AK–47

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

AK–47
Rifle AK-47.jpg
Típus: gépkarabély
Ország: Szovjetunió
Tervező: Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov
Műszaki adatok
Űrméret: 7,62 mm
Lőszer: 7,62 x 39 mm
Tárkapacitás: 30 töltényes szekrénytár
Működési elv: gázelvezetéses, forgó zárfejes reteszelésű
Tömeg: 3,6 kg tár nélkül
4,1 kg töltött tárral kg
Fegyver hossza: 870 mm
Csőhossz: 415 mm
Elméleti tűzgyorsaság: 600 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság: 40 (egyes lövésnél) - 100 (sorozatlövésnél) lövés/perc
Csőtorkolati sebesség: 715 m/s
Hatásos lőtávolság: 365 m
Az AK–47 szerkezeti rajza

Az AK–47 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1947 goda ; oroszul: Автомат Калашникова образца 1947 года) – eredetileg szovjet gyártású – gépkarabélytípus, röviden gyakran csak Kalasnyikov-gépkarabélynak nevezik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Tervezője Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, akit a II. világháborús német StG44 karabély külseje ihletett meg. A fegyver 1949-ben lett rendszerbe állítva a szovjet fegyveres erőknél. Számtalan fegyveres konfliktusban alkalmazták, ill. alkalmazzák ma is, a világon a legnagyobb számban elterjedt gépkarabély. Vietnam dzsungeleiben a Vietkong például használta az amerikai inváziós seregek gyalogsága ellen. A laza illesztések miatt kevés karbantartást igényel, szennyeződés esetén sem hajlamos az elakadásra, ellentétben közvetlen riválisával, az amerikai M16-tal, így jobban megfelelt a mostoha körülmények közötti harcra. Másik előnye volt a lövedékek nagy átütőereje (10 cm vastag betonfalat is átüt). Bár az amerikai konkurens pontosabb volt, ezt az előnyét nem tudta érvényesíteni, mivel a harcokra gyakran közvetlen közelről került sor, ráadásul az AK–47-es masszív szerkezete sokkal inkább alkalmas volt kézitusára. Erre az amerikaiak is hamar rájöttek, így sokan lecserélték a kincstári M16-ost a sokkal megbízhatóbb AK-ra, ami tragédiákat is okozott, hiszen a tengerészgyalogosok sokszor a Kalasnyikov jellegzetes "ugató" hangja alapján nyitottak tüzet az ellenségesnek vélt állásokra, így gyakran saját társaikat ölték meg.

[szerkesztés] A fegyver műszaki jellemzői

Az AK–47 tömege tár nélkül 3,6 kg, töltött tárral 4,1 kg. Az íves szekrénytár befogadó képesége 30 db 7,62 × 39 mm-es karabély lőszer. A karabély lőszer (ún. köztes lőszer) a pisztolyok és a puskák lőszereinek előnyeit egyesíti. Hatásos lőtávolsága 800 m, de ha 1500 m-en véletlenül eltaláljuk a célszemélyt, még mindig halálos lehet. A lövedék kezdősebessége 715 m/s. Elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc. Az AK–47 több külföldi fegyvernél használt technológiát ötvöz. Gázelvételi rendszere és a gázdugattyú kialakítása a Sturmgewehr 44-től (más típusjelzéssel MP44) származik. Zárszerkezetéhez az M1 Garand, az elsütőszerkezethez (tűzbiztosító, kakaskésleltető) a John Browning tervezte Remington Model 8 karabély szolgált alapul. A fegyver külsőleg a Sturmgewehr 44-re hasonlít (annak zárszerkezete azonban más, billenő retesztestes, ami az FN FAL-ban köszön vissza). Kalasnyikov érdeme az egyszerű szerkezeti kialakítás és az olcsó tömeggyártás igényeinek megfelelő gyártástechnológia (erre a tulajdonságára pedig Szudajev PPSZ–43 géppisztolyánál alkalmazott gyártási eljárások – például sajtolt lemezszerkezet alkalmazása – voltak jelentős hatással).

[szerkesztés] Típusváltozatok

  • AK–47 1-es típus (1949–1951)
  • AK–47 2-es típus (1952-)
  • AKSz–47
  • AKM
  • AKMSz
  • AK–74
  • AKSz-74
  • AKSz-74U
  • AK–101
  • AK-102
  • AK–103
  • AK-104
  • AK-105
  • AK–107/108

[szerkesztés] Az AK-n alapuló egyéb fegyverek

A Kalasnyikov egyszerű és megbízható konstrukcióját sok más fegyveren is felhasználták, nem csak a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés országaiban, hanem egyéb államokban is (például Izrael-ben, egyes afrikai országokban).

A Szovjetunióban/Oroszországban készült fegyverek:

  • Az RPK-47 és az RPK-74 golyószóró hosszabb és nehezebb csövet kapott. A lőszerellátást 70 db lőszert befogadó csigatár biztosítja, de használható hozzá az AK bármely tára.
  • A SZVD és SZVDSZ (Dragunov) mesterlövész puska szerkezete az AK-hoz hasonló, gázdugattyús, forgózáras rendszerű, viszont csak egyes lövések leadására alkalmas.
  • A Szajga [1] vadászpuska (karabély) szerkezete kb. 90%-ban megegyezik az AK-val. A változattól függően többféle – többek között 7,62 × 39 mm-es, valamint 5,56 × 45 mm-es – lőszer tüzelésére alkalmas Szajga az izsevszki IZSMAS-ban, az egyik legelső AK–47-est gyártó üzemben készül.

Külföldi másolatok:

  • Typ 56 – Kínában gyártott másolat
  • Tabuk – Irakban készült másolat
  • M–70B1 – Jugoszláviában gyártott másolat

Az AK működési elvén alapuló külföldi fegyverek:

  • Galil – izraeli gépkarabély
  • Valmet Rk 62 – finn gépkarabély
  • Valmet M–82 – finn gépkarabély
  • Typ 86s – kínai gépkarabély
  • Vepr – Ukrajnában az AK-74-ből kifejlesztett bullpup rendszerű gépkarabély
  • Zastava M76 – jugoszláv változat
  • Mini-Dragunov - román mesterlövészpuska/gépkarabély
  • PKM-DGN-60 - lengyel gépkarabély
  • Interarms - az Egyesült Államok "Eszkimó felderítőinek" szánt gépkarabély

Magyarországon gyártott változatok:

  • AKM–63 – javított AKM-verzió
  • AMD–65 – deszantos gépkarabély
  • AMP–69 – puskagránát kilövésére is alkalmas verzió


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AK–47 témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/AK%E2%80%9347”