2011–2012-es szíriai felkelés

2011–2012-es szíriai felkelés
Arab tavasz
Homsz ostroma a február 8-i állás szerint.
Dátum	2011. március 6. – jelenleg is tart
Helyszín	Szíria
Eredmény	jelenleg is zajlik
Casus belli	Bassár el-Aszad diktatórikus rendszere elleni lázadás
Harcoló felek Szíriai Nemzeti Tanács Szabad Szíriai Hadsereg egyéb ellenzéki mozgalmak és ellenzéki törzsek Szíria kormánya A kormányt támogató paramilitáris milíciák Parancsnokok ellenzéki politikusok Rijád el-Aszad, a Szabad Szíriai Hadsereg parancsnoka Bassár el-Aszad Maher el-Aszad Ádel Szafar Assef Savkat Áli Hábíb Mahmúd Haderő ismeretlen ismeretlen Veszteségek 6645 civil halott, több ezer sebesült 471 dezertőr (március 15.) 1997 halott, több ezer sebesült (március 15.)

A 2011–2012-es szíriai felkelés 2011. március 6-án kezdődött, a tunéziai események hatására. Az emberek a jelenlegi politikai elit autoritárius hatalomgyakorlása ellen tiltakozva vonultak utcára, de a rendfenntartók erőszakos beavatkozása miatt a tüntetések zavargássá fajultak. Március elejére a konfliktus odáig fajult, hogy a rendőrség már éles lőszert is bevetett a tüntetők ellen, majd a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében harckocsikat, sőt hadihajókat is bevettek, válaszul a hadseregből dezertált katonákból megalakult a Szabad Szíriai Hadsereg, mely felvette a harcot a kormányerőkkel. A konfliktusnak december végére már több, mint 5000 áldozata volt.

Előzmények

Bassár el-Aszad

Szíria 1944-ben nyilvánította ki függetlenségét Franciaországtól, amelynek azt megelőzően gyarmata volt, de igazi függetlenségét csak 1946-ban a francia hadsereg teljes kivonulása után nyerte el. Nem sokkal később, 1963-ban a Baasz Párt vette át a hatalmat az ország felett, majd 1966-ban puccszerűen kizárták a többi pártot a kormányzásból, később azonban az 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség és az addig Szíriához tartozó Golán-fennsík izraeli megszállása belső ellentéteket okozott a Baasz Párton belül is, így 1970-ben az ún. Javító forradalom keretében az addigi védelmi miniszter, Háfez el-Aszad vette át a hatalmat, diktatórikus hatalmat építve ki.

Háfez el-Aszad harminc évig irányította az országot, mikor 2000-ben elhalálozott, fia, Bassár el-Aszad vette át a hatalmat. Ő elnökségének első éveiben enyhített az állam diktatórikus berendezkedésén és jelentős mértékben javított az ország külpolitikai helyzetén is. Szabadon bocsátotta a politikai foglyokat és nagyobb szabadságot adott a médiának, de rövid idő múlva ezeket az intézkedéseit visszavonta, a korlátozott reformokat csak gazdasági téren folytatta. al-Aszad uralmát még diktatórikusabbá teszi, hogy az országban 1963 óta érvényben van egy rendkívüli állapotot elrendelő törvény, amely hatalmi visszaélésekre ad lehetőséget: erre hivatkozva a rendszer ellenségeit rutinszerűen bebörtönözhetik. Az emberek elkeseredését tovább fokozza a munkanélküliség ugrásszerű növekedése is, valamint vallási feszültségek is súlyosbítják a kormány viszonyát az ország lakosságával. Aszad elnök és a körülötte csoportosuló hatalmi elit a síták alavita ágához tartoznak, a lakosság nagyobb része azonban szunnita. A felkelés során az ellenzékiek legnagyobb része is a szunniták köréből került ki, ellenben Aszadnak a muszlim vallás síta ágához való tartozásnak köszönhetően sikerült elnyernie a legnagyobb síta ország, Irán támogatását.

A szíriai lázadásnak további erős vallási színezetet ad az a tény, hogy a lakosság mintegy 10%-át kitevő keresztény lakosság nem csatlakozott a kormányellenes felkeléshez, sőt egy jelentés részük nyíltan támogatja az Aszad-rezsimet. Ennek legfőbb oka, hogy Aszad biztosította a keresztények számára a teljeskörű vallásszabadságot, sőt számos keresztény személy magas pozíciókat tölthetett be az Aszad-rezsim idején. A tüntetések során viszont a demonstrálók néhány radikálisabb ága alavita- és keresztényellenes transzparenseket is felmutatott, ezzel előre elriasztva a keresztények többségét a tüntetések támogatásától.

Kormányellenes tüntetésekre már sor került 2004-ben is, az ország északkeleti részén fekvő al-Kamisli városában, ekkor a rendfenntartókkal vívott harcban 30 tüntető vesztette életét. Egy évvel későbbi tüntetésben három személy vesztette életét.

Korai tüntetések

A tüntetések helyszínei.

A legelső tüntetésekre január végén került sor, de ezek még korántsem voltak nagy horderejűek és a rendőrség se lépett fel erőszakos módszerekkel ekkor még a tüntetőkkel szemben. Az első erőszakos tömegoszlatásra február 2-án került sor, amikor a rendőrség egy 20 főből álló csoportot vert szét Damaszkuszban, akik szimpátiatüntetést tartottak az egyiptomi tüntetőkkel.

Bassár Al-Aszad elnök január 31-én, hogy a tüntetéseknek elejét vegye, a Wall Street Journalnak adott interjújában bejelentette, hogy fontos gazdasági és politikai reformokat fog bevezetni. Egyúttal kinyilvánította rokonszenvét az arab országokban zajló tüntetésekkel és felszólította az országok vezetőit, hogy tegyenek eleget a tömegek követeléseinek.

Az elnök nyilatkozata ellenére azonban elkezdődött a Twitter és Facebook internetes közösségi oldalakon a tüntetések szervezése. A szervezők kijelentették, hogy nem az elnök ellen van kifogásuk, hanem az autoriter országvezetési stílus, a korrupció és a "vagyon nem igazságos elosztása" miatt tiltakoznak. Február 4-re meghirdették a harag napját, amely azonban elbukott, mivel senki sem jelent meg az utcákon. Ajman Abdel Núr szerint ez annak köszönhető, hogy a szíriaiak nincsenek hozzászokva az interneten szervezett tüntetésekhez, másrészt pedig az ellenzéki csoportok is túlzottan megosztottak voltak.

Február 18-án Damaszkuszban sor került egy nagyobb demonstrációra. Ekkor mintegy 1500 ember gyűlt össze, egy helybeli üzlettulajdonos brutális megverése miatt tiltakoztak. Erőszak alkalmazására nem került sor, a belügyminiszter megígérte az ügy kivizsgálását.

Február 22-én mintegy 200 főnyi csoport vonult a líbiai nagykövetség elé, tiltakozva Moammer Kadhafi erőszakos fellépéséért a líbiai tüntetők ellen és egyúttal követelték a nagykövettől az ország elhagyását. A rendfenntartók szétverték a tüntetést, 14 személyt letartóztattak, de később szabadon engedték őket.

