„Szamárium” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a linkjavítás AWB |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
||
68. sor: | 68. sor: | ||
A szamáriumot először [[Jean Charles Galissard de Marignac]] svájci kémikus észlelte 1853-ban, [[didímium|didímia]] abszorpciós spektrumában. [[Paul Émile Lecoq de Boisbaudran]] francia kémikus izolált először szamáriumvegyületet [[szamarszkit]]ból ((Y,Ce,U,Fe)<sub>3</sub>(Nb,Ta,Ti)<sub>5</sub>O<sub>16</sub>)kiindulva, 1879-ben. Szennyezett oxidot kapott, amiben az új elem jelenlétét Galissard de Marignac-hoz hasonlóan spektroszkópiailag azonosította, annak két kék, erőteljes abszorpciós vonala alapján.<ref>http://www.britannica.com/EBchecked/topic/520309/samarium</ref><ref>http://elements.vanderkrogt.net/element.php?sym=Sm</ref> [[Marc Delafontaine]] svájci kémikus 1878-ban jelentette be egy új elem felfedezését, amit decipium-nak nevezett el. 1881-ben azonban pontosította,<ref>http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3049g.image.r=Decipium.f63.langEN</ref> hogy az általa kapott anyag keverék, két elemből áll, és az egyik összetevő Lecoq de Boisbaudran szamáriumával egyezik meg. Később kiderült, hogy ez a szamárium is keverék, mert [[európium]]ot tartalmaz jelentős mennyiségben. A két oxidot 1901-ben [[Eugène-Anatole Demarçay]] francia kémikusnak sikerült szétválasztania. Elemi formában a fémet végül 1903-ban [[Wilhelm Muthmann]] német kémikus állította elő elektrolízissel.<ref>http://www.mineralienatlas.de/lexikon/index.php/Mineralienportrait/Seltene%20Erden/Samarium</ref> |
A szamáriumot először [[Jean Charles Galissard de Marignac]] svájci kémikus észlelte 1853-ban, [[didímium|didímia]] abszorpciós spektrumában. [[Paul Émile Lecoq de Boisbaudran]] francia kémikus izolált először szamáriumvegyületet [[szamarszkit]]ból ((Y,Ce,U,Fe)<sub>3</sub>(Nb,Ta,Ti)<sub>5</sub>O<sub>16</sub>)kiindulva, 1879-ben. Szennyezett oxidot kapott, amiben az új elem jelenlétét Galissard de Marignac-hoz hasonlóan spektroszkópiailag azonosította, annak két kék, erőteljes abszorpciós vonala alapján.<ref>http://www.britannica.com/EBchecked/topic/520309/samarium</ref><ref>http://elements.vanderkrogt.net/element.php?sym=Sm</ref> [[Marc Delafontaine]] svájci kémikus 1878-ban jelentette be egy új elem felfedezését, amit decipium-nak nevezett el. 1881-ben azonban pontosította,<ref>http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3049g.image.r=Decipium.f63.langEN</ref> hogy az általa kapott anyag keverék, két elemből áll, és az egyik összetevő Lecoq de Boisbaudran szamáriumával egyezik meg. Később kiderült, hogy ez a szamárium is keverék, mert [[európium]]ot tartalmaz jelentős mennyiségben. A két oxidot 1901-ben [[Eugène-Anatole Demarçay]] francia kémikusnak sikerült szétválasztania. Elemi formában a fémet végül 1903-ban [[Wilhelm Muthmann]] német kémikus állította elő elektrolízissel.<ref>http://www.mineralienatlas.de/lexikon/index.php/Mineralienportrait/Seltene%20Erden/Samarium</ref> |
||
A szamarszkitot először az [[Urál (hegység)|Uralban]] lelték fel, az 1870-es években más lelőhelyeket is felfedeztek, ami több kutató számára is hozzáférhetővé tette a fémet. V. J. Szamarszkij-Bihovec (1803–1870) az orosz Bányamérnöki Hadtest vezérkarának főnökeként engedélyezte a német Rose testvéreknek ([[Gustav Rose|Gustav]] és [[Heinrich Rose|Heinrich]]) az Uralból származó minták tanulmányozását.<ref name=bse>[http://bse.sci-lib.com/article099149.html Samarskite], [[Great Soviet Encyclopedia]] (in Russian)</ref><ref>{{cite journal|url = http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3046j/f214.pagination|first = Lecoq de|last = Boisbaudran| title = Recherches sur le samarium, radical d'une terre nouvelle extraite de la samarskite|journal = Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences|volume = 89|year = 1879|pages = 212–214}}</ref><ref>Shipley, Joseph Twadell. [https://books.google.com/books?id=m1UKpE4YEkEC&pg=PA90 ''The Origins of English Words: A Discursive Dictionary of Indo-European Roots''], JHU Press, 2001, p.90. ISBN |
A szamarszkitot először az [[Urál (hegység)|Uralban]] lelték fel, az 1870-es években más lelőhelyeket is felfedeztek, ami több kutató számára is hozzáférhetővé tette a fémet. V. J. Szamarszkij-Bihovec (1803–1870) az orosz Bányamérnöki Hadtest vezérkarának főnökeként engedélyezte a német Rose testvéreknek ([[Gustav Rose|Gustav]] és [[Heinrich Rose|Heinrich]]) az Uralból származó minták tanulmányozását.<ref name=bse>[http://bse.sci-lib.com/article099149.html Samarskite], [[Great Soviet Encyclopedia]] (in Russian)</ref><ref>{{cite journal|url = http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3046j/f214.pagination|first = Lecoq de|last = Boisbaudran| title = Recherches sur le samarium, radical d'une terre nouvelle extraite de la samarskite|journal = Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences|volume = 89|year = 1879|pages = 212–214}}</ref><ref>Shipley, Joseph Twadell. [https://books.google.com/books?id=m1UKpE4YEkEC&pg=PA90 ''The Origins of English Words: A Discursive Dictionary of Indo-European Roots''], JHU Press, 2001, p.90. {{ISBN|0-8018-6784-3}}</ref> Boisbaudran az elemet ''szamáriának'' nevezte el, de a végződést később megváltoztatták, és a szamária nevet a szamárium-oxidokra használják az yttria, cirkónia, alumina, céria, holmia, és több más elnevezés analógjaként. Az ''Sm'' vegyjel mellett egészen az 1920-as évekig az ''Sa'' jelet is használták.<ref name=van>[http://elements.vanderkrogt.net/element.php?sym=Sm Samarium: History & Etymology]</ref><ref>{{cite journal|last1=Coplen|first1=T. B.|last2=Peiser|first2=H. S.|title=History of the recommended atomic-weight values from 1882 to 1997: A comparison of differences from current values to the estimated uncertainties of earlier values (Technical Report)|journal=Pure and Applied Chemistry |volume=70|pages=237|year=1998|doi=10.1351/pac199870010237}}</ref> |
||
Az ioncserés technika 1950-es évekbeli felfedezése előtt a szamárium tiszta formában nem került kereskedelmi forgalomba. A neodímium frakcionális kristályosításának melléktermékeként keletkezett gadolínium-szamárium keveréket a gyártó után Lindsay Mixnek nevezték. Ezt az anyagot többek között a korai atomreaktorok szabályzórúdjaiban használták. Ma a szamárium, az európium és a gadolínium keverékét használják (SEG).<ref name=RSC>[http://www.rsc.org/chemistryworld/podcast/Interactive_Periodic_Table_Transcripts/Samarium.asp Chemistry in Its Element – Samarium], Royal Society of Chemistry</ref> Ez a bastnäsitből vagy monacitból kivont lantanoidakeverék oldószeres extrakciójával készítik. A technológia azon alapul, hogy a nehezebb lantanoidák jobban oldódnak az adott oldatban, így könnyen eltávolíthatók. Ezután nem mindegyik gyártó folytatja a szétválasztást, hiszen a SEG az ércnek mindössze a 2%-át teszi ki. Az ilyen gyártók terméküket a specializálódott feldolgozóknak adják el. Az európiumtartalmat a fényporgyártáshoz használják el. A szamáriumot a maradékból vonják ki.<ref name=price>[http://www.lynascorp.com/page.asp?category_id=1&page_id=25 What are their prices?], Lynas corp.</ref> |
Az ioncserés technika 1950-es évekbeli felfedezése előtt a szamárium tiszta formában nem került kereskedelmi forgalomba. A neodímium frakcionális kristályosításának melléktermékeként keletkezett gadolínium-szamárium keveréket a gyártó után Lindsay Mixnek nevezték. Ezt az anyagot többek között a korai atomreaktorok szabályzórúdjaiban használták. Ma a szamárium, az európium és a gadolínium keverékét használják (SEG).<ref name=RSC>[http://www.rsc.org/chemistryworld/podcast/Interactive_Periodic_Table_Transcripts/Samarium.asp Chemistry in Its Element – Samarium], Royal Society of Chemistry</ref> Ez a bastnäsitből vagy monacitból kivont lantanoidakeverék oldószeres extrakciójával készítik. A technológia azon alapul, hogy a nehezebb lantanoidák jobban oldódnak az adott oldatban, így könnyen eltávolíthatók. Ezután nem mindegyik gyártó folytatja a szétválasztást, hiszen a SEG az ércnek mindössze a 2%-át teszi ki. Az ilyen gyártók terméküket a specializálódott feldolgozóknak adják el. Az európiumtartalmat a fényporgyártáshoz használják el. A szamáriumot a maradékból vonják ki.<ref name=price>[http://www.lynascorp.com/page.asp?category_id=1&page_id=25 What are their prices?], Lynas corp.</ref> |
