Kolozs (település)
| Kolozs (Cojocna) | |
 |
|
| Kolozs látképe északnyugatról | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Bósi alagút, Botos, Huci, Kolozsbós, Kolozskara, Lárga, Mezőőr, Moriști, Straja |
| Polgármester | Şerban Ioan |
| Irányítószám | 407240 |
| Körzethívószám | +40 x64[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 2424 fő (2002)[2] +/- |
| Község népessége | 4376 (2002)[3] |
| Magyar lakosság | 815 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 389 m |
| Terület | 238,63 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kolozs
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 44′ 54″, k. h. 23° 50′ 0″ | |
Kolozs (románul Cojocna, németül Salzgrub) község Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kolozsvártól 18 km-re délkeletre, a Mezőség nyugati szélén található a település. Apahidától délkelet irányban található. Kolozsvárról indulva az E576-os úton 10 km után jobbra kell letérni egy megyei rendű útra, innen további 10 km-re található a község.
Története [szerkesztés]
A régészeti feltárások szerint már a római korban illetve a középkorban is sóbányáiról volt nevezetes.
A település már az Árpád-korban lakott volt. Nevét az oklevelek 1291-ben említették először, Kolos néven, majd 1326-ban Kulusakna, 1332-ben Clus, Clusakna neveken írták nevét.
Kolozs(akna) mezőváros volt, jelentékeny sóbányával, melyet már a 11. században műveltek.
1326-ban Károly Róbert király elismerte, hogy az erdélyi püspök a „szent királyok” adományából birtokolja a kolozsi, dési, tordai és széki akna sótizedét.
Kolozs (Kolozsakna) telepeseinek szabadságjogai az Árpád-korban:
- 1.) Mentesek a vajda, az ispán és tisztjei ítélkezése alól, s csak a király vagy tárnokmester bíráskodhatott felettük.
- 2.) Nem szállhattak meg erőszakosan közöttük és nem nem vehettek bírságot rajtuk.
- 3.) Csak a választott falunagy (villicus) ítélkezhetett közöttük.
- 4.) Vámmentes hetivásárt tarthattak.
- 5.) Az ott lakó kereskedők vámmentességet élveztek.
- 6.) A Szentmihály napját megelőző héten szabadon termelhettek sót, és azt szabadon adhatták el.
1291-ben III. András király Tordaakna telepeseinek is ugyanezeket a szabadságjogokat adta meg.
1310-ben Kán László vajda Dést, Széket és Kolozst a bennük működő sókamarákkal együtt átadta Károly Róbert királynak.
1314-ben Kolozs megye itt tartott gyűlést.
1326-ban Károly Róbert király megerősítette Kolozsakna, Szék, Dés és Torda sótizedét az erdélyi püspökségnek azzal, hogy tisztjei (officiales) a sóbányákból (salifodina) szabadon és vámmentesen elszállíthatják.
1332-ben Kolozs(akna) plébánosa 80 új báni, 1335-ben pedig 8-8 gs. pápai tizedet fizetett.
1710-ben pestisjárvány tizedelte meg a város lakosságát. Az 1717-es tatárjárás viszont elkerülte.
1852-ben bezárták a sóbányát, mivel az új sóbányászati módszerek segítségével elegendő sót bányászhattak a tordai és désaknai sóbányákban. Ez oda vezetett, hogy megszűntek az állami hivatalok, a polgárság egy része elköltözött, a mezőgazdaság lett a lakosság fő foglalkozása. A település fokozatosan veszített fontosságából, a rendezett tanácsú várost az első világháború idején községgé minősítették le. Az 1910 körül megnyílt sósfürdő sem tudta megmenteni a település városi rangját.
1910-ben 873 háza és 4138 lakosa volt, ebből 2271 magyar és 1808 román.
1920-ban Románia részévé lett, a második bécsi döntés következtében visszakerült Magyarországhoz, határfaluvá vált.
A község önkormányzatának 2005-ben sikerült visszaszereznie, az államosított és leromlott állapotba került Sósfürdőt. 2007-2010 között sikerült ezt Európai Uniós pályázat révén felújítani, azóta újra működik a Sósfürdő, illetve a meleg fürdő is.
Nevezetességei [szerkesztés]
- A valamikori sóbánya helyén levő sósfürdő, amelynek gyógyvizét reumatikus bántalmak és nőgyógyászati panaszok kezelésére javasolják.
- Jó állapotban megörződőtt Ortodox fatemploma 1797-ben épült.
- Az 1808-ban épült római katolikus, Jézus Szíve templom.
- Lapidárium az unitárius templom szomszédságában, itt 8 darab 17. és 18. századból származó sírkő valamint a Szent Imre templom néhány épen megmaradt köve van kiállítva.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1877. december 10-én Spáda János építőmester
- Itt született 1902. március 11-én Kovács István szervezett munkás, emlékíró.
- Itt született 1929. március 10-én Lakó Elemér nyelvész, művelődéstörténész.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Bíró Ernő: Kolozs rövid története. In: Kolozsi láng, 2007/3. szám, 2-3 old.
- Simon, A. – Gáll, E. – Tonk, S. – László T. – Maxim A. – Jancsik P. – Coroiu T.: Atlasul localităţilor Judeţului Cluj (Suncart, Cluj-Napoca, 2003) ISBN 973-864300-7
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A Kolozsi Római Katolikus Plébánia honlapja
- Képek a sósfürdőről
- Unitárius templom belseje
- Lapidárium – Kőtáravatás
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