Tüntetők Damaszkuszban április 8-án

A felkelés

Szíria 1963, a baaszista puccs előtti zászlaja, melyet az SZNT és az SZSZH is jelképének választott.

A konfliktus március 6-án súlyosbodott, amikor az ország déli részén található Dara városában a hatóságok letartóztattak 15 gyereket, akik a rendszer bukását követelő graffitikkel írták össze a falakat. Tiltakozásul tüntetések kezdődtek, ekkor azonban a rendfenntartók tüzet nyitottak a tömegre és a lövöldözésben négy ember meghalt. Ezt követően, elszabadultak az indulatok, a város utcáin több ezer fős tüntetések kezdődtek, a tömeg felgyújtotta a Baasz párt irodáit. A kormány a hadsereget vezényelte ki a zavargások megfékezésére, a konfliktusban március 9.-én egy újabb tüntetőt megöltek, majd egy nappal később egy 11 éves fiú vesztette életét, a demonstrálók közé lőtt könnygázban megfulladt.

Március 11-én hajnalban a rendfenntartók éles lőszert használva támadtak a darai Omari-mecset mellett a tüntetőkre, a lövöldözésben legkevesebb 5 ember halt meg, többek között egy orvos, egy ápoló és egy mentősofőr is. A tüntetők szerint a orvlövészek végeztek az áldozatokkal, a kormány ezt tagadja. A kormányellenes tüntetések átterjedtek több más szíriai városra is, többek között Damaszkuszra, Homszra és Banjaszra.

Március 25-re Deraa városában már 44 embert gyilkoltak meg a biztonsági erők. Ugyanezen a napon a Daratól 40 km-re fekvő Szanamejnben a biztonsági erők sortüze 20 emberrel végzett. Dara-ban a tüntetők ledöntötték a volt elnök, Háfez el-Asszad szobrát. Időközben egyéb nagyvárosokban is zavargások zajlottak, ezek közül Homszban és Latakiában és életét vesztette egy-egy tüntető.

A szíriai kormány reformok bevezetését ígérte, valamint Bassár el-Aszad elnök elrendelte a letartóztatott tüntetők szabadon bocsátását is, egyúttal pedig ígéretet tett arra, hogy bíróság elé állítják azokat akik részt vettek a deraai tüntetők meggyilkolásában.

Március 26-ra a szíriai ellenzék Facebookon népfelkelésre szólította fel az embereket. Időközben a kormány katonai egységeket vezényelt Latakiába, valamint Bassár el-Aszad elnök hívei is tüntetéseket tartottak az ország nagyvárosaiban.

Március 27-én két újabb tüntető halt meg Latakiában. A hatóságok szerint a gyilkosságot „fegyveres banditák” követték el, a tüntetők szerint azonban a két személyt katonák lőtték le.

Március 29-én a zavargások hatására Muhammad Nádzsi al-Otari miniszterelnök lemondott és feloszlatta kormányát. Egy nappal később Bassár el-Aszad elnök beszédet tartott, amelyben összeesküvésnek nevezte a szíriai eseményeket, de egyúttal általános reformokat ígért és a szíriai tüntetők haláláért felelős személyek bíróság elé állítását. Az elnök beszéde elleni tiltakozásként másnap újabb tüntetésre került sor Latakiában, a katonák pedig tüzet nyitottak a tömegre. A lövöldözésben újabb 25 ember halt meg. Április 1-jén újabb nagyarányú tüntetésekre került sor Szíria több nagy városában. A rendfenntartók újra a tömegbe lőttek, tíz ember halálát okozva (nyolcan Damaszkuszban, ketten Deraaban vesztették életüket).

Április 3-án a szíriai elnök Ádel Szafar politikust bízta meg kormányalakítással.

Április 8-án újabb nagyarányú tüntetésekre került sor Szíria nagyvárosaiban. A karhatalom ismét a tömegbe lőtt, Deraa városában mintegy 25 ember meghalt. A kormány továbbra is tagadja, hogy a rendfenntartó erők állnának a mészárlás mögött, a hivatalos propaganda szerint fegyveres bandák támadásairól van szó.

Április 15-én ismét több tízezer fős tüntetésekre került sor Damaszkuszban és Szíria nagyvárosaiban. A damaszkuszi tüntetők a futballban használatos jelzést, sárga lapot lobogtatva figyelmeztették a kormányt, a rendőrség azonban ismét közbeavatkozott, könnygázzal és gumibottal feloszlatva a tömeget.

Április 17-én letette az esküt az új kormány, ennek alkalmából Bassár el-Aszad elnök bejelentette, hogy pár nap múlva feloldja a rendkívüli állapotot és újabb politikai reformokra tett ígéretet. Ennek ellenére még aznap tüntetés kezdődött Homszban, ahol a kormányerők újra éles lőszerrel lőttek az emberek közé, 17 ember halálát okozva. Másnap újabb tüntetésekre került sor, melynek következtében újabb négy tüntető életét vesztette.

Április 19-én egy titkosrendőrök által halálra kínzott törzsi vezető temetése után újabb tüntetés kezdődött Homszban. A rendőrség a tömegbe lőtt, legkevesebb 20 ember halálát okozva, valamint lelőttek egy katonát is, aki nem volt hajlandó az emberekre lőni.

Április 21-én az elnök feloldotta a csaknem ötven éve érvényben levő szükségállapotot, amelynek eltörlése a tüntetők fő követelése volt. A szíriai nagyvárosokban azonban ennek ellenére sem értek véget a tiltakozások, sokan már Aszad távozását követelik. Az elnök lehetőséget ígért a békés demonstrációk tartására is, ezért április 22.-re "óriás méretű" demonstrációt hirdetett meg a szíriai ellenzék, a kormányígéret komolyságának tesztelésére. A rendőrség azonban továbbra is a szokásos módon lépett fel a tüntetők ellen, éles lőszerrel a tömegbe lőve, legkevesebb 20 ember halálát okozva. Másnapra a halálos áldozatok száma már 60 fölé nőtt, a nap folyamán összesen 103 tüntető vesztette életét.

Hadjáratok a tüntetők ellen

Április 25-én a biztonsági erők 33 civilt gyilkoltak meg Dzsabla és Dúma városában. A hadsereg páncélos harcjárművek támogatásában megszállta a forrongó Deraa várost, éles lőszerrel lövöldözve az emberekre. A városban legkevesebb 18 fő életét vesztette.

Április 26-án Dara-ban a halálos áldozatok száma tovább nőtt, amikor mesterlövészek végeztek hat emberrel, köztük egy hatéves kislánnyal. A hadsereg megszállta a város temetőit is, így az emberek a holttesteket nem tudják eltemetni. Banjasz városában szolidaritási tüntetést tartottak, a rendfenntartók itt azonban kivételesen nem avatkoztak közbe.

Április 29-én újabb 62 ember vesztette életét, közülük 19-en Dara-ban.

Április 30-án a hadsereg megrohamozta és elfoglalta a kormányellenes tüntetések központjának számító dara-i al-Omari mecsetet. A tüntetők vezetőjét, Ahmed asz-Szajaszin imámot nem sikerült elfogni, de az imám fiát és hat további embert megöltek.

Május 6-án egy újabb mészárlás hatására, amelynek során Homszban legkevesebb hatan meghaltak, az ENSZ szankciókat vezetett be a szíriai vezetés több tagja ellen, így Bassár el-Aszad elnök ellen is. Az érintett politikusoknak zárolták külföldi bankszámláit és utazási korlátozást alkalmaznak velük szemben.