||
457. sor: | 457. sor: | ||
A szamárium egyike azoknak a kevés ritkaföldfémeknek, amik monoxidot alkotnak (SmO). Az aranysárga vegyületet úgy állítjják elő, hogy szamárium-szeszkvioxidot fémszamáriummal együtt 1000 °C-ra melegítenek, és legalább 50 kbar nyomás alá helyezik. Ha a nyomás alacsonyabb, akkor a reakció nem lesz teljes. Szerkezete köbös, kősószerű.<ref name=smox/><ref name=g1239>Greenwood, p. 1239</ref> |
A szamárium egyike azoknak a kevés ritkaföldfémeknek, amik monoxidot alkotnak (SmO). Az aranysárga vegyületet úgy állítjják elő, hogy szamárium-szeszkvioxidot fémszamáriummal együtt 1000 °C-ra melegítenek, és legalább 50 kbar nyomás alá helyezik. Ha a nyomás alacsonyabb, akkor a reakció nem lesz teljes. Szerkezete köbös, kősószerű.<ref name=smox/><ref name=g1239>Greenwood, p. 1239</ref> |
||
=== Kalkogenidjei === |
=== Kalkogenidjei === |
||
A szamárium három értékű szulfidot, szelenidet és telluridot alkot, továbbá ismertek a két értékű, köbös szerkezetű SmS, SmSe és SmTe. Különlegességük, hogy szobahőmérsékleten a nyomástól függően fémek vagy félvezetők módjára vezetik az áramot. Az átmenet 20–30 kbar között folytonos SmSe-ben és SmTe-ban, míg a SmS hirtelen vált 6,5 kbarnál. Az átmenet a SmS színét is megváltoztatja: a filmre vitt kristályok súrolás hatására feketéből sárgává válnak. A térfogata ~15%-kal nő, vagy csökken, de a kristályrács szimmetriája nem változik.<ref name=b1>Beaurepaire, Eric (Ed.) [https://books.google.com/books?id=rGDCn4lqmdsC&pg=PA393 Magnetism: a synchrotron radiation approach], Springer, 2006 ISBN |
A szamárium három értékű szulfidot, szelenidet és telluridot alkot, továbbá ismertek a két értékű, köbös szerkezetű SmS, SmSe és SmTe. Különlegességük, hogy szobahőmérsékleten a nyomástól függően fémek vagy félvezetők módjára vezetik az áramot. Az átmenet 20–30 kbar között folytonos SmSe-ben és SmTe-ban, míg a SmS hirtelen vált 6,5 kbarnál. Az átmenet a SmS színét is megváltoztatja: a filmre vitt kristályok súrolás hatására feketéből sárgává válnak. A térfogata ~15%-kal nő, vagy csökken, de a kristályrács szimmetriája nem változik.<ref name=b1>Beaurepaire, Eric (Ed.) [https://books.google.com/books?id=rGDCn4lqmdsC&pg=PA393 Magnetism: a synchrotron radiation approach], Springer, 2006 {{ISBN|3-540-33241-3}} p. 393</ref> A jelenség [[hiszterézis]]t mutat; az így kezelt SmS csak 0,4 kbarig csökkentett nyomáson válik újra félvezetővé.<ref name=emsley/><ref>{{cite journal|last1=Jayaraman|first1=A.|last2=Narayanamurti|first2=V.|last3=Bucher|first3=E.|last4=Maines|first4=R.|title=Continuous and Discontinuous Semiconductor-Metal Transition in Samarium Monochalcogenides Under Pressure|journal=Physical Review Letters|volume=25|pages=1430|year=1970|doi=10.1103/PhysRevLett.25.1430|bibcode=1970PhRvL..25.1430J|issue=20}}</ref> |
||
=== Halogenidjei === |
=== Halogenidjei === |
||
A szamárium az X = F, Cl, Br vagy I halogénekkel trihalogenideket alkot: |
A szamárium az X = F, Cl, Br vagy I halogénekkel trihalogenideket alkot: |
||
516. sor: | 516. sor: | ||
A szamárium-149 jó neutronbefogó (41000 [[barn]]), ezért atomreaktorok szabályozórúdjaiba teszik. A [[bór]]ral és a [[kadmium]]mal szemben előnye az elnyelés stabilitása, hiszen a fúzióval és bomlással keletkező szamáriumizotópok szintén jó neutronbefogók: a szamárium-151 befogóképessége 15000 barn, a szamárium-150, 152, 153-é is több száz, és a természetes összetételű szamáriumé is 6800 barn.<ref name=LA2/><ref name=CRC/><ref>[http://www-nds.ipen.br/sgnucdat/b3.pdf Thermal neutron capture cross sections and resonance integrals – Fission product nuclear data]</ref> A bomlástermékek közül a szamárium-149 a második legfontosabb az atomreaktorok tervezésében és üzemeltetésében a [[xenon]]-135 után.<ref>{{cite book|title = DOE Fundamentals Handbook: Nuclear Physics and Reactor Theory|date = January 1993|publisher = [[U.S. Department of Energy]]|url = http://www.hss.energy.gov/nuclearsafety/ns/techstds/standard/hdbk1019/h1019v2.pdf|pages=34, 67}}</ref> |
A szamárium-149 jó neutronbefogó (41000 [[barn]]), ezért atomreaktorok szabályozórúdjaiba teszik. A [[bór]]ral és a [[kadmium]]mal szemben előnye az elnyelés stabilitása, hiszen a fúzióval és bomlással keletkező szamáriumizotópok szintén jó neutronbefogók: a szamárium-151 befogóképessége 15000 barn, a szamárium-150, 152, 153-é is több száz, és a természetes összetételű szamáriumé is 6800 barn.<ref name=LA2/><ref name=CRC/><ref>[http://www-nds.ipen.br/sgnucdat/b3.pdf Thermal neutron capture cross sections and resonance integrals – Fission product nuclear data]</ref> A bomlástermékek közül a szamárium-149 a második legfontosabb az atomreaktorok tervezésében és üzemeltetésében a [[xenon]]-135 után.<ref>{{cite book|title = DOE Fundamentals Handbook: Nuclear Physics and Reactor Theory|date = January 1993|publisher = [[U.S. Department of Energy]]|url = http://www.hss.energy.gov/nuclearsafety/ns/techstds/standard/hdbk1019/h1019v2.pdf|pages=34, 67}}</ref> |
||
=== Nem kereskedelmi és lehetséges alkalmazásai === |
=== Nem kereskedelmi és lehetséges alkalmazásai === |
||
Az IBM kutatólaborjában 1961-ben Mirek Stevenson és Peter Sorokin szamáriummal szennyezett kalcium-fluorid kristályokkal épített elsőként szilárd kristállyal működő [[lézer]]t. Ez a lézer 708,5 nm hullámhosszú vörös fényt bocsátott ki. Mivel folyékony héliummal hűtötték, azért kereskedelmi forgalomba nem került.<ref>Robert Bud, Philip Gummett [https://books.google.com/books?id=HMx_6FtHBcUC&pg=PA268 Cold War, Hot Science: Applied Research in Britain's Defence Laboratories, 1945–1990], NMSI Trading Ltd, 2002 ISBN |
Az IBM kutatólaborjában 1961-ben Mirek Stevenson és Peter Sorokin szamáriummal szennyezett kalcium-fluorid kristályokkal épített elsőként szilárd kristállyal működő [[lézer]]t. Ez a lézer 708,5 nm hullámhosszú vörös fényt bocsátott ki. Mivel folyékony héliummal hűtötték, azért kereskedelmi forgalomba nem került.<ref>Robert Bud, Philip Gummett [https://books.google.com/books?id=HMx_6FtHBcUC&pg=PA268 Cold War, Hot Science: Applied Research in Britain's Defence Laboratories, 1945–1990], NMSI Trading Ltd, 2002 {{ISBN|1-900747-47-2}} p. 268</ref><ref>{{cite journal|last1=Sorokin|first1=P. P.|title=Contributions of IBM to Laser Science—1960 to the Present|journal=IBM Journal of Research and Development|volume=23|pages=476|year=1979|doi=10.1147/rd.235.0476|issue=5}}</ref> |
||
Egy másik szamárium alapú lézer az első telített röntgenlézer lett, ami 7,3 és 6,8 nm hullámhosszú sugarakat bocsát ki 50 pikomásodperces impulzusokkal. A lézert a [[hologram|holográfiában]], a biológiai [[mikroszkóp]]iában, a deflektometriában, az interferometriában és a radiográfiában használták többek között sűrű ködök vizsgálatára és asztrofizikai célokra.<ref>{{cite journal|last1=Zhang|first1=J.|title=A Saturated X-ray Laser Beam at 7 Nanometers|journal=Science|volume=276|pages=1097|year=1997|doi=10.1126/science.276.5315.1097|issue=5315}}</ref> |
Egy másik szamárium alapú lézer az első telített röntgenlézer lett, ami 7,3 és 6,8 nm hullámhosszú sugarakat bocsát ki 50 pikomásodperces impulzusokkal. A lézert a [[hologram|holográfiában]], a biológiai [[mikroszkóp]]iában, a deflektometriában, az interferometriában és a radiográfiában használták többek között sűrű ködök vizsgálatára és asztrofizikai célokra.<ref>{{cite journal|last1=Zhang|first1=J.|title=A Saturated X-ray Laser Beam at 7 Nanometers|journal=Science|volume=276|pages=1097|year=1997|doi=10.1126/science.276.5315.1097|issue=5315}}</ref> |
