykönyv után a második legrégibb horvát nyelvű, a büntetőjogot szabályozó okirat volt.
  • Szűz Mária Mennybevitele (Uznesenja B. D. Marije) tiszteletére szentelt plébániatemploma a település legjelentősebb műemléke. Vrbnik központjában áll, ide futnak össze a központ szűk utcái. Építési ideje nem ismert, de feltételezik, hogy kora középkori templom alapjaira építették a 16. században. Története során többször bővítették és átépítették, mai formáját a 19. század elején történt átépítéskor nyerte el. Egyhajós barokk épület, berendezése, oltárai, kegytárgyai barokk stílusúak. Berendezéséből kiemelkedik a reneszánsz Rózsafüzéres Boldogasszony oltár Frangepán János adománya 1599-ből. A templomhoz épített Szűz Mária kápolna 1505-ben készült, benne egy helyi mester 14. századi Szent Anna oltárával. A főoltáron Marin Cvitković „Utolsó vacsora” című alkotása látható.[4]
  • A templom nyugati oldalán különálló reneszánsz harangtornya messze a település fölé magasodik. A bejárata felett elhelyezett kőtábla szerint 1527-ben építették.
  • A Keresztelő Szent János templom (crkva Sv. Ivana Krstitelja) a városfalon kívül áll. A templom 1323-ban épült, majd megalakulása után Szent János Testvériség tulajdona lett. Miután szűknek bizonyult a hívek és a testvériség megnövekedett létszámának befogadására 1611-ben bővítették, melyről az apszisban található glagolita felirat tanúskodik. Az apszis keleti irányú bővítésének nyomai az ekkor felhasznált faragott kövek eltéréséből is láthatók. A testvériség feloszlása után 1808-ban a templom az egyházközség tulajdona lett, akik halottasházként használták. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú épület fedett előcsarnokkal. Az apszist a hajótól diadalív választja el, az apszis bordás keresztboltozatát kőkonzolok tartják. A hajó fából készült mennyezettel fedett.[5]
  • A Vitezić könyvtárat 1868-ban alapította dr. Dinko Vitezić és fivére Ivan Josip Vitezić krki püspök. A Vitezić-ház az egykori loggia helyén 1901-ben épült fel és a könyvtárat a második emeletén helyezték el. A nyilvánosság számára 1910-ben nyitották meg. A mintegy tízezer kötetből álló könyvtár legértékesebb darabja az 1642-ből származó Vrbniki misekönyv és egy 1718-ban Nürnbergben nyomott atlasz („Atlas scolasticus et itinerarius”) Johann David Koehler munkája. Emellett több glagolita írásos misekönyv és breviárium, oklevelek és folyóiratok, dr. Dinko Vitezić levelezése, korabeli újságkivágások, a bécsi udvarból származó könyvek és parlamenti iratok találhatók.[6] A könyvtártermet egy Szűz Máriát és szenteket ábrázoló 16. századi festmény díszíti.
  • A Frangepán családnak két palotája is volt a településen. A krki hercegi palotát 1841-ben iskolává alakították át, a 14. századi Baćin palota azonban ma is áll a Glavača utcában. A palota nevét építtetőjéről Frangepán Bertalanról kapta. A palota egykor menedékhelyként szolgált, bárki kaphatott itt védelmet aki menekültként érkezett ide. A Frangepánoknak ezen kívül még Vrbnik közelében a Szent Mór dombon is állt egy kastélyuk.[4]
  • A Szent György templom (crkvica Sv. Juraj) romjai az azonos nevű öböl partján találhatók. A templom egyhajós épület, félköríves apszissal, román stílusban épült. Belül a keleti, a déli és a nyugati falon színes falfestmények maradványai láthatók, melyek közül a keleti falon Szent György és egy vitorlás hajó képe a leginkább kivehető. A szentnek ez az ábrázolása az Adria térségében nagyon ritka. A szakemberek véleménye szerint a templom és falfestményei valószínűleg a 12. és 13. századból származnak. Feltehetően a Frangepánok építtették.[5]
  • Vrbnikben található a világ egyik legkeskenyebb utcája a Klančić, melynek szélessége mindössze 40 centiméter körüli.
  • A falu egyik jellegzetessége Horvátország szerte ismert, és számos díjat nyert Vrbnicka Zlahtina bor. A sok kis étterem szinte mindegyikének saját bora van ahol jellegzetes horvát ételeket szolgálnak fel.
  • Vrbnik a búvárok egyik népszerű merülő helye.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Arheološka nalazišta (horvát nyelven). www.vrbnik.hr. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. ^ a b Značajne građevine (horvát nyelven). www.ineco.posluh.hr. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  5. ^ a b Zaštićeni spomenicki kulture (horvát nyelven). www.ineco.posluh.hr. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  6. Knjižnica obitelji Vitezić (horvát nyelven). www.vrbnik.hr. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vrbnik témájú médiaállományokat.