A hadsereg tankokkal nyomult be Banjasz szunniták által lakott negyedeibe, amelyek a helyi kormányellenes tüntetések központjának számítanak. A tüntetők élőláncot vontak a negyedek köré, így próbálva megakadályozni a katonai műveletet.

Május 14-én a nemzetközi tiltakozások hatására, a szíriai kormány bejelentette, hogy visszavonják a katonai alakulatokat a megszállt Deraa-ból és Banjaszból, és megígérte, hogy párbeszédet kezd a tüntetőkkel. Az elnök azonban ígéretét nem tartotta be.

Június 1.-én az elnök aláírta az általános amnesztiáról szóló rendeletet és bejelentette, hogy létrehozzák a nemzeti párbeszéd bizottságát, amelynek feladata lesz a alkotmánymódosítás előkészítése. Ennek ellenére már június 4.-én nagyarányú vérengzésre került sor, amikor Hamában a rendfenntartók és mesterlövészek támadtak a tüntetőkre, 34 ember halálát okozva.

Június elején Dzsiszr-es-Szugúr városában a kormány közlése szerint a felkelők közel 120 rendőrrel és biztonsági emberrel végeztek. Erre válaszul a hadsereg nagyarányú hadműveletbe kezdett. A város környéki falvakat nehéztüzérséggel bombázták, a várost magát helikopterekkel és harckocsikkal lőtték. Két nap alatt több mint négyezer lakos a szomszédos Törökországba menekült át. Számos katona is dezertált és a biztonsági erők mintegy 50 tagja átállt a felkelők oldalára.

Június 19.-én a szíriai ellenzék Átmeneti Nemzet Tanácsot hozott létre, melynek a tanács szóvivője szerint célja, hogy összefogja az ellenzéki erőket a rezsim megbuktatására és, hogy nemzetközi elismertséget biztosítson magának.

Július 11.-én kormánypárti tüntetők megtámadták és megrongálták az Egyesült Államok szíriai nagykövetségét, valamint megkíséreltek bejutni Franciaország szíriai nagykövetségére is, de ezt a biztonsági őrök megakadályozták. A tüntetők az ellen tiltakoztak, hogy a két ország szíriai nagykövetei pár nappal előtte az ellenzék egyik legfontosabb városába, Hamába utaztak és itt éles hangon elítélték a kormányerők brutális fellépését az ellenzéki tüntetők ellen. A nagykövetség megrongálása miatt az Egyesült Államok kifejezte tiltakozását és kártérítést követel szíriai kormánytól.

Július 15.-én sor került a szíriai forrongások eddigi legnagyobb tüntetésére, melynek során több tízezren vonultak az utcára, a rezsim bukását követelve. A rendfenntartók ismét a tömegbe lőttek, legkevesebb 17 ember halálát okozva és több százat megsebesítve.

Carlos Latuff Ramadáni mészárlás című karikatúrája

Tüzérségi támadás Homszban február 25-én egy amerikai drón által készített légifelvételen.

Július 31.-én a szíriai hadsereg tankokkal intézett támadást az ellenzék központjának számító Hamá városa ellen. A tankok és gépfegyveres katonák válogatás nélkül lőttek az emberekre, az épületek tetejéről pedig mesterlövészek lőtték a tömeget. Az ellenállók barikádokat emeltek - amelyet azonban a tankok áttörtek - és kőzáporral, valamint Molotov-koktélokkal próbálják felvenni a harcot. A támadásnak eddig legkevesebb 45 halálos áldozata van.

Augusztus első hetében a szíriai hadsereg nagy erejű offenzívát indított a felkelők kezén levő városok ellen. A legnagyobb horderejű támadás Deir-ez-Zór város ellen indult, melyet felfegyverzett törzsi harcosok próbálnak megvédeni a kormánycsapatokkal szemben, a harcokban eddig több mint 50 ember vesztette életét. Időközben a harcok tovább folytatódnak Hamá városáért is, valamint szíriai páncélosok bevonultak több török határ melletti faluba is. A vérontás miatt Szaúd-Arábia, Kuvait és Bahrein visszahívta nagykövetét az országból. Törökország is tiltakozását fejezte ki a történtek ellen.

Augusztus 14.-én a hadsereg harckocsikkal indított támadást Latakia kikötőváros ellen, a városra két hadihajó is tüzet nyitott. A települést ugyanakkor lekapcsolták a távközlési hálózatról és nincs internet sem.

Augusztus 29.-én a hadsereg 40 tankkal és mintegy 20 autóbusznyi katonával körbezárta Rasztan városát, majd géppuskákkal lőni kezdtek az emberekre.

Szeptember 25-én atrocitás érte Franciaország szíriai nagykövetét, Eric Chevalliert, akit egy rendszerpárti milíciához tartozó fiatalok kővel és tojással dobáltak meg, miközben Bassár el-Aszad elnököt éltető szöveget skandáltak.

Szeptember 26-án néhány átállt katonatiszt létrehozta a Szabad Szíriai Hadsereget, amely az első szervezett fegyveres kihívásnak számít a szíriai rezsim haderejével szemben. Időközben ismeretlenek feltörték hét nagyobb szíriai város és több kormányhivatal honlapját, amelyre megtámadott ellenzékiekről készült videókat és a kormányt bíráló üzeneteket töltöttek fel.

Az amerikai nagykövet, Robert Ford nagykövet egy ellenzéki vezetővel találkozott, aki kijelentette, hogy a felkelők elutasítják a nemzetközi erők katonai segítségét, legyen szó akár a NATO-ról, az Egyesült Államokról, vagy akár Törökországról. A találkozó után kormánypárti tüntetők támadtak a nagykövet gépkocsijára, tojásokkal és kövekkel dobálva meg. Hillary Clinton külügyminiszter tiltakozását nyilvánította ki a történtek miatt és követelte, hogy a szír kormány tegyen eleget a diplomáciai képviseletek védelmének, a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően. Az ismételt támadásokra hivatkozva azonban a nagykövet október 24-én elhagyta Szíriát, egyúttal az ellen is tiltakozva, hogy a szíriai hatóságok korlátozzák mozgásszabadságát.

Október 6-án a szír hadsereg menekülő ellenzékieket üldözve betört Libanon területére és egy menekültet agyonlőtt.

Október 7-én szíriai fegyveresek saját házában megölték Mesál Tamo kurd aktivistát. Az ellenzéki vezető temetésén a biztonsági erők a tömegbe lőttek, két embert megölve, többet megsebesítve. Az eset miatt felháborodva, Berlinben szolidaritási tüntetést tartottak, melynek során több mint harminc tüntető betört a szíriai nagykövetségre, miközben társaik festékbombákkal dobálták az épületet. A szíriai nagykövet segítséget kért a német rendőrségtől, akik a behatolókat kikísérték az épületből, az incidensben senki sem sérült meg.