||
522. sor: | 522. sor: | ||
A szamárium-monokalkogenidek elektromos ellenállásának változását nyomásérzékelőkben és memóriákban használják ki,<ref>Elmegreen, Bruce G. et al. [http://www.freepatentsonline.com/y2010/0073997.html Piezo-driven non-volatile memory cell with hysteretic resistance] US patent application 12/234100, 09/19/2008</ref> ahol is az ellenállást a külső nyomással szabályozzák. Ezeket az eszközöket még fejlesztik.<ref>[http://www.tenzo-sms.ru/en/about SmS Tenzo]</ref> A szamárium-monoszulfidban enyhe melegítés hatására elektromos feszültség keletkezik, amivel termoelektromos konverterek készíthetők.<ref>{{cite journal|last1=Kaminskii|first1=V. V.|last2=Solov’ev|first2=S. M.|last3=Golubkov|first3=A. V.|title=Electromotive Force Generation in Homogeneously Heated Semiconducting Samarium Monosulfide|doi=10.1134/1.1467284|year=2002|pages=229|volume=28|journal=Technical Physics Letters|url=http://www.tenzo-sms.ru/en/articles/5|issue=3|bibcode = 2002TePhL..28..229K }} [http://www.tenzo-sms.ru/en/articles other articles on this topic]</ref> |
A szamárium-monokalkogenidek elektromos ellenállásának változását nyomásérzékelőkben és memóriákban használják ki,<ref>Elmegreen, Bruce G. et al. [http://www.freepatentsonline.com/y2010/0073997.html Piezo-driven non-volatile memory cell with hysteretic resistance] US patent application 12/234100, 09/19/2008</ref> ahol is az ellenállást a külső nyomással szabályozzák. Ezeket az eszközöket még fejlesztik.<ref>[http://www.tenzo-sms.ru/en/about SmS Tenzo]</ref> A szamárium-monoszulfidban enyhe melegítés hatására elektromos feszültség keletkezik, amivel termoelektromos konverterek készíthetők.<ref>{{cite journal|last1=Kaminskii|first1=V. V.|last2=Solov’ev|first2=S. M.|last3=Golubkov|first3=A. V.|title=Electromotive Force Generation in Homogeneously Heated Semiconducting Samarium Monosulfide|doi=10.1134/1.1467284|year=2002|pages=229|volume=28|journal=Technical Physics Letters|url=http://www.tenzo-sms.ru/en/articles/5|issue=3|bibcode = 2002TePhL..28..229K }} [http://www.tenzo-sms.ru/en/articles other articles on this topic]</ref> |
||
A szamárium és a neodímium <sup>147</sup>Sm, <sup>144</sup>Nd és <sup>143</sup>Nd izotópjainak elemzése segít a sziklák és a meteoritok származásának és keletkezési idejének meghatározásában. Ez a szamárium-neodímium kormeghatározás. A két ritkaföldfém fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlók, így nehez válnak el egymástól a különféle geológiai folyamatok hatására. Elkülönülésük jól modellezhető az elemek ionsugarának méretének különbözőségével.<ref>Robert Bowen, H -G Attendorn [https://books.google.com/books?id=k90iAnFereYC&pg=PA270 Isotopes in the Earth Sciences], Springer, 1988, ISBN |
A szamárium és a neodímium <sup>147</sup>Sm, <sup>144</sup>Nd és <sup>143</sup>Nd izotópjainak elemzése segít a sziklák és a meteoritok származásának és keletkezési idejének meghatározásában. Ez a szamárium-neodímium kormeghatározás. A két ritkaföldfém fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlók, így nehez válnak el egymástól a különféle geológiai folyamatok hatására. Elkülönülésük jól modellezhető az elemek ionsugarának méretének különbözőségével.<ref>Robert Bowen, H -G Attendorn [https://books.google.com/books?id=k90iAnFereYC&pg=PA270 Isotopes in the Earth Sciences], Springer, 1988, {{ISBN|0-412-53710-9}}, pp. 270 ff</ref> |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
529. sor: | 529. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
{{commonskat|Samarium}} |
{{commonskat|Samarium}} |
||
* Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Oxford: Butterworth-Heinemann. ISBN |
* Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Oxford: Butterworth-Heinemann. {{ISBN|0-08-037941-9}}. |
||
== Külső linkek == |
== Külső linkek == |
||
{{Commonskat|Samarium}} |
{{Commonskat|Samarium}} |
A lap 2017. szeptember 9., 06:27-kori változata
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Általános | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Név, vegyjel, rendszám | szamárium, Sm, 62 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elemi sorozat | lantanoidák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Csoport, periódus, mező | ?, 6, f | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Megjelenés | ezüstfehér | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Atomtömeg | 150,36(3) g/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elektronszerkezet | [Xe] 4f6 6s² | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elektronok héjanként | 2, 8, 18, 24, 8, 2 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fizikai tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halmazállapot | szilárd | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sűrűség (szobahőm.) | 7,52 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on | 7,16 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Olvadáspont | 1345 K (1072 °C, 1962 °F) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Forráspont | 2067 K (1794 °C, 3261 °F) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Olvadáshő | 8,62 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Párolgáshő | 165 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Moláris hőkapacitás | (25 °C) 29,54 J/(mol·K) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Atomi tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kristályszerkezet | romboéderes | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Oxidációs szám | 2, 3 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elektronegativitás | 1,17 (Pauling-skála) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ionizációs energia | 1.: 544,5 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2.: 1070 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
3.: 2260 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Atomsugár | 185 pm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Atomsugár (számított) | 238 pm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Egyebek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mágnesség | ? | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elektromos ellenállás | (sz.h.) (α, poly) 0,940 µΩ·m | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hőmérséklet-vezetési tényező | (300 K) 13,3 W/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hőtágulási tényező | (sz.h.) (α, poly) 12,7 µm/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hangsebesség (vékony rúd) | (20 °C) 2130 m/s | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Young-modulus | (α form) 49,7 GPa | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nyírási modulus | (α form) 19,5 GPa | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kompressziós modulus | (α form) 37,8 GPa | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Poisson-tényező | (α form) 0,274 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Vickers-keménység | 412 MPa | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Brinell-keménység | 441 HB | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
CAS-szám | 7440-19-9 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fontosabb izotópok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások |
A szamárium a lantanoidák közé tartozó ritkaföldfém. A periódusos rendszer 62-es rendszámú tagja, atomsúlya 150,36, vegyjele Sm. Fényes ezüstszürke enyhén kemény fém. Ahogy a legtöbb lantanoidának, a szamárium legstabilabb oxidációs száma +3. Léteznek szamárium(II) vegyületek is, ezek közül a legismertebb a szamárium-monoxid (SmO), a szamárium-jodid és a monokalkogenidjei: SmS, SmSe és SmTe. Élettani jelentősége kicsi. Enyhén mérgező.
