AK–47
| AK–47 | |
|
|
|
| Típus | gépkarabély |
| Ország | Szovjetunió |
| Tervező | Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,62 mm |
| Lőszer | 7,62 x 39 mm |
| Tárkapacitás | 30 töltényes szekrénytár |
| Működési elv | gázelvételes, hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos, forgózáras reteszelésű |
| Tömeg | 3,6 kg tár nélkül töltött tárral 4,1 kg |
| Fegyver hossza | 870 mm |
| Csőhossz | 415 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 600 lövés/perc |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 40 (egyes lövésnél) - 100 (sorozatlövésnél) lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 715 m/s |
Az AK–47 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1947 goda ; oroszul: Автомат Калашникова образца 1947 года) – eredetileg szovjet gyártású – gépkarabélytípus, röviden gyakran csak Kalasnyikov-gépkarabélynak nevezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Tervezője Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, akit a második világháborús német StG44 karabély külseje ihletett meg. A fegyver 1949-ben lett rendszerbe állítva a szovjet fegyveres erőknél. Számtalan fegyveres konfliktusban alkalmazták, ill. alkalmazzák ma is, a világon a legnagyobb számban elterjedt gépkarabély. Vietnam dzsungeleiben például a Vietkong használta az amerikai inváziós erők gyalogsága ellen.
Laza illesztései miatt a fegyver kevés karbantartást igényel, szennyeződés esetén sem hajlamos az elakadásra, ellentétben közvetlen riválisával, az amerikai M16-tal, így jobban megfelelt a mostoha körülmények közötti harcnak. Másik előnye volt a lövedékek nagy átütőereje (megfelelő távolságból 10 cm vastag betonfalat is átüthetnek). Bár amerikai vetélytársa pontosabb volt, ezt az előnyét azonban a katonák nem tudták érvényesíteni, mivel a harcokra gyakran közvetlen közelről került sor, ráadásul az AK–47-es masszív szerkezete sokkal alkalmasabb volt kézitusára. Erre az amerikaiak is hamar rájöttek, így sokan lecserélték a kincstári M16-ost a sokkal megbízhatóbb AK-ra, ami tragédiákat is okozott, hiszen a tengerészgyalogosok sokszor a Kalasnyikov jellegzetes „ugató” hangja alapján nyitottak tüzet az ellenségesnek vélt állásokra, így gyakran saját társaikat ölték meg.
[szerkesztés] A fegyver műszaki jellemzői
Az AK–47 tömege tár nélkül 3,6 kg, töltött tárral 4,1 kg. Az íves szekrénytár befogadó képesége 30 db 7,62 × 39 mm-es karabély lőszer. A karabély lőszer (ún. köztes lőszer) a pisztolyok és a puskák lőszereinek előnyeit egyesíti. Hatásos lőtávolsága 800 m, de ha 1500 m-en véletlenül eltaláljuk a célszemélyt, még mindig halálos lehet. A lövedék kezdősebessége 715 m/s. Elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc. Az AK–47 több külföldi fegyvernél használt technológiát ötvöz. Gázelvételi rendszere és a gázdugattyú kialakítása a Sturmgewehr 44-től (más típusjelzéssel MP44) származik. Zárszerkezetéhez az M1 Garand, az elsütőszerkezethez (tűzbiztosító, kakaskésleltető) a John Browning tervezte Remington Model 8 karabély szolgált alapul. A fegyver külsőleg a Sturmgewehr 44-re hasonlít (annak zárszerkezete azonban más, billenő retesztestes, ami az FN FAL-ban köszön vissza). Kalasnyikov érdeme az egyszerű szerkezeti kialakítás és az olcsó tömeggyártás igényeinek megfelelő gyártástechnológia (erre a tulajdonságára pedig Szudajev PPSZ–43 géppisztolyánál alkalmazott gyártási eljárások – például sajtolt lemezszerkezet alkalmazása – voltak jelentős hatással).
A fegyver gyártásának közel 65 éve után az a döntés született, hogy pontatlansága és kis hatásos lőtávolsága miatt az AK–47 kifutó változat lesz, a további gyártása a 2011. év végével befejeződik. A hátralévő időben a gyártó izsevszki IZSMAS a fegyvert különböző modernebb célzóeszközökkel felszerelve gyártja.