A szíriai tüntetések október közepére alábbhagytak, de miután elterjedt a híre, hogy a líbiai felkelők megölték Moammer Kadhafi diktátort, új erőre kaptak. Október 28-án a szíriai katonák 40 ellenzéki tüntetőt öltek meg és tankokkal lőni kezdték Homsz város központját. A homszi felkelők az utcára vonulva követelték, hogy az ENSZ Szíriát is repüléstilalmi övezetté nyilvánítsa. Az ENSZ főtitkár és az Arab Liga is ismételten elítélte a civilek elleni erőszak alkalmazását, válaszul Aszad elnök a felkelés kitörése óta először nyilatkozott egy nyugati újságnak, a Sunday Telegraphnak, melyben nem várt következményekkel fenyegette meg a nyugati országokat, ha beavatkoznak Szíriában. Kijelentette, hogy Szíria "nem Egyiptom, nem Tunézia és nem Jemen", a nyugati beavatkozás pedig legalább olyan súlyos konfliktust idézne elő, mint Afganisztánban. Aszad elismerte, hogy a felkelés kezdete óta valóban "sok hibát" követtek el, de szerinte most már kizárólag terroristák ellen harcolnak - akik a Muszlim Testvériséggel és az Al-Káidával vannak összeköttetésben - de már közel vannak győzelem kivívásához.

December 22-én a szíriai hadsereg körbevette a török határ melletti Kfar Ovaid falut, majd tankokat, rakétavetőket és nehézgéppuskákat használva nagy vérengzést rendeztek a lakosok között. Összesen 110 fő vesztette életét a támadásban.

Miután az Arab Liga kijelentette, hogy egy megfigyelő delegációt küld az országba, a szíriai hadsereg gyors offenzívába kezdett az ellenállás letörésére. December 23-án heves támadást indítottak Homsz ellen, ahol az ágyúkkal, gránátvetőkkel és gépfegyverekkel végrehajtott támadásban három nap alatt legkevesebb 20-an haltak meg. December 27-én, az 50 fős megfigyelőcsoport érkezése napján az ellenzék Homszban egy több mint tízezer fős tüntetést szervezett, a tömeget a rendfenntartók könnygázzal igyekeztek feloszlatni. A megfigyelők időközben találkoztak Homsz tartomány kormányzójával, majd a város azon körzeteit látogatták meg, ahol korábban a legsúlyosabbak voltak a harcok a lázadók és a rendfenntartók között.

December 30-án Szíriában összesen 74 településen, több mint negyedmillió ellenzéki tüntető vonult utcára. A szíriai biztonsági erők legkevesebb 12 tüntetővel végeztek, a lövöldözésben pedig ellenzéki források szerint 5 rendfenntartó vesztette életét. Időközben a Hamász palesztin szervezet is megkezdte kivonulását az országból, arra hivatkozva, hogy az elnök elleni lázadással bizonytalanná vált az ország belpolitikai helyzete, másrészt pedig a szíriai kormány által támogatott Hamász nem szeretné ha nevét összekapcsolnák a tüntetőket sujtó megtorlással.

December 31-én a két legjelentősebb, eddig szembenálló szíriai ellenzéki mozgalom, a Szíriai Nemzeti Tanács és a Demokratikus Változás Nemzeti Koordinációs Bizottság Kairóban megállapodást kötött egymással az együttműködésről, valamint támogatásukról biztosították a Szabad Szíriai Hadsereget és közösen elutasították egy esetleges külföldi beavatkozás lehetőségét.

Február 3-án nagyarányú offenzíva indult a felkelők fellegvárának számító Homsz város ellen, melyben a kormányerők nehéztüzérséget és tankokat is bevettek, sőt február 15-én két vadászrepülőgép mért csapásokat városbeli célpontokra, lebombázva a helybeli olajfinomító üzemét ellátó vezetéket is. Február 15-én a hadsereg páncélozott harcjárművek fedezetével behatolt Damaszkusz egyik belső negyedébe, ahol házkutatásokat tartottak és embereket vettek őrizetbe. Február 16-án ismét a déli Deraa város lett a kormánycsapatok katonai műveleteinek célpontja. A hadsereg harckocsik támogatásával ostrom alá vette a Szabad Szíriai Hadsereg által ellenőrzött városrészeket, akik jórészt Kalasnyikovokkal viszonozták a tüzet.

Február 22-én Homszban legkevesebb 30-an vesztették életüket a tüzérségi támadásokban, köztük egy amerikai tudósító és egy francia fotós is, akiknek tartózkodási helyét tüzérségi lövedékekkel lőtték szét. Habár az ellenzék szerint a külföldiek tudatos támadásnak estek áldozatul, a szíriai kormány visszautasította a vádat, mondván, hogy az újságírók saját felelősségükre "szivárogtak be" az ország területére.

Február 25-én a hadsereg tüzérségi előkészítés után szárazföldi offenzívát indított Homsz ellen. Az SZSZH közölte, hogy a Homszra nehezedő nyomás enyhítésére az ország más részein fokozzák az ellenállást.

Március elején a szíriai hadsereg taposóaknákat telepített a Szíriából menekülők által használt főbb útvonalakra, Libanon és Törökország felé. A Human Rights Watch az akció azonnali beszüntetésére szólította fel a szíriai kormányt, amely azonban válaszra sem méltatta az emberjogi szervezetet.

Terrorizmus a felkelés alatt

December 23-án két öngyilkos merényletet hajtottak végre Damaszkuszban, egy - egy biztonsági épületet támadva meg. A felkelés kezdete óta ez volt az első ilyen jellegű incidens. A 44 halálos áldozatot követelő támadást végül a Muszlim Testvériség egy radikális, az Al-Kaidához közel álló szárnya vállalta magára. Ban Ki-mun ENSZ főtitkár elítélte a történteket, terrorista cselekménynek nevezve a támadást.

2012. január 3-án újabb öngyilkos merényletre került sor Damaszkuszban egy autobusz ellen, a támadásban több mint egy tucat ember, főként rendőrök, meghaltak. Az ellenzék a kormányt vádolta meg a robbantással, szerintük így próbálják meg lejáratni az ellenzéki mozgalmakat. Februárban Ajman az-Zavahiri, az Al-Kaida jelenlegi vezetője videóüzenetben szólította fel szimpatizánsait az Aszad-rezsim elleni harcra.

Március 17-én autóba rejtett pokolgépekkel robbantottak fel egy rendőrségi épületet és egy felderítő központot. A detonációban 27-en meghaltak, 97-en megsebesültek. A terrorcselekménnyel a kormány az Al-Kaidát vádolta meg. Egy nappal később újabb gépkocsiba rejtett pokolgép robbant fel Aleppóban, a biztonsági szervek helyi központjánál. A robbanásnak halálos áldozatai is voltak.

Április 27-én egy újabb öngyilkos merénylő robbantotta fel magát Damaszkusz központjában. A robbantásnak 10 halálos áldozta volt és további 20-an megsérültek.

2012. április 29-én fegyveresek elraboltak két magyar állampolgárságú férfit Deir-ez-Zór közelében. A magyar TEK munkatársai május 4-én az országba utaztak, a túszok kiszabadítása végett, időközben a damaszkuszi nagykövet is a térségbe utazott a terület kormányzójának társaságában.

Május 5-én egy pokolgépes merényletet követtek el Damaszkuszban katonai járművek ellen, míg Aleppóban kettőt: egyet egy autómosó ellen - melynek tulajdonosa egy kormánypárti milícia tagja és egyet egy katonákat szállító autóbusz ellen. Az aleppói merényletekben összesen 8-an vesztették életüket, Damaszkuszban emberéletben nem esett kár, de a pokolgépek detonációi megrongáltak kilenc járművet.