Heinrich Rose német mineralógus a szamarszkit ásvány után nevezte el, ami Vaszilij Jevgrafovics Szamarszkij-Bihovec bányamérnökről kapta a nevét. Az első, a természetben is előforduló elem, amit személyről neveztek el, még ha közvetetten is.[1]
Habár a ritkaföldfémek csoportjához tartozik, a fém a negyvenedik leggyakoribb elem a földkéregben, gyakoribb, mint például az ón. Több ásvány is tartalmaz legfeljebb 2,8% szamáriumot. Ezek az ásványok megtalálhatók Kínában, az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában, Srí Lankán, Indiában, és Ausztráliában. A vezető szamáriumtermelő Kína.
Leggyakoribb felhasználási formája az erős kobalt-szamárium mágnes. Bár a neodímiumos mágnesek erősebbek, a kobalt-szamárium mágnesek még magas hőmérsékleten is megőrzik mágnesességüket. A szamárium-153 radioaktív izotópot a tüdő-, a prosztata-, a mell- és a csontrák kezelésére használják. A szamárium-149 jó neutronnyelő, ezért atomreaktorok szabályzórúdjaiba teszik. További alkalmazásai: katalizátor, radioaktív kormeghatározás, és röntgenlézer.
Története
A szamáriumot először Jean Charles Galissard de Marignac svájci kémikus észlelte 1853-ban, didímia abszorpciós spektrumában. Paul Émile Lecoq de Boisbaudran francia kémikus izolált először szamáriumvegyületet szamarszkitból ((Y,Ce,U,Fe)3(Nb,Ta,Ti)5O16)kiindulva, 1879-ben. Szennyezett oxidot kapott, amiben az új elem jelenlétét Galissard de Marignac-hoz hasonlóan spektroszkópiailag azonosította, annak két kék, erőteljes abszorpciós vonala alapján.[2][3] Marc Delafontaine svájci kémikus 1878-ban jelentette be egy új elem felfedezését, amit decipium-nak nevezett el. 1881-ben azonban pontosította,[4] hogy az általa kapott anyag keverék, két elemből áll, és az egyik összetevő Lecoq de Boisbaudran szamáriumával egyezik meg. Később kiderült, hogy ez a szamárium is keverék, mert európiumot tartalmaz jelentős mennyiségben. A két oxidot 1901-ben Eugène-Anatole Demarçay francia kémikusnak sikerült szétválasztania. Elemi formában a fémet végül 1903-ban Wilhelm Muthmann német kémikus állította elő elektrolízissel.[5]
A szamarszkitot először az Uralban lelték fel, az 1870-es években más lelőhelyeket is felfedeztek, ami több kutató számára is hozzáférhetővé tette a fémet. V. J. Szamarszkij-Bihovec (1803–1870) az orosz Bányamérnöki Hadtest vezérkarának főnökeként engedélyezte a német Rose testvéreknek (Gustav és Heinrich) az Uralból származó minták tanulmányozását.[6][7][8] Boisbaudran az elemet szamáriának nevezte el, de a végződést később megváltoztatták, és a szamária nevet a szamárium-oxidokra használják az yttria, cirkónia, alumina, céria, holmia, és több más elnevezés analógjaként. Az Sm vegyjel mellett egészen az 1920-as évekig az Sa jelet is használták.[9][10]
Az ioncserés technika 1950-es évekbeli felfedezése előtt a szamárium tiszta formában nem került kereskedelmi forgalomba. A neodímium frakcionális kristályosításának melléktermékeként keletkezett gadolínium-szamárium keveréket a gyártó után Lindsay Mixnek nevezték. Ezt az anyagot többek között a korai atomreaktorok szabályzórúdjaiban használták. Ma a szamárium, az európium és a gadolínium keverékét használják (SEG).[11] Ez a bastnäsitből vagy monacitból kivont lantanoidakeverék oldószeres extrakciójával készítik. A technológia azon alapul, hogy a nehezebb lantanoidák jobban oldódnak az adott oldatban, így könnyen eltávolíthatók. Ezután nem mindegyik gyártó folytatja a szétválasztást, hiszen a SEG az ércnek mindössze a 2%-át teszi ki. Az ilyen gyártók terméküket a specializálódott feldolgozóknak adják el. Az európiumtartalmat a fényporgyártáshoz használják el. A szamáriumot a maradékból vonják ki.[12]
Előfordulása
A természetben elemi formában nem fordul elő. Gyakoribb ásványai a monacit, bastnäsit, cerit, gadolinit és szamarszkit. Átlagos koncentrációja a földkéregben 8 ppm, ezzel a 40. helyen áll a gyakorisági listán. Lantanoidák között az ötödik leggyakoribb elem. A talaj szamáriumtartalma 2 és 23 ppm között változik, és az óceánok 0,5–0,8 trilliomodot tartalmaznak belőle.[13] Talajbeli előfordulása erősen összefügg az elem kémiai állapotával, és a talaj tulajdonságaival: a homokos földben 200-szor dúsabb, mint a talajvízben, és az agyagos föld 1000-szer többet tartalmaz a talajvíznél.[14]
Fizikai tulajdonságai
Fényes ezüstszínű fém a cinkhez hasonló sűrűséggel és keménységgel. 1794 Celsius-fokos forráspontjával a harmadik legillékonyabb ritkaföldfém az itterbium és az európium után; ez megkönnyíti elválasztását a többi lantanidától.[15]
A fémnek normál nyomáson három kristályos módosulata létezik. Szobahőmérsékleten a trigonális α-módosulat a stabil. 731 °C-ra hevítve szoros illeszkedésű hexagonális β-formát vesz fel, majd tovább hevítve 922 °C felett tércentrált köbös γ-módosulatba megy át. 300 °C-on és 40 kbar nyomáson bihexagonális szoros struktúrába rendeződik (dhcp). Több száz, vagy több ezer kilobáros nyomás újabb és újabb szerkezetek kialakulását eredményezi, például 900 kbar körül tetragonális szerkezet jön létre.[15]
Szobahőmérsékleten szeszkvioxidjával együtt paramágneses tulajdonságú, Néel-hőmérséklete 14,8 K, alatta antiferromágneses.[16] Korrespondáló effektív mágneses momentuma 2µB, a ritkaföldfémek között a harmadik legkisebb a lantán és a lutécium után.[16][17]
A szamáriumatomok egyenként fullerénmolekulákba zárhatók.[18] Szilárd C60 fullerénben szabadon átjárhatnak a molekulák között, szupravezetővé téve a fullerént 8 K alatt.[19] Vas alapú szupravezetőhöz adva annak szupravezetését 56 K-re emeli, ami eddig az egyik elérhető legjobb.[20]
Kémiai tulajdonságai
Száraz levegőn viszonylag stabil, felületén légzáró oxidréteg alakul ki, ami megakadályozza a további oxidációt. Hosszabb idő alatt még olajban tárolva is oxidálódni kezd, felületén szürkés-sárgás bevonat jelzi oxidok és hidroxidok kialakulását. A folyamat megelőzése érdekében inert gáz alatt kell tárolni. Levegőn hevítve öngyulladási hőmérséklete 150 °C.[13][21]
Jellemző oxidációs állapota a többi lantanoida elemhez hasonlóan +3. Az Sm3+ ion vizes oldatban [Sm(OH2)9]3+ komplex formában van jelen,[22] oldatának színe sárgától[23] halványzöldig terjed. Azon kevés lantanoidák egyike, amelyiknek Sm2+ ionja is létezik, ennek vizes oldata vérvörös.[24]
