AK–74

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AK–74
AK-74 NTW 12 92.jpg

Típus gépkarabély
Ország Szovjetunió
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1974 –
Használó ország Szovjetunió, Oroszország, Afganisztán, Románia, India, Kelet-Németország, Litvánia
Háborús alkalmazás Közel-Keleti konfliktusok , Szovjetunió afganisztáni háborúja
Műszaki adatok
Űrméret 5,45 mm
Lőszer 5,45 × 39 mm
Tárkapacitás 30
Működési elv gázelvezetéses, forgózárfejes reteszelésű
Tömeg 3 kg tár nélkül kg
Fegyver hossza 943 mm mm
Csőhossz 415 mm mm
Elméleti tűzgyorsaság 650 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság 150 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 960 m/s
Max. lőtávolság 1000 m
Irányzék típusa nyílt, optikai( AK-74M)

Az AK–74 (Avtomat Kalasnyikova obrazca 1974 goda; oroszul: Автомат Калашникова образца 1974 года; GRAU-kódja: 6P20) – eredetileg szovjet gyártású – gépkarabélytípus, a Kalasnyikov-fegyvercsaládba tartozik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek elején a Szovjet Hadsereg átállt a régebbi, 7,62 x 39 mm-es (43M) lőszerről az új 5,45 x 39 mm-es (74M) típusú köztes lőszer használatára. A fegyvert a Szovjet Hadseregnél az 1970-es évek végére rendszeresítették.

Műszaki jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AK–74 gépkarabély forgózárfejes reteszelésű szerkezete megegyezik az AKM gépkarabéllyal. Az amerikaiak 5,56×45 mm-es lövészlőszerre való áttérését követően a szovjetek is kifejlesztették a maguk változatát, ez lett az 5,45×39 mm-es AK-74. Az új, kiskaliberű lőszerre való áttérést Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, a fegyver tervezője ellenezte. Az AK-74 szerkezetileg azonos a korábbi 7,62×39 mm-es AKM-mel, csak külsőleg különbözőnek egymástól például: kevésbé ívelt műanyag tár és egy nagyméretű csőszájfékben térnek el egymástól. Az új, 5,45×39 mm-es lőszer mivel üreges, becsapódáskor az emberi testben bukdácsolni kezd és ezzel nagyon súlyos sérülést okoz. Ezenkívül nagyobb (egészen 1000 m/s-ig terjedő) sebességre is képesek, és emiatt a lövedék röppályája jobban közelít a vízszinteshez. Az áthatoló képesség nincs akkora, mint a 7,62-es lőszernél, de a hatás legalább olyannyira pusztító. A vietnami háborút követő években a szovjet haderő elemzői ráébredtek a kisebb méretű lövedékek előnyeire. Vietnamban az amerikai hadsereg a nehéz, 7,62 mm-es M14-es használatáról átállt a könnyebb 5,56 mm-es M16A1-es gépkarabély használatára. Néhány ilyen fegyver szovjet kézbe kerülése után megkezdődtek a vizsgálatok. Az elemzések eredménye enyhénszólva is meggyőző volt. A legfontosabb érv a fegyver mellett az, hogy a kisebb méretű lövedék kisebb visszaható erőt okozott, ami magával vonta a katonák kiképzési idejének megrövidülését is. Ez a szűkös katonai költségvetés miatt nagyon is fontossá vált, mivel hosszú kiképzésre nem volt lehetőség. A kisebb lőszerek jobb kezelhetősége nagyobb pontosságot eredményezett, ami növelte az első lövés találatának valószínűségét. További előnye, hogy a katonák majdhogynem kétszer annyi lőszert magukkal vihettek, mivel az új, kisebb lőszer tömege alig fele a régebbi nagyobb, nehezebb típusnak. A 1990-es évek végétől a fegyver továbbfejlesztett változatait, az AK 100-as szériát gyártják. A fegyverre felszerelhető akár egy GP-25-ös szovjet gránátvető is.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • AK–74 – alapváltozat
  • AKSZ–74 – Az AK-74 behajtható válltámasszal készített változata (a típusjelben az SZ betű jelentése: szkladivajuscsij, magyarul: behajtható)
  • AKSZ–74U – Az AKSZ–74-es rövid csövű változata, melyet a légidesszantosok és harcjárművek kezelőszemélyzete számára fejlesztettek ki. 1979-től gyártják.
  • AK–74M – Az AK–74 modernizált változata, a faburkolatú műanyagból készült markolatot és válltámaszt polimerből készített alkatrészekkel cserélték le.

Harci alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]