Május 10-én két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát Damaszkuszban, egy katonai létesítmény mellett. A robbanásnak 55 halálos áldozata és 372 sebesültje volt.

Május 19-én az észak-szíriai Deir-ez-Zór városában egy autóba rejtett pokolgép hét embert megölt, megközelítőleg százat megsebesített.

Május 22-én libanoni források szerint szíriai szunnita lázadók elraboltak 12 síita felekezetű libanoni zarándokot, akik Irakból tartottak hazafele. Az SZSZH vezetősége tagadta, hogy ők állnának az emberrablás mögött, ennek ellenére Bejrút síita lakossága tüntetést tartott az SZSZH ellen, autógumikat égetve. Végül, négy nap múlva fogva tartóik elengedték a túszokat, akik épségben hazatérhettek Bejrútba.

A Szabad Szíriai Hadsereg támadásai

Katonai ellenőrzőpont Damaszkusz határában.

Homsz ostroma képekben.

November 14-én a Szabad Szíriai Hadsereg végrehajtotta első szervezett támadását a kormányerők ellen a jordániai határ mellett, a rajtaütés azonban döntetlenül végződött.

November 16-án hajnalban szintén a lázadó hadsereg katonái gépfegyverekkel és gránátvetőkkel támadtak a Damaszkusz elővárosában levő légierő titkosszolgálatának a székhelyére. Ez idő alatt egy másik alakulat rátámadt a szír hírszerzés épületére is. A Szíriai Forradalmi Bizottság közlése alapján a légierő titkosszolgálatának épülete megsemmisült, a hivatalos állami források azonban a harc hírét sem erősítették meg.

November 20-án hajnalban két rakéta csapódott be a Baasz Párt damaszkuszi irodáiba. Mivel az épület jórészt üres volt, személyi sérülés nem történt, valószínűleg az SZSZH a támadást csak üzenetnek szánta a kormány számára.

December folyamán is szinte mindennaposak voltak az összecsapások a dezertőrök és a hadsereg között. December 19-én dezertőr katonák Homsz környékén kilőttek három páncélos járművet, valamint összecsaptak a hadsereggel a Törökországgal szomszédos Idlib Kormányzóságban. A harcokban 14 civil és 6 katona halt meg. Ildib tartományban szíriai katonák kíséreltek meg átállni a dezertőrökhöz, de saját társaik fordultak velük szembe, legéppuskázva 60 - 70 dezertőrt, a hadsereg katonái közül 3-an vesztették életüket.

December 30-án a szervezet bejelentette, hogy az Arab Liga megfigyelőinek szíriai tartózkodásának idejére felfüggeszti tevékenységét, a megfigyelők iránti tiszteletből és annak demonstrálására, hogy nincsenek fegyveres "terrorista bandák" Szíriában.

Január 8-án újabb heves összecsapásokra került sor az ország déli részén, Dara kormányzóságban a két fél között. A harcokban legkevesebb 11-en vesztették életüket, a kormányhadsereg további 20 katonája megsebesült. A harcok alatt 9 katona átszökött a dezertőrökhöz.

Január 19-én saját katonái Hamá-ban megölték a katonai titkosszolgálat egyik tábornokát, miután megtagadták a tőle kapott tűzparancsot.

A kormánycsapatok ostrom alá vették az ország északi részén levő Zabadáni települést. A Szabad Szíriai Hadsereg katonái és a lakosság azonban együttes erővel verte vissza a nehéztüzérséget is bevető katonaságot, így a hadsereg végül hat nap ostrom után visszavonult, az ellenállók kezén hagyva a települést.

Január 27-ére az SzSzH-nak komoly áttörést sikerült elérnie, amikor bevette Damaszkusz elővárosát, Dúmát. A kormányerők gránátvetők és páncélosok bevetésével próbálták visszafoglalni a területet, a felkelők azonban - annak ellenére, hogy csak Kalasnyikov gépkarabélyokat használnak - rendre visszaverték a támadásokat. A felkelő hadsereg időközben Homsz városában is harcol a kormányerőkkel, akik erőteljes offenzívát indítottak a város ellen. Dezertőr katonák ugyanitt elfogtak hét iráni katonát, akik állítólag a Forradalmi Gárda tagjainak vallották magukat. Az eset után az SzSzH vezetői felszólították Iránt, hogy vonja ki csapatait Szíria területéről.

Január 29-én hajnalban a szíriai hadsereg minden eddiginél nagyobb offenzívát indított Damaszkusz külvárosának visszafoglalásáért. Az ellenzék által ellenőrzött területet mintegy 2000 katona ostromolja folyamatosan legkevesebb 50 tank támogatásával. A harcokban már midkét oldalon több tucat áldozat van, a civil halottak száma is magas lehet. A támadás következményeként a Szíriai Nemzeti Tanács az ENSZ Bt-hez fordult segítségért, a civil lakosság megvédését kérve. Január 30-án végül az SzSzH kénytelen volt visszavonulni Damaszkusz megszállt területeiről, habár saját elmondásuk szerint csak taktikai visszavonulást hajtottak végre. A három napos csatában több mint 200-an vesztették életüket, a terület visszafoglalása után pedig a szíriai hadsereg több tucat helyi lakost letartóztatott és elhurcolt.

Március 2-án a SZSZH feladta Homsz városának védelmét és a civil lakosság védelmére hivatkozva kivonult a városból. Erre válaszul a szíriai ellenzék tüntetést szervezett Damaszkuszban, de a biztonsági erők AK-47 gépkarabélyokkal tüzet nyitottak a tömegre.

Március 11-én a szíriai hadsereg nagy erejű offenzívát indított Idlíb Kormányzóság több települése ellen. Velük szemben az SZSZH alakulatai próbálják felvenni a harcot.

Március 19-én heves tűzharc robbant ki Damaszkusz délnyugati külvárosában, Mazzé negyedben, ahol az ENSZ szíriai irodája és a nagykövetségek többsége is található (többek között a magyar is). A harcokban a kormányerők rakétagránátokat is bevetettek. A sorozatos támadásokra válaszul, a kormányerők március 21-én hajnalban harckocsik és helikopterek támogatásával indítottak támadást Damaszkusz két külvárosa, valamint a Damaszkusz - Aleppó országút mentén levő felkelő állások ellen.

A rövid életű fegyverszüneti megállapodás

Április 12-én, helyi idő szerint reggel hat órakor a Kofi Annan nemzetközi különmegbízott által kidolgozott béketerv értelmében tűzszünet lépett életbe a kormányerők és az SZSZH között (köszönhetően Oroszország és Kína felszólításának, valamint a Nagy-Britannia által kilátásba helyezett megtorló lépéseknek). A kormányhadsereg és a lázadók is kijelentették, hogy habár nem intéznek támadást a másik fél ellen, de továbbra is teljes fokú készültségben maradnak. Ugyanakkor a kormány amnesztiát ajánlott fel mindazok számára, akiknek "nem tapad vér a kezükhöz", valamint felszólították őket, hogy adják le fegyvereiket, cserébe nem indul ellenük eljárás.

