Prezid (Čabar)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prezid
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségČabar
Jogállásfalu
PolgármesterŽeljko Erent
Irányítószám51307
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség648 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság770 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 38′ 18″, k. h. 14° 34′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 18″, k. h. 14° 34′ 38″
A Wikimédia Commons tartalmaz Prezid témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Prezid falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Čabarhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Fiumétól 36 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék északnyugati részén a szlovén határ mellett fekszik egy magas, erdővel borított hegyek által körülvett tágas medencében. A község legnagyobb települése. A településtől délnyugatra Szlovénia területén magasodik az 1796 méter magas Snežnik. Prezid környéke Čabar község egész területéhez hasonlóan karsztvidék. A prezidi medencét egykori bővizű vízfolyások vájták ki. Mára a porózus karsztos területen néhány eltűnő és újra felbukkanó kis patak maradt. Ilyen a Trbuhovica barlangból előbukkanó, mára kiszáradó Trbuhovica patak is, mely egykor négy malmot hajtott. Az 1972-től meginduló kutatások során ljubljanai barlangászok Prezid körül nyolc barlangot tártak fel, melyek közül a legmélyebb a 155 méter mély Berišček.[2]

Története[szerkesztés]

Prezid egyike a Hegyvidék legrégebben lakott településeinek. Ezt igazolják a településről északra a Vražji vrtecnek nevezett helyen feltárt falmaradványok, melyek az egykori római határvédelmi rendszerhez, a limeshez tartoztak.[3] A védelmi vonal (Claustra Alpium Iuliarum), Trsattól Preziden át a szlovéniai Nanos-fennsíkig húzódott és valószínűleg az illírek elleni védelmet szolgálta. Ugyanitt 1980-ban szlovén régészek az i. e. 800 és 500 közötti időszakból származó cseréptöredékeket találtak. Előkerült egy az i. e. 400-ból származó viszonylag kisméretű lópatkó is. .[2]

Valószínű, hogy Prezid területe már a 15. században is lakott volt, mert a szomszédos Babno Polje létezéséről már 1403-ból van adatunk. Babno Poljét 1528-ban égette fel a török. A vidék újbóli betelepítése Zrínyiek és a Frangepánok nevéhez fűződik, ami különösen akkor gyorsult fel, miután 1649 a Hegyvidék és Vinodol egésze Zrínyi Péter birtoka lett. A Wesselényi-összeesküvés lelepleződése után 1671-ben Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet kivégezték, birtokaikat pedig elkobozták. Ez a terület is a kamara igazgatása alá került.

Prezid plébániáját 1807-ben alapították, addig a čabari plébánia filiája volt. A plébánia területét három oldalról Szlovénia, a negyedik oldalról a čabari Szent Antal plébánia területe határolja. Legnagyobb települése Prezid nevét valószínűleg a közeli római limesről kapta (pre + zid, azaz a fal előtt). A fiume-zenggi püspökség sematizmusában olvasható, hogy anyakönyveit 1725-től vezetik és ekkor szerepel a település írásban ezen a néven először. Addig "Altbabenfeld" vagy "Staro Babno Polje" néven említették.[4]

A történeti adatok alapján a 18. században itt nyílt meg čabari térség első egyházi iskolája. 1777-ben az iskolának tíz diákja volt és az oktatás csak a téli hónapokban magánházakban nagyon szerény körülmények között folyt. Az első iskolaépületet 1858-ban Antun Žagar plébános építtette. 1879-ben megvásárolták a régi vámhivatal épületét, mely a mai orvosi rendelő helyén állt. Az iskola új épülete 1968-ban épült fel. A régi iskolaépületet 1977-ben bontották le és a helyére épült fel az orvosi rendelő. Az új iskola a település központjában a Szent Vid templomtól nyugatra áll és az 1990-es évek óta Zrínyi Péter nevét viseli.

A település 1809 és 1813 között a napóleoni Francia Császárság Illír provinciájának része volt. Az első fűrészüzem az 1830-as években létesült a településen, tulajdonosa a ljubljanai Antun Velosta volt. Később a Vilhar család vásárolta meg. 1847-től itt működött az ország egyik első gőzfűrész üzeme. .[2] A faipar fejlődésére 1857-ben a Ljubljana-Trsat vasútvonal megépítése különösen kedvezően hatott. A település önkéntes tűzoltó egylete 1886 január 21-én alakult meg. A községi hivatalt 1888-ban alapították.

A településnek 1857-ben 97, 1910-ben 86 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Čabari járásához tartozott. 1912-ben Milanov Vrh településen tanfolyamot indítottak írni és olvasni nem tudó fűrésztelepi és erdei munkások számára. Később a fűrésztelep a gőzüzemről elektromos áramra állt át. 2011-ben 4 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1017 1207 1083 1186 1143 1210 931 1024 977 917 927 963 1000 1021 877 755

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Vid tiszteletére szentelt plébániatemplomát[7] 1874-ben építették, előtte egy kis kápolna állt a helyén neoromán-neogótikus stílusban. Építéséhez a legnagyobb támogatást kegyurától a Paravić grófi családtól kapta, de nagyobb összegekkel járultak hozzá a környék nagybirtokosai a Ghyczy és Vilhar családok is. Az első szentmisét Antun Žagar plébános celebrálta benne nyolc nappal halála előtt. Az új főoltár képét Irene Vilhar ajándékát a trsati Fani Damecker festette, míg a keresztút 1894-ben készült el. Az 1980-as években a régi barokk oltárt újra cserélték.[4]
  • Védett épület a Žagar-ház,[8] mely két, összekapcsolt épületből áll, amelyek így hatalmas "L" alaprajzot alkotnak. A nagyobb épület kőből és fából épült, téglalap alaprajzzal, kontytetővel. A főhomlokzat a domináns kőportállal az utca felé néz. A ház 1849-ben épült. Mindhárom szinten (földszint, első emelet és tetőtér) hagyományos háromrészes térosztás található. Az épület hátsó részéhez egy hosszúkás, téglalap alakú épület épült. Jellegzetességei alapján a hegyvidéki polgári kereskedőházak kiemelkedő példája.
  • Ugyancsak védett épület a falu központjában található Vesel-ház,[9] melynek a hosszabbik oldala az utcára néz. Kőből és fából épült, négyszögletes alaprajzú, zsindelyes borítású nyeregtetővel. A ház 1858-ban épült. Építési jellemzői szerint minőségi példája egy tipikus a 17. és 19. század között épített horvát hegyvidéki háznak.
  • A régi római limes falmaradványai a település határában.
  • A Tomiszlav király téren álló emlékkút.
  • Ščitomir Vilhar mellszobra Kovač Damjan alkotása.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]