Veprinac
| Veprinac | |
 | |
| Veprinac régi képeslapon | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Abbázia |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivo Dujmić |
| Irányítószám | 51410 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1008 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 460 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 02″, k. h. 14° 16′ 59″45.333900°N 14.283100°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 02″, k. h. 14° 16′ 59″45.333900°N 14.283100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veprinac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veprinac (olaszul: Apriano, latinul: Veprinacium, németül: Wiprinatz) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Abbáziához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Fiume központjától 14 km-re, községközpontjától 3 km-re nyugatra a Tengermelléken, az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Abbázia felett az Učka-hegy lejtőin fekszik.
Története
[szerkesztés]A település legmagasabb részét képező hegyen ahol ma a plébániatemplom is áll a történelem előtti időkben valószínűleg erődített település állt. A Római Birodalom idején ez a terület Dalmácia provinciához tartozott. Az évezred elején az aquileiai pátriárka hűbéri birtokként a Duinói lovagoknak adta, akik 1351-ben a görzi grófoknak fogadtak hűséget. Veprinac első írásos említése Duinói Hugó 1374-ben kelt végrendeletében történt. Veprinac ezalatt mindvégig szilárdan megőrizte önállóságát és autonómiáját. Ez abból is látható, hogy a korabeli írott források szerint a veprinaci bíró a kastavi bírótól külön ítélkezik még súlyos bűntények esetében is. A 15. században a település a kastavi és mošćenicei uradalom igazgatása alá került. Horvát nyelvű írásos emlékei, bírói iratok és anyakönyvek az 1500 és 1750 közötti időszakból maradtak fenn. Az Učka-hegy közvetlen közelében biztonságos helyen fekvő településnek a középkorban vára is volt. Ebből a középkori erősségből mára csak egy három nyílású kapu maradt meg. A várkapun át széles, kövezett út vezetett át, mely a várat elválasztotta a település belső részétől és kőlépcsők vezettek a város legmagasabb pontjára, ahol a Szent Márk plébániatemplom áll. A templom alatt a városban található a gótikus Szent Anna kápolna barokk falfestményeivel.[2]
A településnek 1857-ben 840, 1910-ben 1930 lakosa volt. 1931-ben elveszítette önállóságát és közigazgatásilag Abbáziához csatolták, ahova azóta is tartozik. 2011-ben 983 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 840 | 858 | 802 | 913 | 1330 | 1930 | 1821 | 2586 | 605 | 603 | 583 | 577 | 646 | 736 | 853 | 983 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Márk tiszteletére szentelt plébániatemploma a település legmagasabb pontján áll különálló harangtoronnyal. A templom középkori eredetű, építését a 14. századra a Duinói grófok idejére teszik. Építtetőjének az itt élt Ana Stellt, más néven Duinói Erzsébet grófnőt tartják. 1572-ben átépítették, majd 1680-ban megújították és teljesen barokkizálták. A következő megújítás 1849-ben történt, utoljára pedig 2008-ban újították fel.[5]
- Szent Anna tiszteletére szentelt kápolnája egyhajós épület. Kapuzatának zárókövébe címert faragtak, oldalfalába pedig címeres kőtáblát falaztak be glagolita felirattal, az 1442-es évszámmal. Belül az északi falban freskók nyomai láthatók.[5]
- Szűz Mária kápolnája a Szent Anna kápolnához hasonló alakú és időben is hasonló korú. Alapfalaiból ítélve az a település legrégibb építménye.
- Szent Ilona kápolnája is hasonlít a Szent Anna kápolnához, de időben később épült. A bejárat felett az 1860-as évszám látható bevésve.
- A szokatlan külsejű háromnyílású várkapu a "Komunščice" közösségi épület szerkezetébe van beépítve, mely egy régi kastély része és ma kiállítótér és magánlakás található benne. Innen lépcsők vezetnek fel a település legmagasabb pontján álló plébániatemplomhoz.[5]
- A Szent Márk templom körüli platót egykor védőfalak övezték . Ez volt a település tulajdonképpeni fellegvára. Két őrtornyának egyikét 1866-ban harangtoronnyá alakították át. A másik torony maradványai mintegy két méter magasan állnak. A falakon kívül a Brituh magaslaton egykori laktanya romjai láthatók.
- A Brituhon kilátó található, ahonnan pompás kilátás nyílik a Kvarner-öbölre, mely Kraljevicáról egészen a Cres szigetig belátható.[5]
További információk
[szerkesztés]- Veprinac weboldala
- A település rövid története
- Veprinac nevezetességei
- Veprinac a Kvarner turisztikai oldalán[halott link]
- Abbázia város hivatalos oldala
- Abbázia turisztikai egyesületének honlapja
- Képes ismertető
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Veprinac, poznati srednjovjekovni gradić (horvát nyelven). www.mojkvarner.com. (Hozzáférés: 2013. március 11.)[halott link]
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ a b c d Veprinac (horvát nyelven). www.opatija.net. (Hozzáférés: 2013. március 11.)