Az SZSZH szóvivője bejelentette, hogy a szervezet 100%-ig betartja a fegyverszünetet, de kihangsúlyozta, hogy a fegyverszüneti megállapodás betartását nemzetközi ENSZ megfigyelőknek kéne biztosítaniuk. Ezt a megoldást Franciaország is erőteljesen szorgalmazta.

A tűzszünet életbe lépése ellenére, április 13-án szorványos összecsapásokra került sor az ország több településén, melyek három ember halálát okozták, valamint heves tűzpárbaj bontakozott ki a kormányerők és az SZSZH között a török határ melletti Hirbet al-Dzsoznál. A kormányerők viszont az SZSZH-t vádolták meg azzal, hogy pokolgépet robbantottak Aleppó közelében, egy katona halálát okozva (az SZSZH ezt tagadja, szerintük a kormány csak ürügyet próbál keresni a harcok folytatására). Az ENSZ a helyzet koordinálására napokon belül megfigyelőket szándékozik küldeni az országba.

Április 14-én éjjel a kormányerők teljes egészében felrúgták a tűzszünetet, amikor nehéztüzérséggel ismét lőni kezdték Homsz óvárosát. Susan Rice ENSZ-nagykövet elítélte a történteket és a fegyverszünet egyértelmű megszegésének minősítette a támadást.

Az ENSZ BT április 15-én egyhangúan jóváhagyta egy 30 fős, fegyvertelen megfigyelőcsoport Szíriába küldését, azonban hosszú távon egy mintegy 250 katonából álló békefenntartó erőt is küldeni szándékoznak az országba, amennyiben Ban Ki-Mun ENSZ főtitkárnak sikerül erről megállapodnia Aszad elnökkel. A békefenntartó missziónak olyan afrikai, ázsiai és dél-amerikai országok katonái fogják a részét képzeni, amelyek jelenléte elfogadható lesz az Aszad-rezsim számára. Ahmad Fawzi, Kofi Annan szóvivője szerint a katonák már a térségben tartózkodnak és készek a művelet megkezdésére.

Május 7-én megkezdődtek fél évszázad óta az első többpárti parlamenti választások Szíriában, a megalakulandó parlamentnek elvileg Aszad reformjainak végrehajtása lenne a feladata, azonban az ellenzék a voksolás bojkottjára szólította fel a lakosságot.

Május 14-én a kormányerők a Homsz tartománybeli Rasztan városában elszenvedték legsúlyosabb veszteségüket a konfliktus kitörése óta, itt ugyanis az SZSZH katonái 23 katonával végeztek az aznapi harcok során. Időközben a hadsereg tüzérségi előkészítésbe kezdett Hamá ellen és megszállta a város környéki falvakat felkészülve egy újabb offenzívára a település ellen.

Május 25-én első ízben támadt a szíriai hadsereg az ország északi, kurdok által lakott részére, helikoptereket is bevetve, a harcokban a biztonsági erők vesztesége négy fő volt. Időközben páncélos alakulatok hatoltak be az eddig békés városnak számító Aleppóba, ahol az utóbbi hetekben jelentős mértékben megnőtt Aszad ellenzékének az aktivitása. Ugyanaznap heves összecsapások történtek Húla városában, melynek legkevesebb 90 civil áldozata volt, köztük 25 gyerek. Az atrocitás hírére az ENSZ megfigyelők a városba utaztak, az eset kivizsgálására.

Az SZSZH katonai tanácsa május 26-án további támadásokra ösztönözte katonáit, valamint felszólították a "baráti országokat", hogy nyújtsanak légi támogatást a lázadó fegyvereseknek.

Május 29-én szíriai katonák a libanoni határtérségben rálőttek néhány, a határ libanoni oldalán tartózkodó fegyveresre, egyet megölve, hármat megsebesítve. Mint utólag kiderült, az áldozatok vadászok voltak.

Az ENSZ missziója

Április 15-én este megérkezett Damaszkuszba az ENSZ megfigyelők első hatfős csoportja. Az elkövetkező napokban további 24 fegyvertelen megfigyelő érkezett a térségbe.

A megfigyelők április 18-i látogatásakor Damaszkusz egyik külvárosában újra harcok robbantak ki az SZSZH fegyveresei és a kormányerők között. A nap folyamán egész Szíria területén összesen 32-en vesztették életüket.

április 21-én a békefenntartók ellátogattak Homszba, amelynek bombázását ennek ellenére a kormányerők továbbra is folytatták, a békefenntartók élete is veszélybe került. Időközben a hadsereg offenzívát indított Damaszkusz külvárosai ellen.

Az ENSZ BT megszavazta a megfigyelők számának 300 főre való növelését.

Április 23-án a kormánycsapatok tovább folytatták hadműveleteiket Damaszkusz külvárosaiban, Hamában és Homszban. Tankok nyomultak be a török határ melletti Zabadániba is, de a szíriai megfigyelők városba látogatásakor ideiglenesen felhagytak az ostrommal.

Május 9-én Dara városban ismeretlenek felrobbantottak egy katonai teherautót, közvetlenül az ENSZ-megfigyelők átvonulásakor. A megfigyelőknek nem esett baja, de hat szíriai katona megsebesült.

Május 13-ra már 143 ENSZ-megfigyelő tartózkodott az országban.

Május 15-én az ENSZ megfigyelők szeme láttára lőttek egy temetési menetbe a szíriai kormányerők Idlíb Tartomány egyik településén. A támadásban legkevesebb 20-an életüket vesztették. Az incidenst követően a megfigyelők egyik gépkocsija mellett egy pokolgép is felrobbant, személyi sérülés nem történt, de a megfigyelőket még aznap evakuálták a városból.

Május 18-án az ENSZ megfigyelők jelenléte mellett több ezer fős kormányellenes tüntetés kezdődött Aleppóban. A kormányerők könnygázzal és figyelmeztető lövésekkel kísérelték meg feloszlatni a tömeget.

Robert Mood norvég tábornok, a misszió vezetője kifejezte abbéli kételyeit, hogy az ENSZ megfigyelők jelenléte képes lesz véget vetni az erőszaknak, ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy egy esetleges külföldi intervenció sem oldaná meg a helyzetet.

Kofi Annan volt ENSZ-nagykövet május 29-én Damaszkuszba utazott, ahol Bassár el-Aszad elnök fogadta őt. A találkozó célja a fegyverszüneti megállapodás betartatásának elérése.

Nemzetközi reakciók

Az SZNT három tagja egy tuniszi értekezleten, 2011. december 19-én.

A szíriai tüntetők elleni erőszakot az ENSZ, az EU és több ország is elítélte. Venezuela elnöke, Hugo Chavez "megjövendölte", hogy az Egyesült Államok Szíriában is be fog avatkozni a zavargásokba, Líbiához hasonlóan, az USA külügyminisztere, Hillary Clinton azonban kijelentette, hogy habár elítélik az erőszak alkalmazását, de nem avatkoznak be, mert a szíriai kormány korántsem folyamodott olyan mértékben az erőszakhoz, mint a líbiai.

Az április 25.-i eseményeket azonban, amikor a szíriai hadsereg tankokat is bevetett a deraai tüntetők ellen, a világ több országa elítélte, Olaszország és Franciaország felszólította az ENSZt szankciók bevezetésére Szíria ellen, Nagy Britannia és az Egyesült Államok közölte, hogy mérlegeli a lehetséges lépéseket. A szíriai vezetés erőszakos fellépését Ban Kimun ENSZ főtitkár is elítélte.

