AK–47

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AK–47
AK-47 type II Part DM-ST-89-01131.jpg

Típus gépkarabély
Ország Szovjetunió
Tervező Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov
Műszaki adatok
Űrméret 7,62 mm
Lőszer 7,62 x 39 mm
Tárkapacitás 30 töltényes szekrénytár
Működési elv gázelvételes, hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos, forgózáras reteszelésű
Tömeg 3,6 kg tár nélkül
töltött tárral 4,1 kg
Fegyver hossza 870 mm
Csőhossz 415 mm
Elméleti tűzgyorsaság 600 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság 40 (egyes lövésnél) - 100 (sorozatlövésnél) lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 715 m/s

Az AK–47 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1947 goda ; oroszul: Автомат Калашникова образца 1947 года) – eredetileg szovjet gyártású – gépkarabélytípus, röviden gyakran csak Kalasnyikov-gépkarabélynak nevezik. Különböző változatait a mai napig gyártják sok országban[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezője Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, akit a második világháborús német StG44 karabély külseje ihletett meg. A fegyvert 1949-ben állították rendszerbe a szovjet fegyveres erőknél. Számtalan fegyveres konfliktusban alkalmazták, ill. alkalmazzák ma is, a világon a legnagyobb számban elterjedt gépkarabély. Vietnam dzsungeleiben például a Vietkong használta az amerikai inváziós erők gyalogsága ellen.

A Sturmgewehr 44

A fegyver kifejlesztése azon a megfigyelésen alapult, hogy a géppisztolyok hatásos lőtávolsága 100-200 m körül alakult, a puskák pedig akár 1000 m felett is hatásosak voltak, ugyanakkor a tipikus távolság amelyről a katonák egymásra lőttek, 300-400 m, amihez a puskák lőtávolsága feleslegesen nagy, a géppisztolyoké sokszor nem elég.

A szovjet katonák 1942 folyamán találkoztak először a német MKb.42(H) rohampuskával, majd 1943-ban tanulmányozták azt, illetve az amerikai M1 Garand-ot is és a tanulságok alapján kifejlesztették saját köztes lőszerüket, valamint pályázatot írtak ki egy gépkarabély kifejlesztésére. A pályázat első körét az Alekszej Szudajev ASZ–44 jelű fegyvere nyerte, azonban a tervező halála, illetve a fegyver nagy tömege (5 kg üresen) miatt a második körben Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov tervét fogadták el.

A fegyver előképe a német StG44 gépkarabély, azonban a külalakban, illetve arányokban felfedezhető hasonlóság ellenére a két fegyver működése eltér, illetve az AK–47 szerkezete jelentősen egyszerűbb, ami könnyebb gyárthatóságot és nagyobb megbízhatóságot eredményez. A fejlesztési folyamat végén valószínűleg Hugo Schmeisser is közreműködött, érdemben azonban az AKM verzió kialakításában vette ki a részét.[2]

Laza illesztései, egyszerű szerkezete miatt a fegyver kevés karbantartást igényel, szennyeződés esetén sem hajlamos az elakadásra, ellentétben közvetlen riválisával, az amerikai M16-tal, így jobban megfelelt a mostoha körülmények közötti harcnak. Másik előnye volt a lövedékek nagy átütőereje (megfelelő távolságból 10 cm vastag betonfalat is átüthetnek). Bár amerikai vetélytársa pontosabb volt, ezt az előnyét azonban a katonák nem tudták érvényesíteni, mivel a harcokra gyakran közvetlen közelről került sor, ráadásul az AK–47-es masszív szerkezete sokkal alkalmasabb volt kézitusára. Erre az amerikaiak is hamar rájöttek, így sokan lecserélték a kincstári M16-ost a sokkal megbízhatóbb AK-ra, ami tragédiákat is okozott, hiszen a tengerészgyalogosok sokszor a Kalasnyikov jellegzetes „ugató” hangja alapján nyitottak tüzet az ellenségesnek vélt állásokra, így gyakran saját társaikat ölték meg.