Hideg vízzel hidrogénfejlődés közben lassan, meleg vizzel hevesebben reagál, és szamárium-hidroxid keletkezik:[22]
- 2 Sm + 6 H2O → 2 Sm(OH)3 + 3 H2
Savak szintén oldják, vizes kénsavval az alabbiak szerint reagál:
- 2 Sm (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Sm3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)[22]
A szamárium azon kevés ritkaföldfém egyike, amelyek előfordulnak +2-es oxidációs állapotban.Ezek az ionok vérvörös színűre festik az oldatot.[25]
Élettani hatásai
A szamáriumnak semmilyen szerepe nincs az emberi testben. Sói élénkítik az anyagcserét, bár vitatott, hogy ez mennyire a szamáriumnak, és mennyire a sóban jelenlevő többi lantanoidának köszönhető. Felnőttekben a teljes szamáriummennyiség 50 mikrogramm; ez főként a májban és a vesében fordul elő. A vérben literenként 8 mikrogramm található. A növények nem kötik meg a szamáriumot mérhető mennyiségben, így nem kerül be a táplálékláncba. Néhány növényben mégis feldúsul egy milliomod részre. A szamárium vízben nem oldódó sói nem mérgezőek, és az oldódók gyengén mérgezők.[13]
A tápcsatornába került szamáriumsók 0,05%-a szívódik fel a vérbe, a többi a bélsárral távozik. A szamárium 45%-a a májba jut; egy másik 45% a csontok felszínén rakódik le, ahol több, mint 10 évig marad. A maradék 10%-ot a vese kiválasztja.[14]
Vegyületei
- Szamárium(III)-oxid Sm2O3
- Szamárium(III)-fluorid SmF3
- Szamárium(III)-klorid SmCl3
- Szamárium(II)-bromid SmBr2
- Szamárium(III)-bromid SmBr3
- Szamárium(II)-jodid SmI2
- Szamárium(III)-jodid SmI3
- Szamárium(III)-szulfát Sm2(SO4)3
- Szamárium-kobalt Sm2Co7
- Szamárium-153-EDTMP
Szamárium és vegyületeinek jellemzői
Összegképlet | Szín | Szimmetria | Tércsoport | No | Pearson-szimbólum | a (pm) | b (pm) | c (pm) | Z | Sűrűség g/cm³-ben |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Sm | ezüstfehér | trigonális[15] | R3m | 166 | hR9 | 362,9 | 362,9 | 2621,3 | 9 | 7,52 |
Sm | ezüstfehér | hexagonális[15] | P63/mmc | 194 | hP4 | 362 | 362 | 1168 | 4 | 7,54 |
Sm | ezüstfehér | tetragonális[26] | I4/mmm | 139 | tI2 | 240,2 | 240,2 | 423,1 | 2 | 20,46 |
SmO | arany | köbös[27] | Fm3m | 225 | cF8 | 494,3 | 494,3 | 494,3 | 4 | 9,15 |
Sm2O3 | trigonális[28] | P3m1 | 164 | hP5 | 377,8 | 377,8 | 594 | 1 | 7,89 | |
Sm2O3 | monoklin[28] | C2/m | 12 | mS30 | 1418 | 362,4 | 885,5 | 6 | 7,76 | |
Sm2O3 | köbös[29] | Ia3 | 206 | cI80 | 1093 | 1093 | 1093 | 16 | 7,1 | |
SmH2 | köbös[30] | Fm3m | 225 | cF12 | 537,73 | 537,73 | 537,73 | 4 | 6,51 | |
SmH3 | hexagonális[31] | P3c1 | 165 | hP24 | 377,1 | 377,1 | 667,2 | 6 | ||
Sm2B5 | szürke | monoklin[32] | P21/c | 14 | mP28 | 717,9 | 718 | 720,5 | 4 | 6,49 |
SmB2 | hexagonális[33] | P6/mmm | 191 | hP3 | 331 | 331 | 401,9 | 1 | 7,49 | |
SmB4 | tetragonális[34] | P4/mbm | 127 | tP20 | 717,9 | 717,9 | 406,7 | 4 | 6,14 | |
SmB6 | köbös[35] | Pm3m | 221 | cP7 | 413,4 | 413,4 | 413,4 | 1 | 5,06 | |
SmB66 | köbös[36] | Fm3c | 226 | cF1936 | 2348,7 | 2348,7 | 2348,7 | 24 | 2,66 | |
Sm2C3 | köbös[37] | I43d | 220 | cI40 | 839,89 | 839,89 | 839,89 | 8 | 7,55 | |
SmC2 | tetragonális[37] | I4/mmm | 139 | tI6 | 377 | 377 | 633,1 | 2 | 6,44 | |
SmF2 | lila[38] | köbös[39] | Fm3m | 225 | cF12 | 587,1 | 587,1 | 587,1 | 4 | 6,18 |
SmF3 | fehér[38] | ortorombos[39] | Pnma | 62 | oP16 | 667,22 | 705,85 | 440,43 | 4 | 6,64 |
SmCl2 | barna[38] | ortorombos[40] | Pnma | 62 | oP12 | 756,28 | 450,77 | 901,09 | 4 | 4,79 |
SmCl3 | sárga[38] | hexagonális[39] | P63/m | 176 | hP8 | 737,33 | 737,33 | 416,84 | 2 | 4,35 |
SmBr2 | barna[38] | ortorombos[41] | Pnma | 62 | oP12 | 797,7 | 475,4 | 950,6 | 4 | 5,72 |
SmBr3 | sárga[38] | ortorombos[42] | Cmcm | 63 | oS16 | 404 | 1265 | 908 | 2 | 5,58 |
SmI2 | zöld[38] | monoklin | P21/c | 14 | mP12 | |||||
SmI3 | narancssárga[38] | trigonális[43] | R3 | 63 | hR24 | 749 | 749 | 2080 | 6 | 5,24 |
SmN | köbös[44] | Fm3m | 225 | cF8 | 357 | 357 | 357 | 4 | 8,48 | |
SmP | köbös[45] | Fm3m | 225 | cF8 | 576 | 576 | 576 | 4 | 6,3 | |
SmAs | köbös[46] | Fm3m | 225 | cF8 | 591,5 | 591,5 | 591,5 | 4 | 7,23 |
Oxidjai
A szamárium legstabilabb oxidja az Sm2O3 szamárium-szeszkvioxid. Ahogy több más szamáriumvegyület, ez is többféleképpen kristályosodhat. A trigonális rács az olvadék lassú lehűlésével alakul ki. Olvadáspontja 2345 °C; ezt a hőmérsékletet csak indukciós hevítéssel tudják elérni. Lángfúziós módszerrel (Verneuil-folyamat) monoklin szimmetriájú kristályrács jön létre porából. A metastabil trigonális forma 1900 °C-ra hevítve a stabilabb monoklin formára alakul.[28] Emellett leírtak még köbös szamárium-szeszkvioxidot is.[29]
A szamárium egyike azoknak a kevés ritkaföldfémeknek, amik monoxidot alkotnak (SmO). Az aranysárga vegyületet úgy állítjják elő, hogy szamárium-szeszkvioxidot fémszamáriummal együtt 1000 °C-ra melegítenek, és legalább 50 kbar nyomás alá helyezik. Ha a nyomás alacsonyabb, akkor a reakció nem lesz teljes. Szerkezete köbös, kősószerű.[27][47]
Kalkogenidjei
A szamárium három értékű szulfidot, szelenidet és telluridot alkot, továbbá ismertek a két értékű, köbös szerkezetű SmS, SmSe és SmTe. Különlegességük, hogy szobahőmérsékleten a nyomástól függően fémek vagy félvezetők módjára vezetik az áramot. Az átmenet 20–30 kbar között folytonos SmSe-ben és SmTe-ban, míg a SmS hirtelen vált 6,5 kbarnál. Az átmenet a SmS színét is megváltoztatja: a filmre vitt kristályok súrolás hatására feketéből sárgává válnak. A térfogata ~15%-kal nő, vagy csökken, de a kristályrács szimmetriája nem változik.[48] A jelenség hiszterézist mutat; az így kezelt SmS csak 0,4 kbarig csökkentett nyomáson válik újra félvezetővé.[13][49]
Halogenidjei
A szamárium az X = F, Cl, Br vagy I halogénekkel trihalogenideket alkot: [50]
- 2 Sm (s) + 3 X2 (g) → 2 SmX3 (s)
Magasabb, 700–900 °C-os hőmérsékleten a további redukció szamáriummal, lítiummal vagy nátriummal dihalogenideket hoz létre. A dijodid SmI3 hevítésével, vagy szobahőmérsékleten, vízmentes tetrahidrofuránban a fémet 1,2-dijódetánnal reagáltatva is előállítható:[51]
- Sm (s) + ICH2-CH2I → SmI2 + CH2=CH2.