Az ENSZ április 28.-án egy elítélő nyilatkozatot szeretett volna közzétenni, amelyet Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Portugália közösen nyújtott be, de ez azonban Oroszország, Kína és Libanon tiltakozása miatt meghiúsult. Az orosz ENSZ nagykövet-helyettes, Alekszandr Pankin az ország ellenkezését azzal magyarázta, hogy még a szíriai események nem jelentenek fenyegetést a nemzetközi biztonságra, de egy esetleges ENSZ beavatkozás polgárháborúvá mélyíthetné a konfliktust.

Augusztus 23.-án az ENSZ szankciókkal sújtott öt szíriai tábornokot, a teljes szíriai katonai- és polgári hírszerzést, valamint az iráni Forradalmi Gárda Al-Kuds nevű különleges egységét is, mert az a vádak szerint a zavargások kitörése óta technikai segítséget nyújt a szír biztonsági erőknek a mozgalom elfojtásához. Irán tagadta, hogy bármilyen szerepet játszana a szíriai eseményekben és egyúttal megvádolta a nyugati hatalmakat, hogy megpróbálják saját céljaik számára kihasználni az arab zavargásokat.

November 12-én az Arab Liga 18 támogató és 3 ellenző (Libanon, Jemen és Szíria) szavazattal kizárta az országot tagjai közül. Szíriával szemben szankciókat is bevezettek és visszahívták nagyköveteiket az országból, illetve meghívták az ellenzéki mozgalom vezetőit egy tárgyalás megkezdésére a békés átmenetről.

A kizárásra válaszul másnap kormánypárti tüntetők támadtak Katar, Törökország és Szaúd-Arábia nagykövetségeire Damaszkuszban. Válaszul Katar és Törökország visszahívta nagyköveteit az országból.

II. Abdullah jordán király másnap felszólította Aszad elnököt a lemondásra, kijelentve, hogy ő a szíriai elnök helyében lemondana. Ugyanakkor kijelentette, hogy Aszad elnöknek kötelessége gondoskodni egy békés átmenetről.

November 15-én a Szíriai Nemzeti Tanács ismét elutasította egy esetleges külföldi katonai beavatkozás lehetőségét és Oroszországot kérte fel az elnök lemondásának elérésére. Az orosz külügyminisztérium ígéretet tett az Arab Ligával való együttműködésre, de az ellenzéki tanács elismerése fel sem merült. Moszkva tárgyalásra szólította fel a feleket és az erőszak beszüntetésére.

Miután november 22-én egy szaúdi állampolgárt is meggyilkoltak a biztonsági erők, a Perzsa-öböl menti országok felszólították állampolgáraikat Szíria elhagyására.

Január 13-án a szíriai Tartúsz kikötőjében egy orosz hadihajó kötött ki, 30 - 60 tonna lőszerrel, megsértve ezzel a Szíria ellen elrendelt fegyverembargót. A hajó két nappal azelőtt a tomboló vihar elől Ciprus Limasszol nevű kikötőjében keresett menedéket, ahonnan a hatóságok csak azt követően engedték el, hogy a kapitány megígérte az útvonal módosítását. A kikötő elhagyása után azonban kikapcsolták a jármű nyomkövetését célzó berendezéseket és a török haditengerészet információi szerint megérkezett eredeti rendeltetési helyére.

Pár nappal később Moszkva harci repülőgépeket, egészen pontosan 36 db Jak–130 vadászgépet adott el Szíriának. A Human Rights Watch szervezet "erkölcstelennek" nevezte, hogy Oroszország támogatja a szíriai rezsimet.

Február 4-én, a szíriai hadsereg előző napi brutalitása ellen tiltakozva (melynek 260 civil esett áldozatul), tüntetések zajlottak Szíria londoni, berlini és washingtoni nagykövetségénél, valamint tüntetők megrongálták Szíria kuvaiti nagykövetségét és megostromolták, valamint felgyújtották a kairói nagykövetséget. Később hasonló támadás érte a canberrai és varsói nagykövetségeket is.

Szintén február 4-én az ENSZ BT megkísérelt egy - az Aszad-rezsimet nemzetközi nyomás alá helyező - dokumentumot elfogadtatni a tanács tagjaival, a tervezetet a 15 tagból 13-an támogatták, de Kína és Oroszország megvétózta. Susan Rice amerikai ENSZ nagykövet az esetet követően kijelentette, hogy az orosz és kínai vétó szégyenletes és azt mutatja, hogy a két ország célja a szíriai népet "felkínálni egy zsarnoknak".

Február 18-án az NBC News az amerikai védelmi minisztérium munkatársaira hivatkozva beszámolt arról, hogy amerikai drónok (pilóta nélküli repülőgépek) figyelik a szíriai hadsereg mozgását, műveleteit, valamint lehallgatják a kormány és a hadsereg parancsnoksága közötti üzenetváltásokat. Az NBC forrásai azonban leszögezték: a felderítések nem tekinthetőek egy esetleges amerikai katonai beavatkozás előkészítésének Bassár el-Aszad elnök rezsimje ellen. A szíriai kormány erre válaszul "terrorista cselekedettel" vádolta meg az Egyesült Államokat, felszólítva az ENSZ-et, hogy lépjen fel a szíriai belügyekbe való beavatkozás ellen.

Február 24-én Tunézia fővárosában, Tuniszban nemzetközi konferenciára került sor a szíriai válság rendezése kapcsán, az Arab Liga, az EU, Törökország és a szíriai ellenzék képviselőinek jelenlététben, a konferencián azonban Kína és Oroszország tiltakozásként nem vett részt. A mintegy 70 ország külügyminisztereinek tanácskozásán számos lehetséges megoldás felmerült a válság kezelésére, így az EU részéről bevezetendő embargó és a szíriai lázadók felfegyverzése is szóba került a lehetséges megoldások között (ez utóbbit főként Franciaország és Szaúd-Arábia képviselői támogatták), sőt a tunéziai elnök, Monszef Marzúki felajánlotta lehetséges megoldásnak, hogy a szíriai elnök Ali Abdullah Száleh jemeni elnök példájára vonuljon önkéntes száműzetésbe Oroszország területére, a javaslat azonban nem nyerte el a szíriai ellenzék tetszését, akik háborús bűnösként tekintenek Aszadra, akit bíróság elé kell állítani. A konferencia zárónyilatkozatában végül ismételten felszólították Damaszkuszt, hogy hagyjon fel az erőszak minden formájával és tegye lehetővé a nemzetközi segélyszervezetek bejutását az országba. Egy konkrét lépés kidolgozásának a hiánya miatt azonban Szaúd-Arábia külügyminisztere Szaúd al-Fejszál elhagyta a konferenciát még annak befejezése előtt.

Szíria hivatalos közleményében egy ellenséges lépésnek nevezte a tuniszi konferenciát és kijelentette, hogy ellenségeinek tekinti annak részt vevőit, szerintük a gyűlés a "szíriai terrorizmus" támogatására szolgál.