A fegyver műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AK–47 tömege tár nélkül 3,6 kg, töltött tárral 4,1 kg. Az íves szekrénytár befogadó képesége 30 db 7,62 × 39 mm-es karabély lőszer. A karabély lőszer (ún. köztes lőszer) a pisztolyok és a puskák lőszereinek előnyeit egyesíti. Hatásos lőtávolsága 800 m, de ha 1500 m-en véletlenül eltaláljuk a célszemélyt, még mindig halálos lehet. A lövedék kezdősebessége 715 m/s. Elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc. Az AK–47 több korábbi fegyvernél használt technológiát ötvöz. Gázelvételi rendszere és a gázdugattyú kialakítása a Sturmgewehr 44-től (más típusjelzéssel MP44) származik. Zárszerkezetéhez az M1 Garand, az elsütőszerkezethez (tűzbiztosító, kakaskésleltető) a John Browning tervezte Remington Model 8 karabély szolgált alapul. A fegyver külsőleg a Sturmgewehr 44-re hasonlít (annak zárszerkezete azonban más, billenő retesztestes, ami az FN FAL-ban köszön vissza). Kalasnyikov érdeme az egyszerű szerkezeti kialakítás és az olcsó tömeggyártás igényeinek megfelelő gyártástechnológia (erre a tulajdonságára pedig Szudajev PPSZ–43 géppisztolyánál alkalmazott gyártási eljárások – például sajtolt lemezszerkezet alkalmazása – voltak jelentős hatással). A fegyver gyártásának közel 65 éve után az a döntés született, hogy pontatlansága és kis hatásos lőtávolsága miatt az AK–47 kifutó változat lesz, a további gyártása a 2011. év végével befejeződik. A hátralévő időben a gyártó izsevszki IZSMAS a fegyvert különböző modernebb célzóeszközökkel felszerelve gyártja.

Használata az 1954-ben kiadott magyar nyelvű utasítás szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver működését magyarázó metszeti ábra (Kinai type 56 variáns)

A fegyver az ellenség élőerejének kis távolságon belül történő leküzdésére szolgál. 500 méteren belül egyes és sorozatlövéssel egyaránt alkalmas a kiválasztott célok leküzdésére, azonban a fegyver tüze 300 méteren belül a leghatásosabb. Alkalmas egyes és sorozatlövések leadására egyaránt, az elsődleges tüzelési mód a sorozatlövés.

Egyes lövésekkel 400 méter a hatásos lőtávolság, a lövedék azonban 1500 méter után veszíti el az ölőképességét.

A fegyver részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A cső a tokkal
  • Irányzószerkezet (Csapóirányzék)
  • Zár
  • Zárkeret
  • Helyretolószerkezet, elsütőszerkezet
  • Tokfedél
  • Gázdugattyúvezérlő a felsőággyal
  • Alsóágy
  • Tusa a rögzítőcsappal
  • Markolat a rögzítőcsavarral
  • Tár

A rendszeresített lőszertípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyverből 7,62 mm-es 1943M töltényt lehet kilőni. A rendeltetésüknek megfelelően a töltények különböznek, a lövedék tömege és kezdősebessége úgy van meghatározva, hogy minden tölténnyel azonos irányzékállással lehessen tüzelni.

Éles lőszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Acélmagvas lövedék
  • Fényjelző lövedék
  • Páncéltörő gyújtólövedék
  • Fényjelző gyújtólövedék

Kisegítő lőszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyakorló lőszer
  • Vak lőszer

Részleges szétszerelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver javítás, ellenőrzés, olajozás miatti szétszerelését asztalon, padon, vagy tiszta alátéten kell végezni. A fegyver szét és összeszerelésekor csak hibátlan állapotú alkatrészeket szabad használni. A szét és összeszerelést mindig tiszt felügyeletével kell végezni.[3]

  • A fegyvert az ágyazásánál fogva jobb kézzel ki kell venni a tárat
  • A tűzváltókart jobb kéz hüvelykujjával fordítsuk ütközéség lefelé
  • A zárszerkezet hátrahúzása után győződjünk meg, nincs-e lőszer a töltényűrben
  • A tusaüregből ki kell venni a tartozékokat
  • A fegyvert tusával lefelé tartva ki lehet venni a tisztítóvesszőt
  • A tokfedél levétele
  • A helyretoló szerkezet eltávolítása
  • A zárkeret és a zár kivétele
  • A zár kivétele a zárkeretből
  • A gázdugattyú leszerelése a felsőággyal

A fegyver elvárt pontossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belövés során 100 méterről feltámasztott fegyverből leadott négy lövésből háromnak egy 15 cm átmérőjű körön belül kell lennie.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államokban kiadott kezelési utasítás a különböző országokban készült változatok megkülönböztetésére a tűznemváltókar környékén található feliratokat használja.