Redukció hatására a dihalogenideken kívül jól meghatározott kristályszerkezetű nem sztöchiometrikus vegyületek is keletkeznek, mint:
A szamárium-halogenidek szerkezete megváltozik, ha egyik halogenid a másikat helyettesíti. Ez szokatlan viselkedés az elemek között. Sok halogenidnek két lehetséges kristályrácsa van, egy stabil és egy metastabil. Az utóbbi nyomás vagy magas hőmérséklet hatására jön létre. Például a monoklin szamárium-dijodid nyomás alá helyezve és a nyomást visszacsökkentve PbCl2-szerű ortorombos szerkezetet vesz fel 5,90 g/cm³ sűrűséggel.[53] Hasonló kezelés hatására a szamárium-trijodidnak is egy új fázisa alakul ki 5,97 g/cm³-es sűrűséggel.[54]
Boridjai
A szamárium-oxid vákuumbeli szinterezése bórral egy olyan keveréket ad, ami több szamárium-borid fázist tartalmaz. Ezek aránya a kezdeti keverék arányának megváltoztatásával szabályozható. Ívolvasztással vagy zónaolvasztással nagyobb szamárium-borid kristályok nyerhetők. Ezzel a különböző boridok is szétválogathatók a különböző olvadáspontok miatt: SmB6 (2580 °C), SmB4 (2300 °C körül) és SmB66 (2150 °C). Kemény, sötétszürke kristályos vegyületek, amelyek közül a több bórt tartalmazók keményebbek.[35] A szamárium-diborid illékonysága miatt csak 65 kbar körüli nyomáson és 1140 és 1240 °C közötti hőmérsékleten állítható elő. A hőmérséklet növelésével több SmB6 jön létre.[33]
A szamárium-hexaborid egy kevert vegyértékű vegyület, ami 3:7 arányban tartalmaz Sm2+ Sm3+ ionokat.[55] A Kondo-szigetelők közé tartozik, vagyis 50 K fölött Kondo-fémként viselkedik, míg ennél alacsonyabb hőmérsékleten vezetési sávja 4–14 meV-ra szűkül.[56] Az átmenetet a hővezetés ugrásszerű növekedése kíséri, ami 15 K-en éri el maximumát. Ennek az az oka, hogy alacsonyabb hőmérsékleten a fononok jobban vezetik a hőt, mint az elektronok, de az elektronkoncentráció csökkenése a fononok számát is érinti.[57]
Más szervetlen vegyületei
Inert atmoszféra alatt szamárium- és grafitpor keverékét hevítve szamárium-karbid nyerhető. A vegyület levegőn szétesik, ezért inert atmoszféra alatt kell tartani.[37] A szamárium-monofoszfid félvezető a szilíciumhoz hasonlóan 1,10 eV-os tiltott sávval, és jó n-típusú vezető. Üreges kvarcampullában foszfor és szamárium porának keverékét 1100 °C-ra hevítve állítják elő. A foszfor illékonysága és robbanásveszélye miatt a hevítés sebessége legfeljebb 1 °C/min lehet.[45] Hasonlóan készítik a szamárium-monarzenidet is, de ekkor az elérendő hőmérséklet 1800 °C.[46]
Ismertek továbbá vegyületei a négyes, az ötös és a hatos főcsoport elemeivel is, jelesül a szilíciummal, germániummal, ónnal, ólommal, antimonnal és a tellúrral. Egy másik nagy csoportot alkotnak a különféle ötvözetei. Mindezeket a vegyületeket a megfelelő anyagok porából alkotott keverék hevítésével nyerik. Az eljárás sokszor nem sztöchiometrikus vegyületet ad SmaXb névleges összegképlettel, ahol a b/a arány 0,5 és 3 között változik.[58][59][60]
Fémorganikus vegyületei
A szamárium ciklopentadiénnel alkotott vegyülete a Sm(C5H5)3 és klórszármazékai Sm(C5H5)2Cl és Sm(C5H5)Cl2. Tetrahidrofuránban szamárium-trikloridot NaC5H5-tel reagáltatva készítik. A legtöbb más lantanoidával ellentétben a Sm(C5H5)3-ban egyes C5H5 gyűrűk η1 vagy η² kötésekkel kapcsolódnak a szomszédos szamáriumatomhoz, polimerláncokat hozva létre.[25] Az Sm(C5H5)2Cl dimer szerkezeteket tartalmaz, ezért pontosabb jelölése (η5-C5H5)2Sm(µ-Cl)2(η5-C5H5)2. A klórhidakat jód, hidrogén vagy CN helyettesítheti.[61]
A szamárium-ciklopentadienidben a (C5H5)–-ion helyettesíthető a (C9H7)– indeniddel, vagy a (C8H8)2– ciklooktatetraenid gyűrűvel; így Sm(C9H7)3 vagy KSm(η8-C8H8)2 kapható. Az utóbbi szerkezete az uranocénhez hasonló. Létezik a két értékű szamárium Sm(C5H5)2 ciklopentadienidje is, aminek szublimációpontja 85 °C. A ferrocénnal ellentétben a Sm(C5H5)2-ben a C5H5-gyűrűk nem párhuzamosak, hanem 40°-kal elfordulnak.[61][62]
A szamárium alkiljai és ariljai metatézis reakcióval állíthatók elő éterben vagy tetrahidrofuránban:[61]
- SmCl3 + 3 LiR → SmR3 + 3 LiCl
- Sm(OR)3 + 3 LiCH(SiMe3)2 → Sm{CH(SiMe3)2}3 + 3 LiOR
ahol R szénhidrogén csoport, és Me a metilcsoportot jelöli.
Izotópjai
Négy stabil (144Sm, 150Sm, 152Sm és 154Sm) és 19 instabil, radioaktív izotópja van. A természetben előforduló leggyakoribb izotópjai a 152Sm (26,75%), a 154Sm (22,7%) és a 147Sm (15%). Az extrém hosszú felezési idejű izotópok: 147Sm (felezési ideje t½ = 1,06·1011 év), 148Sm (7·1015 év) és 149Sm (>2·1015 év), amit egyes források stabilnak,[63][64] mások radioaktívnak tekintenek.[65] A természetben előforduló szamárium radioaktivitása 128 Bq/g.[63]
A hosszú életű 146Sm, 147Sm, és 148Sm izotópok alfa-sugárzással neodímiumizotópokká bomlanak. A könnyebbek elektronbefogással prométiummá, míg a nehezebbek béta-bomlással európiummá.[63]
A 147Sm bomlása 1,06·1011 felezési idejű bomlása143Nd-má a szamárium-neodímium kormeghatározás alapjául szolgál.