[szerkesztés] Típusváltozatok
- AK–47 1-es típus (1949–1951)
- AK–47 2-es típus (1952-)
- AK–47 S
- AKSZ–47
- AKM
- AKMSZ
- AK–74
- AKSZ–74
- AKSZ–74U
- AK–101
- AK–102
- AK–103
- AK–104
- AK–105
- AK–107/108
[szerkesztés] Az AK-n alapuló egyéb fegyverek
A Kalasnyikov egyszerű és megbízható konstrukcióját sok más fegyveren is felhasználták, nem csak a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés országaiban, hanem egyéb államokban is (például Izrael-ben, egyes afrikai országokban).
A Szovjetunióban/Oroszországban készült fegyverek:
- Az RPK és az RPK–74 golyószóró hosszabb és nehezebb csövet kapott. A lőszerellátást 70 db lőszert befogadó csigatár biztosítja, de használható hozzá az AK bármely tára.
- A SZVD és SZVDSZ (Dragunov) mesterlövész puska szerkezete az AK-hoz hasonló, gázdugattyús, forgózáras rendszerű, viszont csak egyes lövések leadására alkalmas.
- A Szajga [1] vadászpuska (karabély) szerkezete kb. 90%-ban megegyezik az AK-val. A változattól függően többféle – többek között 7,62 × 39 mm-es, valamint 5,56 × 45 mm-es – lőszer tüzelésére alkalmas Szajga az izsevszki IZSMAS-ban, az egyik legelső AK–47-est gyártó üzemben készül.
Külföldi másolatok:
- Typ 56 – Kínában gyártott másolat
- Tabuk – Irakban készült másolat
- M–70B1 – Jugoszláviában gyártott másolat
Az AK működési elvén alapuló külföldi fegyverek:
- Galil – izraeli gépkarabély
- Valmet Rk 62 – finn gépkarabély
- Valmet M–82 – finn gépkarabély
- Typ 86s – kínai gépkarabély
- Vepr – Ukrajnában az AK-74-ből kifejlesztett bullpup rendszerű gépkarabély
- Zastava M76 – jugoszláv változat
- Mini-Dragunov - román mesterlövészpuska/gépkarabély
- PKM-DGN-60 - lengyel gépkarabély
- Interarms - az Egyesült Államok "Eszkimó felderítőinek" szánt gépkarabély
Magyarországon gyártott változatok:
- AKM–63 – javított AKM-verzió
- AMD–65 – deszantos gépkarabély
- AMP–69 – puskagránát kilövésére is alkalmas verzió
- AMMSz - univerzális szabványfegyver az AMD-65 nyomán, de hosszabb csővel, módosított csőszájfékkel, elülső pisztolymarkolat fa csőköpeny-markolatra cserélve, alulra behajtható válltámasszal
- NGV-5.56 mm-es gépkarabély,a 0 szériánál el akadt
- NGM-5.56 mm-es gépkarabély,a 0 szériánál el akadt
[szerkesztés] AK-47-es a heraldikában
A Kalasnyikov-gépkarabély elterjedtsége - "népszerűsége" - több, a hidegháború alatt, és az után függetlenségét elnyerő államot, illetve felszabadításért küzdő szervezetet indított arra, hogy újonnan megalkotott címerében, zászlajában elhelyezze a fegyvert. Elsőként Mozambik címerében jelent meg 1975-ben, majd Zimbabwe tette jelképeinek egyikévé 1981-ben. Ezekben az országokban az AK–47-es ma is a címer része, nem úgy mint Burkina Fasoban, ahol az 1983-ban megalkotott címernek még része volt, 1997-ben azonban visszatértek a hagyományos lándzsához. Legutóbb - 2007-ben - Kelet-Timorban alkottak olyan címert, melyben szerepel a fegyver.
Az AK–47-es gépkarabély szerepel továbbá a Hezbollah, és az Iráni Forradalmi Gárda címerében is.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A fegyvert kifejlesztő és az első időkben gyártó Izsevszki Gépgyár (Izsmas) honlapja
- http://kalashnikov.guns.ru
- http://www.kalasnyikov.hu
- AK-47 Museum virtual tour (angolul)
- A háború művészete
- Magyar (FÉG) verzió az eredeti licenc alapján(angolul)
- Modern Firearms(angolul)
- A háború művészete "Az AK-47 már nem menő"
- Az AK-47 és az M16 összehasonlítása (video a lap alján, kicsit elfogult)
- Népszabadság, 2011. szeptember 30-i szám
|
|||||||