A Szíriai Nemzeti Tanács március 12-én az ENSZ BT sürgős összehívását kérte hétfőn, miután a szíriai hadsereg az SZSZH által kiszivárogtatott információk szerint 47 nőt és gyermeket lemészárolt Homsz városában. A felkelők videó felvétellel támasztották alá állításukat és kihangsúlyozták, hogy amennyiben a nemzetközi közösség néma marad, ez bármikor megismétlődhet. A szíriai állami televízió azonban a "fegyveres terrorista bandákat" vádolta meg a gyilkossággal.

Márciusban szíriai ellenzéki szervezetek Bassár el-Aszad egy bennfentesének köszönhetően feltörték az elnök és felesége e-mail postafiókját, melynek révén kiderült, hogy az elnök a felkelés kitörése óta mintegy 3000 üzenetet kapott az iráni országvezetéstől, melyek az ellenzéki mozgalmak vérbefolytására vonatkozó tanácsokat tartalmaztak.

Az ENSZ BT tagországainak elnökei közös nyilatkozatban fejezték ki támogatásukat a szíriai válság rendezésével megbízott Kofi Annan volt ENSZ főtitkár irányában, de Oroszország külügyminisztere, Szergej Lavrov kijelentette, hogy Annan javaslatait nem szabad ultimátumnak tekinteni. A Kofi Annan-féle javaslat hat pontból tevődik össze, melyekben felszólítja a szíriai kormányt a harcok azonnali beszüntetésére és a nehéztüzérség, valamint a tankok azonnali kivonására a városokból, az országba küldendő ENSZ-békefenntartókkal való együttműködésre, a humanitárius segítségnyújtás lehetővé tételére, a politikai foglyok szabadon bocsátására, a külföldi újságírók szabad mozgásterének tiszteletben tartására és a gyülekezési és békés tüntetési jog tiszteletben tartására.

A Human Rights Watch március végén nyilatkozatot tett közzé, melyben a biztonsági erők tagjai és Aszad támogatói elleni atrocításokkal vádolta meg a felkelőket, ugyanakkor kijelentette, hogy ezek nem a Szíriai Nemzeti Tanács utasításaira történnek, viszont az SZNT feladata felszólalni kínzások és kivégzések ellen.

Április 1-én több mint 70 ország képviselői Isztambulban konferenciát tartottak, melynek végén Hillary Clinton amerikai külügyminiszter ismételten felszólította Bassár el-Aszad elnököt a vérontás befejezésére. William Hague brit külügyminiszter ezt nyomatékosítva kijelentette, hogy országa jelentős mértékben megnöveli a továbbiakban a szíriai ellenzéknek nyújtott pénzügyi támogatás mértékét.

Április 5-én az ENSZ BT egyhangú nyilatkozatban felszólította a szíriai kormányt, hogy öt napon belül vonja ki katonáit a lázongó városokból. Amennyiben ez nem történik meg, további olyan lépéseket tesznek meg, melyet a testület "megfelelőnek tart" majd (ez a megfogalmazás valószínűleg Oroszország "megnyugtatására" szolgált). A szíriai kormány közleményében kijelentette, hogy elfogadják a tűzszünetről szóló megállapodást, amennyiben a felkelők írásban garantálják annak betartását. Rijád el-Aszad, az SZSZH elnöke azonban leszögezte, hogy a szervezet hajlandó elfogadni a tűzszünetet, de nem hajlandó ezt írásban garantálni a kormány irányába, mivel nem ismeri el azt az állam hivatalos képviselőjének. Később azonban, április 12-én a tűzszünet az írásos garancia nélkül is életbe lépett.

április 27-én a libanoni hatóságok egy, az egyiptomi Alexandriából induló hajót tartóztattak fel, mely Szíria felé tartott, fedélzetén nagy mennyiségű fegyverrel és lőszerrel. A hatóságok elkobozták a fegyvereket, a legénységet pedig letartóztatták.

A május 25-i húlai mészárlás hatására Franciaország kiutasította a szíriai nagykövetet az országból, valamint Ausztrália is távozásra szólított fel két szíriai diplomatát, egyúttal buzdítva más országokat is, hogy hasonlóképpen cselekedjenek. Néhány nap múlva az Egyesült Államok is kiutasította a szíriai diplomácia képviselőit az országból, majd május 31-én Panama is hasonlóan cselekedett.

Összecsapások Libanonban

Katonai járművek járőröznek Tripoliban a 2011 júniusi összecsapások után.

A szíriai krízis jelentős befolyással bírt libanoni belpolitikai helyzetre is. Ennek legfőbb oka, hogy Libanon fennállása során mintegy ütközőzónát képezett Izrael és Szíria között, így Szíria erős befolyása alá vonta a térséget, hosszú ideig katonákat is állomásoztatott az országban. Libanon megosztottságát még jobban elősegíti, hogy az ország legjelentősebb politikai csoportosulása, a síta Hezbollah a szintén síta (alavita) szíriai rezsim feltétlen támogatója, ellenben a lakosság jelentős része (27%) szunnita és a közülük kikerülő ellenzéki politikusok az Egyesült Államok bizalmát élvezik.

A szíriai konfliktus kipattanása főként az ország északi részén levő Tripoli kikötővárosban éreztette hatását. Tripoli a libanoni szunniták történelmi központja, a lakosság mintegy 80%-a ehhez a felekezethez tartozik, de a városban jelentős alavita kisebbség is él, ők a lakosság mintegy 8 - 12%-át teszik ki és főként a város Dzsabal Mohszen negyedében laknak. A két felekezet között már régóta ellenségeskedés zajlik, a legelső véres összecsapásokra a libanoni polgárháború kitörését követően, 1976-ban került sor és azóta is rendszeresen történnek összecsapások a Babb al-Tabaneh és Dzsabal Mohszen negyedek területén, melyek megfékezésére a libanoni hadsereg nagy erőkkel felügyeli a térséget.

2011-ben a tripoli alaviták nyíltan kinyilvánították támogatásukat a szíriai rezsim iránt, a szunniták viszont elítélték a rezsimet és az ottani ellenzéki tüntetők támogatásra június 17-én egy szimpátiatüntetést tartottak, a felvonuló demonstrálókra azonban alavita fegyveresek tüzet nyitottak, mire ők is fegyverrel védekeztek. A kialakuló tűzpárbajnak végül a hadsereg vetett véget, az összecsapásnak hét halálos áldozata volt, köztük egy katona is.

2012 február 10-én újabb fegyveres összecsapások robbantak ki a városban, mely három halálos áldozattal járt. A hadsereg közbelépett és hat sebesült katona árán másnapra helyreállította a rendet a városban.

A május 13-ra virradó éjszaka ismét alaviták és szunniták támadtak egymásra gépfegyverekkel és rakétagránátokkal. Az összecsapásokban egy fegyveres és egy katona meghalt.

Május 20-án libanoni katonák lelőttek Bejrútban egy, a szíriai ellenzéket nyíltan támogató szunnita vallási vezetőt, aki kocsijával megállás nélkül akart áthajtani egy katonai ellenőrzőponton. Válaszul a városban az éjszaka folyamán összecsaptak a szíriai ellenzéket támogató helyi szunniták és az Aszad-párti síiták, akiknek megfékezésére a katonaság is beavatkozott. Az összecsapások két halálos áldozatot követeltek, további 18-an megsérültek.