Ravna Gora (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ravna Gora
Pogled na Ravnu Goru zima.jpg
Ravna Gora télen.
Ravna Gora címere
Ravna Gora címere
Ravna Gora zászlaja
Ravna Gora zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Tengermellék-Hegyvidék
Község Ravna Gora
Rang falu
Polgármester Anđelko Florijan
Irányítószám 51314
Körzethívószám (+385) 051
Népesség
Teljes népesség 1721 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 795 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ravna Gora  (Horvátország)
Ravna Gora
Ravna Gora
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 14° 56′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 14° 56′ 15″
Ravna Gora weboldala

Ravna Gora falu és község Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Kupjak, Leskova Draga, Stari Laz, Stara Sušica és Šije települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiumétól 40 km-re keletre, a horvát Hegyvidék középső részén elterülő 800 méter magas fennsíkon, az A6-os autópálya mellett fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település nevét valószínűleg arról a fennsíkról kapta, amelyen fekszik. Egykor ezt a magaslatokkal szegélyezett területet sűrű erdők borították. Keletkezésének idejéről nincsen pontos adatunk, de mindenképpen még a Karolina út építése előtti időre teszik. A 17. századig a Frangepánok ča nyelvjárást beszélő jobbágyai alkották a vidék lakosságát, mely a 16. században sokat szenvedett a török betörések következtében. Ekkor rabolták ki és égették fel a sušicai Szent Antal templomot, de a Frangepánok által még a középkorban épített sušicai várat nem tudták bevenni. A sorozatos török támadások következtében egy időre teljesen elnéptelenedett. A 17. század elejére azonban ritkultak a török támadások és a Zrínyiek ösztönzésére a mai Szlovénia területéről, valamint a Tengermellékről az őslakosok és utódaik kezdtek visszatérni. 1632 körül Frangepán Gáspár ogulini kapitány Boszniából nagy számú szerbet telepített be Ravna Gora, Stari Laz és a környező települések környékére, akik nagyrészt katolikus hitre tértek és beleolvadtak az őslakosságba. A katonai határőrvidék átszervezése során Ravna Gora és Sušica kikerült a Zrínyiek fennhatósága alól és a határőrvidék része lett. A településen kis létszámú helyőrség is állomásozott. A katonai hatóságok postaállomást, kovács- és bognárműhelyt létesítettek a településen.

1726 és 1732 között megépült a Karolina út, mely fellendítette a település fejlődését. A főút mentén, így Ravna Gorán is a helyiek mellé szlovén, cseh és német lakosság telepedett le. Ezt követően a sokszínű népesség keveredéséből kaj nyelvjárás egyik sajátos formája jött itt létre. 1770 és 1774 között felépült a templom is. 1785. március 14-én II. József címert és kiváltságokat adományozott a településnek, melyek között a vámszedési és az évenkénti két vásár tartására vonatkozó jog a legjelentősebbek. Ravna Gora két vásárát augusztus 15-én (Szent Teréz) és január 6-án (a Szent Háromkirályok) napján tarthatta. Mészárszéket, vendéglőt nyithattak, szabadon halászhattak, házépítéshez és fűtéshez fát vághattak az uradalmi erdőből, mentesülhettek az adó és robotterhek alól. A település élén választott bíró által vezetett magisztrátus állt jegyzővel és négy esküdttel. A kiváltságok, a vásárjog és a forgalom emelkedése nagyban javította a lakosság életminőségét. 1869-ben és 1874-ben súlyos kolerajárvány pusztított, mely legtöbb áldozatát a gyermekek és fiatalok közül szedte. 1905-ben a régi plébániatemplomot rossz állapota miatt le kellett bontani, a mai templom építése 1907-ben fejeződött be. A településnek 1857-ben 1900, 1910-ben 1610 lakosa volt. A falu a trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskoi járásához tartozott. Az I. világháború idején a lakosság teljesen elszegényedett és éhezett, csak a környező dombokon termő boróka nyújtott némi táplálékot. A háború után Ravna Gora továbbra is községközpont volt, a településen négyosztályos alapiskola, erdőgazdaság, posta és községi hivatal működött. A gazdasági világválság idején megnövekedett a munkanélküliség és a kivándorlók száma. Terjedtek a kommunista eszmék és növekedett az elégedetlenség. 1942. március 15-én olasz csapatok szállták meg és égették fel a települést, majd március 22-én a Matija Gubec népi felszabadító egység 2. zászlóalja vonult be ide. Április 15-én az olaszok ismét bevonultak Ravna Gorába és október 15-ig itt is maradtak, amikor usztasa egységek váltották fel őket. December 17-én a népi felszabadító egységek foglalták el és a háború végéig ellenőrzésük alatt tartották. 1946 elején a lakosság kérésére a korábbi Ravna Gora község területét leválasztották Vrbovsko és Delnice területéből. 1947-től egy ideig Delnicéhez tartozott, majd 1955 és 1961 között Skradhoz csatolták, végül újra Delnice község része lett. Az önálló Ravna Gora község 1993. szeptember 14-én alakult meg. 2011-ben a falunak 1721, a községnek összesen 2439 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1900 1879 1585 1508 1682 1610 1625 1882 1863 2087 2200 2199 2194 2135 1869 1721
Az Avilai Szent Teréz plébániatemplom
Az Avilai Szent Teréz plébániatemplom főoltára

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1770 és 1774 között épült. A templom építéséhez Mária Terézia is küldött támogatást. Alsó része falazott volt, a felső rész fából készült. 1778. augusztus 24-én másik titulust is kapott, amikor Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelték. Ezen a napon ugyanis a jégeső minden nyáron elverte a települést, ezért a régi öregek úgy határoztak, hogy a szent közbenjárása majd megvédi őket a természeti csapásoktól. Ravna Gora 1807-ben lett önálló plébánia. 1823 és 1826 között a plébániatemplomot bővítették, de 1899-re nagyon rossz állapotba került és 1905-ben le kellett bontani. A mai plébániatemplomot 1905 és 1907 között építették Hermann Bollé tervei szerint. Legértékesebb kincsei egy 1778-ban készített úrmutató, egy 1741-ben készített kehely és Szent Szimpliciusz 18. századi ereklyetartója, Mária Terézia ajándéka 1778-ból. Nagyon értékes miseruhái is vannak, a legrégibb és legértékesebb közülük egy gazdagon díszített miseruha, valószínűleg királyi, vagy hercegi ajándék.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]