Az AK-n alapuló egyéb fegyverek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kalasnyikov egyszerű és megbízható konstrukcióját sok más fegyveren is felhasználták, nem csak a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés országaiban, hanem egyéb államokban is (például Izraelben, egyes afrikai országokban).

A Szovjetunióban/Oroszországban készült fegyverek:

  • Az RPK és az RPK–74 golyószóró hosszabb és nehezebb csövet kapott. A lőszerellátást 70 db lőszert befogadó csigatár biztosítja, de használható hozzá az AK bármely tára.
  • A SZVD és SZVDSZ (Dragunov) mesterlövész puska szerkezete az AK-hoz hasonló, gázdugattyús, forgózáras rendszerű, viszont csak egyes lövések leadására alkalmas.
  • A Szajga[4] vadászpuska (karabély) szerkezete kb. 90%-ban megegyezik az AK-val. A változattól függően többféle – többek között 7,62 × 39 mm-es, valamint 5,56 × 45 mm-es – lőszer tüzelésére alkalmas Szajga az izsevszki IZSMAS-ban, az egyik legelső AK–47-est gyártó üzemben készül.

Külföldi másolatok:

  • Typ 56 – Kínában gyártott másolat
  • Tabuk – Irakban készült másolat
  • M–70B1 – Jugoszláviában gyártott másolat

Az AK működési elvén alapuló külföldi fegyverek:

  • Galil – izraeli gépkarabély
  • Valmet Rk 62 – finn gépkarabély
  • Valmet M–82 – finn gépkarabély
  • Typ 86s – kínai gépkarabély
  • Vepr – Ukrajnában az AK-74-ből kifejlesztett bullpup rendszerű gépkarabély
  • Zastava M76 – jugoszláv változat
  • Mini-Dragunov - román mesterlövészpuska/gépkarabély
  • PKM-DGN-60 - lengyel gépkarabély
  • Interarms - az Egyesült Államok "Eszkimó felderítőinek" szánt gépkarabély

Magyarországon gyártott változatok:

  • AKM–63 – javított AKM-verzió
  • AMD–65 – deszantos gépkarabély
  • AMP–69 – puskagránát kilövésére is alkalmas verzió
  • AMMSz - univerzális szabványfegyver az AMD-65 nyomán, de hosszabb csővel, módosított csőszájfékkel, elülső pisztolymarkolat fa csőköpeny-markolatra cserélve, alulra behajtható válltámasszal
  • NGV-5.56 mm-es gépkarabély,a 0 szériánál elakadt
  • NGM-5.56 mm-es gépkarabély,a 0 szériánál elakadt

AK-47-es a heraldikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozambik címere
Kelet-Timor címere

A Kalasnyikov-gépkarabély elterjedtsége - "népszerűsége" – több, a hidegháború alatt, és az után függetlenségét elnyerő államot, illetve felszabadításért küzdő szervezetet indított arra, hogy újonnan megalkotott címerében, zászlajában elhelyezze a fegyvert. Elsőként Mozambik címerében jelent meg 1975-ben, majd Zimbabwe tette jelképeinek egyikévé 1981-ben. Ezekben az országokban az AK–47-es ma is a címer része, nem úgy mint Burkina Fasoban, ahol az 1983-ban megalkotott címernek még része volt, 1997-ben azonban visszatértek a hagyományos lándzsához. Legutóbb - 2007-ben - Kelet-Timorban alkottak olyan címert, melyben szerepel a fegyver.

Az AK–47-es gépkarabély szerepel továbbá a Hezbollah, és az Iráni Forradalmi Gárda címerében is.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A modetn firearms cikke(angolul)
  2. http://www.kalasnyikov.hu/index.php?page=tortenelem&story=2 Szovjet/orosz, kalasnyikov-rendszerű fegyvertípusok
  3. [1]
  4. [2]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AK–47 témájú médiaállományokat.