A 151Sm és a 145Sm felezési ideje rendre 90 év és 340 nap. A többi radioaktív izotóp felezési ideje 2 naposnál rövidebb, és ezek fele 48 másodpercen belüli. A magizomerek között a legstabilabb a 141mSm (felezési idő 22,6 perc), 143m1Sm (t½ = 66 másodperc) és 139mSm (t½ = 10,7 másodperc).[63]
Előállítása
A kitermelhető szamárium mennyiségét két millió tonnára teszik, ebből évi 700 tonnát termelnek ki évente.[13] Az egyes országok termelését a ritkaföldfémek összes mennyiségére szokták megadni. Kína 120000 tonnát, az Amerikai Egyesült Államok 5000 tonnát,[14] és India 2700 tonnát termel.[66] A kitermelők nem szamáriumot, hanem szamárium-oxidot adnak el, ami az egyik legolcsóbb ritkaföldfém-oxid.[12]
Az elegyfém 1% szamáriumot tartalmaz. Sokáig ezt használták; csak nemrég kezdtek viszonylag tiszta szamáriumot gyártani. Monacitból vagy bastnäsitből állítják elő. Az ásványok ritkaföldfém-tartalmát ioncserével, oldószer extrakcióval vagy elektrokémiai leválasztással különítik el. Az utolsó lépésben lantánnal redukálják a nagy tisztaságú szamárium-oxidot. A fémet gyakran a szamárium(III)-klorid nátrium-kloriddal vagy kalcium-kloriddal vett keverék olvadékából elektrolízissel vonják ki.[67] A szamárium-151-et az urán bomlástermékeiből szűrik ki; előfordulási gyakorisága 0,4%. A szabályozórudak szamárium-149-éből is keletkezhet neutronbefogással.[14]
Felhasználása
Az egyik legfontosabb felhasználási területe a kobalt-szamárium mágnesek, melyek névleges összetétele SmCo5 vagy Sm2Co17. Permanens mágnesességük 10 ezerszer nagyobb a vasénál, és csak a neodímium mágnesek előzik meg őket. Viszont jobban ellánállnak a lemágnesezésnek, és egészen 700 °C-ig stabil mágnesek, míg a neodímium mágnesek 300–400 °C-ig stabilak. Ezeket a mágneseket kismotorokba, fejhallgatóba és különféle hangszerekbe építik be.[13]
A szamáriumot és vegyületeit reagensként és katalizátorként is hasznosítják. Segítik a műanyagok lebontását, a klór eltávolítását többek között a poliklóros bifenilekből, és az etil-alkohol dehidratációját és dehidrogenizációját.[21] A szamárium(III)-triflát Sm(CF3SO3)3) az egyik leghatékonyabb Lewis-sav katalizátor az alkének halogénekkel irányított Friedel–Crafts-reakciójában.[68] A szamárium(II)-jodid gyakori redukálószer és polimerizálószer a szerves szintézisben.[69]
A szamárium-oxidot optikai üvegekhez és kerámiákhoz adják az infravörös fény elnyelésére. Az elegyfém részeként öngyújtókhoz, világítótestekhez és fáklyákhoz használják fel.[13][21] Egyes szamáriumvegyületekkel fényérzékenyebbé teszik a fényport.
A szamárium 153-as 46,3 órás felezési idejű, β-bomló izotópját sugárterápiában használják fel. A hatóanyag a radioaktív Sm3+-ion kelátkomplexének nátriumsója, amit intravénásan juttatnak a szervezetbe. Az izotópot tartalmazó vegyületet QuadrametTM néven forgalmazzák.[70][71] A kelátképzés a radioaktív szamárium felhalmozódásának megelőzésére szolgál, ami a sugárzás megnövelésével a rák kiújulásához vezetne.[13]
A szamárium-149 jó neutronbefogó (41000 barn), ezért atomreaktorok szabályozórúdjaiba teszik. A bórral és a kadmiummal szemben előnye az elnyelés stabilitása, hiszen a fúzióval és bomlással keletkező szamáriumizotópok szintén jó neutronbefogók: a szamárium-151 befogóképessége 15000 barn, a szamárium-150, 152, 153-é is több száz, és a természetes összetételű szamáriumé is 6800 barn.[14][21][72] A bomlástermékek közül a szamárium-149 a második legfontosabb az atomreaktorok tervezésében és üzemeltetésében a xenon-135 után.[73]
Nem kereskedelmi és lehetséges alkalmazásai
Az IBM kutatólaborjában 1961-ben Mirek Stevenson és Peter Sorokin szamáriummal szennyezett kalcium-fluorid kristályokkal épített elsőként szilárd kristállyal működő lézert. Ez a lézer 708,5 nm hullámhosszú vörös fényt bocsátott ki. Mivel folyékony héliummal hűtötték, azért kereskedelmi forgalomba nem került.[74][75]
Egy másik szamárium alapú lézer az első telített röntgenlézer lett, ami 7,3 és 6,8 nm hullámhosszú sugarakat bocsát ki 50 pikomásodperces impulzusokkal. A lézert a holográfiában, a biológiai mikroszkópiában, a deflektometriában, az interferometriában és a radiográfiában használták többek között sűrű ködök vizsgálatára és asztrofizikai célokra.[76]
A szamárium-monokalkogenidek elektromos ellenállásának változását nyomásérzékelőkben és memóriákban használják ki,[77] ahol is az ellenállást a külső nyomással szabályozzák. Ezeket az eszközöket még fejlesztik.[78] A szamárium-monoszulfidban enyhe melegítés hatására elektromos feszültség keletkezik, amivel termoelektromos konverterek készíthetők.[79]
A szamárium és a neodímium 147Sm, 144Nd és 143Nd izotópjainak elemzése segít a sziklák és a meteoritok származásának és keletkezési idejének meghatározásában. Ez a szamárium-neodímium kormeghatározás. A két ritkaföldfém fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlók, így nehez válnak el egymástól a különféle geológiai folyamatok hatására. Elkülönülésük jól modellezhető az elemek ionsugarának méretének különbözőségével.[80]
Jegyzetek
- ↑ in Its Element – Samarium, Royal Society of Chemistry.
- ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/520309/samarium
- ↑ http://elements.vanderkrogt.net/element.php?sym=Sm
- ↑ http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3049g.image.r=Decipium.f63.langEN
- ↑ http://www.mineralienatlas.de/lexikon/index.php/Mineralienportrait/Seltene%20Erden/Samarium
- ↑ Samarskite, Great Soviet Encyclopedia (in Russian)
- ↑ Boisbaudran, Lecoq de (1879). „Recherches sur le samarium, radical d'une terre nouvelle extraite de la samarskite”. Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences 89, 212–214. o.
- ↑ Shipley, Joseph Twadell. The Origins of English Words: A Discursive Dictionary of Indo-European Roots, JHU Press, 2001, p.90. ISBN 0-8018-6784-3
- ↑ Samarium: History & Etymology
- ↑ (1998) „History of the recommended atomic-weight values from 1882 to 1997: A comparison of differences from current values to the estimated uncertainties of earlier values (Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 70, 237. o. DOI:10.1351/pac199870010237.
- ↑ Chemistry in Its Element – Samarium, Royal Society of Chemistry
- ↑ a b What are their prices?, Lynas corp.
- ↑ a b c d e f g h Emsley, John. Samarium, Nature's Building Blocks: An A-Z Guide to the Elements. Oxford, England, UK: Oxford University Press, 371–374. o. (2001). ISBN 0-19-850340-7
- ↑ a b c d e Human Health Fact Sheet on Samarium, Los Alamos National Laboratory
- ↑ a b c d (1985) „Preparation of samarium in the double hexagonal close packed form”. Journal of the Less Common Metals 113 (2), 21. o. DOI:10.1016/0022-5088(85)90294-2.
- ↑ a b (1983) „Magnetism of the heavy 5f elements”. Journal of the Less Common Metals 93 (2), 293. o. DOI:10.1016/0022-5088(83)90175-3.
- ↑ (1957) „The Magnetic Susceptibilities of Lanthanum, Cerium, Praseodymium, Neodymium and Samarium, from 1.5 K to 300 K”. Proceedings of the Physical Society. Section B 70 (6), 566. o. DOI:10.1088/0370-1301/70/6/304.
- ↑ Okazaki, T (2002). „Electronic and geometric structures of metallofullerene peapods”. Physica B 323, 97. o. DOI:10.1016/S0921-4526(02)00991-2.
- ↑ (1995) „Superconductivity at 8 K in samarium-doped C60”. Physical Review B 52 (21), 15534. o. DOI:10.1103/PhysRevB.52.15534.
- ↑ Wu, G. et al. (2008). „Superconductivity at 56 K in Samarium-doped SrFeAsF”. Journal of Physics: Condensed Matter 21 (14), 142203. o. DOI:10.1088/0953-8984/21/14/142203.
- ↑ a b c d C. R. Hammond. The Elements, in Handbook of Chemistry and Physics 81st edition. CRC press. ISBN 0-8493-0485-7
- ↑ a b c Chemical reactions of Samarium. Webelements. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
- ↑ Greenwood, p. 1243
- ↑ Greenwood, 1248. o.
- ↑ a b Greenwood, p.1248
- ↑ (1991) „A new ultra-high pressure phase in samarium”. Physics Letters A 158, 89. o. DOI:10.1016/0375-9601(91)90346-A.
- ↑ a b (1981) „Synthesis of rare earth monoxides”. Journal of Solid State Chemistry 36 (3), 261. o. DOI:10.1016/0022-4596(81)90436-9.
- ↑ a b c (1981) „Raman spectra of lanthanide sesquioxide single crystals: Correlation between A and B-type structures”. Journal of Solid State Chemistry 38 (3), 288. o. DOI:10.1016/0022-4596(81)90058-X.
