Šilo (Dobrinj)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šilo
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Dobrinj
Jogállás falu
Polgármester Neven Komadina
Irányítószám 51514
Népesség
Teljes népesség 370 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 0 - 50 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Šilo (Horvátország)
Šilo
Šilo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 08′ 45″, k. h. 14° 39′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 45″, k. h. 14° 39′ 45″

Šilo (olaszul: Sillo) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Dobrinjhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Krk keleti részén, községközpontjától 5 km-re keletre Crikvenicával szemben, a gyakori keleti és déli szelektől a jól védett Stipanja-öböl partján fekszik. Az öblöt keletről a Šiloi-fok határolja, melyen világítótorony látható. A Crikvenicától való távolsága a Vinodoli-csatornán át csak mintegy 2,5 km.

Története[szerkesztés]

Šilo a Dobrinjština (Dobrinj vidéke) egyik legfiatalabb települése. Az 1780-as összeírásban még nem szerepel. A települést nyilvánvalóan crikvenicaiak és selceiek alapították, mivel sokuknak volt itt a csatorna túlpartján saját birtoka és ez ma sincs másképp. A vezetéknevek túlnyomó része is ezt az eredetet támasztja alá. Az itteniek a szomszédos vinodoli térség lakosságát csak felvidékieknek (gorinjcima) nevezik, mivel a felső, azaz északra fekvő területeken élnek. Šilo 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1880-ban 27, 1910-ben 176 lakosa volt. Lakossága a 19. század végére a turizmus fejlődésével ugrásszerűen megnőtt. Šilo kompkikötője hosszú ideig a szigetet a kontinenssel összekötő egyik legfontosabb kapocs volt. Ez okból hozták létre Šilon 1905. február 19-én a Krki Gőzhajózási Társaságot, mely megalakulása után megvásárolta a Dinko Vitezić gőzhajót és már 1905 június 1-jén megindította a Šilo - Vrbnik – Crikvenica menetrendszerű hajójáratot. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 1959 után a turizmus újabb fellendülése következett, amikor újra megindult a Crikvenica és a Krk-sziget közötti hajóforgalom. 2011-ben 370 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt temploma 1900-ban épült.
  • Šilo búcsúünnepe augusztus 16-a Szent Rókus napja, melyet a 19. század közepe, egy dögvész pusztítása óta ünnepelnek.
  • A római villa, egy tulajdonképpeni 6. századi bizánci erőd maradványai a településtől délkeletre egy a tengerpart feletti magaslaton állnak. A romoktól szép kilátás nyílik a túloldali településekre, Crikvenicára és Selcére. Innen figyelték a helyiek is a tengeri rablókat, akik a századok során nem kerülték el ezt a vidéket sem.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 27 54 77 176 120 142 153 172 151 188 229 346 381 370

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.