Veprinac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veprinac
Veprinac régi képeslapon
Veprinac régi képeslapon
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségAbbázia
Jogállás falu
Polgármester Ivo Dujmić
Irányítószám 51410
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség983 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság460 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Veprinac (Horvátország)
Veprinac
Veprinac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 20′ 00″, k. h. 14° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 00″, k. h. 14° 16′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Veprinac témájú médiaállományokat.

Veprinac (olaszul: Apriano, latinul: Veprinacium, németül: Wiprinatz) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Abbáziához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Fiume központjától 14 km-re, községközpontjától 3 km-re nyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Abbázia felett az Učka-hegy lejtőin fekszik.

Története[szerkesztés]

A település legmagasabb részét képező hegyen ahol ma a plébániatemplom is áll a történelem előtti időkben valószínűleg erődített település állt. A Római Birodalom idején ez a terület Dalmácia provinciához tartozott. Az évezred elején az aquileiai pátriárka hűbéri birtokként a Duinói lovagoknak adta, akik 1351-ben a görzi grófoknak fogadtak hűséget. Veprinac első írásos említése Duinói Hugó 1374-ben kelt végrendeletében történt. Veprinac ezalatt mindvégig szilárdan megőrizte önállóságát és autonómiáját. Ez abból is látható, hogy a korabeli írott források szerint a veprinaci bíró a kastavi bírótól külön ítélkezik még súlyos bűntények esetében is. A 15. században a település a kastavi és mošćenicei uradalom igazgatása alá került. Horvát nyelvű írásos emlékei, bírói iratok és anyakönyvek az 1500 és 1750 közötti időszakból maradtak fenn. Az Učka-hegy közvetlen közelében biztonságos helyen fekvő településnek a középkorban vára is volt. Ebből a középkori erősségből mára csak egy három nyílású kapu maradt meg. A várkapun át széles, kövezett út vezetett át, mely a várat elválasztotta a település belső részétől és kőlépcsők vezettek a város legmagasabb pontjára, ahol a Szent Márk plébániatemplom áll. A templom alatt a városban található a gótikus Szent Anna kápolna barokk falfestményeivel.[2]

A településnek 1857-ben 840, 1910-ben 1930 lakosa volt. 1931-ben elveszítette önállóságát és közigazgatásilag Abbáziához csatolták, ahova azóta is tartozik. 2011-ben 983 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
840 858 802 913 1330 1930 1821 2586 605 603 583 577 646 736 853 983

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márk tiszteletére szentelt plébániatemploma a település legmagasabb pontján áll különálló harangtoronnyal. A templom középkori eredetű, építését a 14. századra a Duinói grófok idejére teszik. Építtetőjének az itt élt Ana Stellt, más néven Duinói Erzsébet grófnőt tartják. 1572-ben átépítették, majd 1680-ban megújították és teljesen barokkizálták. A következő megújítás 1849-ben történt, utoljára pedig 2008-ban újították fel.[5]
  • Szent Anna tiszteletére szentelt kápolnája egyhajós épület. Kapuzatának zárókövébe címert faragtak, oldalfalába pedig címeres kőtáblát falaztak be glagolita felirattal, az 1442-es évszámmal. Belül az északi falban freskók nyomai láthatók.[5]
  • Szűz Mária kápolnája a Szent Anna kápolnához hasonló alakú és időben is hasonló korú. Alapfalaiból ítélve az a település legrégibb építménye.
  • Szent Ilona kápolnája is hasonlít a Szent Anna kápolnához, de időben később épült. A bejárat felett az 1860-as évszám látható bevésve.
  • A szokatlan külsejű háromnyílású várkapu a "Komunščice" közösségi épület szerkezetébe van beépítve, mely egy régi kastély része és ma kiállítótér és magánlakás található benne. Innen lépcsők vezetnek fel a település legmagasabb pontján álló plébániatemplomhoz.[5]
  • A Szent Márk templom körüli platót egykor védőfalak övezték . Ez volt a település tulajdonképpeni fellegvára. Két őrtornyának egyikét 1866-ban harangtoronnyá alakították át. A másik torony maradványai mintegy két méter magasan állnak. A falakon kívül a Brituh magaslaton egykori laktanya romjai láthatók.
  • A Brituhon kilátó található, ahonnan pompás kilátás nyílik a Kvarner-öbölre, mely Kraljevicáról egészen a Cres szigetig belátható.[5]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  2. Veprinac, poznati srednjovjekovni gradić (horvát nyelven). www.mojkvarner.com. (Hozzáférés: 2013. március 11.)[halott link]
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. a b c d Veprinac (horvát nyelven). www.opatija.net. (Hozzáférés: 2013. március 11.)