- ↑ a b Taylor D. (1984). „{{{title}}}”. Br. Ceram. Trans. J. 83, 92–98. o.
- ↑ (1989) „Low temperature thermal expansion in SmH2+x”. Solid State Communications 71 (12), 1145. o. DOI:10.1016/0038-1098(89)90728-X.
- ↑ (1997) „Synthesis of novel compounds by hydrogen combustion”. Journal of Alloys and Compounds 253–254, 10. o. DOI:10.1016/S0925-8388(96)03071-X.
- ↑ (1990) „Sm2B5 boride and its structure”. Soviet Powder Metallurgy and Metal Ceramics 29 (6), 471. o. DOI:10.1007/BF00795346.
- ↑ a b (1977) „High pressure syntheses of SmB2 and GdB12”. Journal of the Less Common Metals 56, 83. o. DOI:10.1016/0022-5088(77)90221-1.
- ↑ (1979) „The magnetic and electrical properties of some rare earth tetraborides”. Journal of the Less Common Metals 67 (2), 531. o. DOI:10.1016/0022-5088(79)90038-9.
- ↑ a b (1972) „Phase Behavior in the Sm-B System”. Journal of the American Ceramic Society 55 (9), 475. o. DOI:10.1111/j.1151-2916.1972.tb11344.x.
- ↑ (1972) „Über die Hektoboridphasen der Lanthaniden und Aktiniden”. Journal of the Less Common Metals 26, 99. o. DOI:10.1016/0022-5088(72)90012-4.
- ↑ a b c (1958) „The Crystal Structures of Some of the Rare Earth Carbides”. Journal of the American Chemical Society 80 (17), 4499. o. DOI:10.1021/ja01550a017.
- ↑ a b c d e f g h Greenwood, p. 1241
- ↑ a b c d (1978) „Über neue Verbindungen im system SmF2_SmF3”. Journal of Solid State Chemistry 24 (2), 227. o. DOI:10.1016/0022-4596(78)90013-0.
- ↑ (1986) „The metallothermic reduction of several rare-earth trichlorides with lithium and sodium”. Journal of the Less Common Metals 116, 187. o. DOI:10.1016/0022-5088(86)90228-6.
- ↑ Bärnighausen, H. (1973). „{{{title}}}”. Rev. Chim. Miner. 10, 77–92. o.
- ↑ (1948) „Crystal chemical studies of the 5f-series of elements. I. New structure types”. Acta Crystallographica 1 (5), 265. o. DOI:10.1107/S0365110X48000703.
- ↑ (1964) „{{{title}}}”. Inorganic Chemistry 3 (8), 1137. o. DOI:10.1021/ic50018a015.
- ↑ (1974) „Composition limits and vaporization behaviour of rare earth nitrides”. Journal of Inorganic and Nuclear Chemistry 36 (11), 2507. o. DOI:10.1016/0022-1902(74)80462-8.
- ↑ a b (1991) „Studies on the electrical properties of rare earth monophosphides”. Journal of Solid State Chemistry 95 (2), 346. o. DOI:10.1016/0022-4596(91)90115-X.
- ↑ a b (1981) „Intermediate valence in alloys of SmSe with SmAs”. Physical Review B 23 (8), 3620. o. DOI:10.1103/PhysRevB.23.3620.
- ↑ Greenwood, p. 1239
- ↑ Beaurepaire, Eric (Ed.) Magnetism: a synchrotron radiation approach, Springer, 2006 ISBN 3-540-33241-3 p. 393
- ↑ (1970) „Continuous and Discontinuous Semiconductor-Metal Transition in Samarium Monochalcogenides Under Pressure”. Physical Review Letters 25 (20), 1430. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.25.1430.
- ↑ Greenwood, pp. 1236, 1241
- ↑ Greenwood, p. 1240
- ↑ (1978) „Compositions and crystal structures of the intermediate phases in the samarium-bromine system”. Inorganic Chemistry 17, 18. o. DOI:10.1021/ic50179a005.
- ↑ (1979) „Hochdruckmodifikationen der Diiodide von Sr, Sm und Eu. Eine neue PbCl2-Variante?”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie 459, 81. o. DOI:10.1002/zaac.19794590108.
- ↑ (1979) „Zur Hochdruckpolymorphie der Seltenerd-Trihalogenide”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie 453, 79. o. DOI:10.1002/zaac.19794530610.
- ↑ (1971) „Physical Properties of SmB6”. Physical Review B 3 (6), 2030. o. DOI:10.1103/PhysRevB.3.2030.
- ↑ (1995) „Light scattering from gap excitations and bound states in SmB6”. Physical Review B 52 (20), R14308. o. DOI:10.1103/PhysRevB.52.R14308.
- ↑ (1996) „Thermal conductivity of RB6 (R=Ce,Pr,Nd,Sm,Gd) single crystals”. Physical Review B 54 (8), R5207. o. DOI:10.1103/PhysRevB.54.R5207.
- ↑ (1965) „Monosilicides of rare earth metals and their crystal structures”. Journal of Structural Chemistry 5 (6), 789. o. DOI:10.1007/BF00744231.
- ↑ (1967) „Rare earth–germanium and –silicon compounds at 5:4 and 5:3 compositions”. Acta Crystallographica 22 (6), 940. o. DOI:10.1107/S0365110X67001902.
- ↑ Yarembash E.I., Tyurin E.G., Reshchikova A.A., Karabekov A., Klinaeva N.N. (1971). „{{{title}}}”. Inorg. Mater. 7, 661–665. o.
- ↑ a b c Greenwood, p. 1249
- ↑ (1986) „Synthesis and x-ray crystal structure of bis(pentamethylcyclopentadienyl) complexes of samarium and europium: (C5Me5)2Sm and (C5Me5)2Eu”. Organometallics 5 (7), 1285. o. DOI:10.1021/om00138a001.
- ↑ a b c d (2003) „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3. o. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001.
- ↑ Chart of the nuclides, Brookhaven National Laboratory
- ↑ Holden, Norman E. "Table of the isotopes" in Sablon:RubberBible86th
- ↑ Rare Earths. United States Geological Surves, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
- ↑ Samarium, Encyclopædia Britannica on-line
- ↑ S. Hajra, B. Maji and S. Bar (2007). „Samarium Triflate-Catalyzed Halogen-Promoted Friedel-Crafts Alkylation with Alkenes”. Org. Lett. 9 (15), 2783–2786. o. DOI:10.1021/ol070813t.
- ↑ Cotton. Advanced inorganic chemistry, 6th ed. Wiley-India, 1128. o. (2007). ISBN 81-265-1338-1
- ↑ Centerwatch leírása a Quadrametről. (Hozzáférés: 2012. február 9.)
- ↑ (2005) „Radioisotopes for the palliation of metastatic bone cancer: a systematic review”. The lancet oncology 6 (6), 392–400. o. DOI:10.1016/S1470-2045(05)70206-0. PMID 15925817.
- ↑ Thermal neutron capture cross sections and resonance integrals – Fission product nuclear data
- ↑ DOE Fundamentals Handbook: Nuclear Physics and Reactor Theory. U.S. Department of Energy, 34, 67. o. (1993. január 1.)
- ↑ Robert Bud, Philip Gummett Cold War, Hot Science: Applied Research in Britain's Defence Laboratories, 1945–1990, NMSI Trading Ltd, 2002 ISBN 1-900747-47-2 p. 268
- ↑ (1979) „Contributions of IBM to Laser Science—1960 to the Present”. IBM Journal of Research and Development 23 (5), 476. o. DOI:10.1147/rd.235.0476.
- ↑ (1997) „A Saturated X-ray Laser Beam at 7 Nanometers”. Science 276 (5315), 1097. o. DOI:10.1126/science.276.5315.1097.
- ↑ Elmegreen, Bruce G. et al. Piezo-driven non-volatile memory cell with hysteretic resistance US patent application 12/234100, 09/19/2008
- ↑ SmS Tenzo
- ↑ (2002) „Electromotive Force Generation in Homogeneously Heated Semiconducting Samarium Monosulfide”. Technical Physics Letters 28 (3), 229. o. DOI:10.1134/1.1467284. other articles on this topic
- ↑ Robert Bowen, H -G Attendorn Isotopes in the Earth Sciences, Springer, 1988, ISBN 0-412-53710-9, pp. 270 ff
Források
- Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Oxford: Butterworth-Heinemann. ISBN 0-08-037941-9.