„2019 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) Átalakítás, adatok, szöveg hozzáadása |
Rita (vitalap | szerkesztései) Átalakítás, adatok, szöveg hozzáadása |
||
313. sor: | 313. sor: | ||
|- |
|- |
||
|[[Ausburg]] vízgazdálkodási rendszere a [[14. század]]tól napjainkig szakaszosan fejlődött. Csatornák hálózatából, a 15. és a [[17. század]] között emelt víztornyokból, vízzel hűtött mészárszékekből, három monumentális kútból és vízerőművekből áll. A víztornyokba szivattyúkat építettek be, a vízi erőművek jelenleg is energiát termelnek. A technikai fejlődés ami lehetővé tette a vízgazdálkodási rendszer kialakítását biztosította Ausburg vezető helyét a vízmérnökség területén. Az ivóvizet és a szennyvizet csatornák rendszerével már 1545-től szigorúan elválasztották egymástól jóval a kutatások előtt, amelyek bebizonyították, hogy a szennyezett víz sokféle betegség okozója lehet. |
|[[Ausburg]] vízgazdálkodási rendszere a [[14. század]]tól napjainkig szakaszosan fejlődött. Csatornák hálózatából, a 15. és a [[17. század]] között emelt víztornyokból, vízzel hűtött mészárszékekből, három monumentális kútból és vízerőművekből áll. A víztornyokba szivattyúkat építettek be, a vízi erőművek jelenleg is energiát termelnek. A technikai fejlődés ami lehetővé tette a vízgazdálkodási rendszer kialakítását biztosította Ausburg vezető helyét a vízmérnökség területén. Az ivóvizet és a szennyvizet csatornák rendszerével már 1545-től szigorúan elválasztották egymástól jóval a kutatások előtt, amelyek bebizonyították, hogy a szennyezett víz sokféle betegség okozója lehet. |
||
⚫ | |||
{| {{széptáblázat}} |
|||
⚫ | |||
|rowspan="5"| [[Kép:Santo Stefano (Valdobbiadene).jpg |250px]] |
|||
⚫ | |||
|- |
|||
| '''{{Olaszország}}''' |
|||
|- |
|||
| Kulturális (V) |
|||
|- |
|||
| Védett terület: 20 334,2 ha, puffer zóna: 43 988,2 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1571 1571] |
|||
|- |
|||
|Az Olaszország északkeleti részén fekvő dombvidék világörökségi helyszínéhez a Prosecco [[szőlő]]termelő vidék egy része tartozik. A táj jellegzetes elemei az úgynevezett „ciglioni”-k ezek kisméretű szőlőfoltok füves teraszokon, valamint erdők, kis falvak és gazdaságok. Ezt a nehezen megművelhető területet az emberi tevékenység évszázadokon keresztül formálta és saját igényeihez igazította. A 17. század óta a ciglioni-k használata egy különleges, sakktáblaszerű mintázatot kölcsönzött a tájnak ami az emelkedőkkel párhuzamosan vagy arra merőlegesen futó szőlősorokból áll. A 19. században egy másfajta szőlőtermelési módszer, az úgynevezett „belussera” hozzájárult a táj letisztultabb képéhez. |
|||
|} |
|||
{| {{széptáblázat}} |
|||
|- |
|||
|rowspan="5"| [[Kép: Николы со Усохи. Октябрь 2010.JPG|250px]] |
|||
| ''' [[A pszkovi építészeti iskola templomai]] ''' |
|||
|- |
|||
| '''{{Oroszország}}''' |
|||
|- |
|||
| Kulturális (II) |
|||
|- |
|||
| Védett terület: 19,32 ha, puffer zóna: 635,6 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1523 1523] |
|||
|- |
|||
|A világörökségi helyszínhez templomok, katedrálisok, kolostorok, őrtornyok és adminisztratív épületek tartoznak. Az épületcsoport a Velinkaja folyó partján álló [[Pszkov]] történelmi központjában található [[Oroszország]] északnyugati részén. Az épületek a pszkovi építészeti iskola alkotásai jellegzetességeik a négyszögletes formák, a kupolák, a kapuzatok és a harangtornyok. A legkorábbi épületrészek a 12. századból maradtak fenn. A templomokat és a katedrálisokat kertek, kerítések és falak segítségével integrálták be természetes környezetükbe. A Pszkovi építészeti iskola, amely magába olvasztotta a [[Bizánci művészet|bizánci]] és novgorodi építészet stílusjegyeit a 15. és a 16. században élte virágkorát az ország egyik legjelentősebb iskolája volt és öt évszázadon keresztül hatott az orosz építészet fejlődésére. |
|||
|} |
|} |
||
{|{{széptáblázat}} |
{|{{széptáblázat}} |
||
324. sor: | 350. sor: | ||
|- |
|- |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
|width="100px"| {{Oroszország}}|| [[A pszkovi építészeti iskola templomai]] || [[kép: Николы со Усохи. Октябрь 2010.JPG |150px]] || || kulturális |
|||
⚫ | |||
|width="100px"| {{Portugália}}|| [[Mafra-palota]], kolostor és királyi vadaspark || [[Kép:Mafra May 2013-2.jpg|150px]] || || kulturális |
|width="100px"| {{Portugália}}|| [[Mafra-palota]], kolostor és királyi vadaspark || [[Kép:Mafra May 2013-2.jpg|150px]] || || kulturális |
||
|- |
|- |
A lap 2021. április 11., 16:45-kori változata
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2021. április 11. |
Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2019. június 30.–július 10. között Bakuban megtartott 43. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé:
Frank Lloyd Wright épületei | |
Amerikai Egyesült Államok | |
Kulturális (II) | |
Védett terület: 25,72 ha, puffer zóna: 710,1 ha, hivatkozás: 1496 | |
A világörökségi helyszínhez az Amerikai Egyesült Államokban található nyolc épület tartozik, amelyeket az építész a 20. század első felében tervezett. Három közülük a Fallingwater nevű épület (Pennsylvania állam, Mill Run), a Herbert és Jacobs ház (Madison, Wisconsin állam), és a New Yorkban épült Guggenheim Múzeum. Ezek az alkotások a Wright által kifejlesztett organikus építészet példái, amire a nyitott tervezés, a belső és külső terek közötti választóvonal elmosódása, és az olyan, korábban nem alkalmazott építőanyagok használata jellemző mint az acél és a beton. Mindegyik épület innovatív megoldásokat nyújt a felmerülő igényekre, legyen az lakhatás, munka a szabadidő eltöltése, esetleg vallási célok. Wright ebből a periódusból származó munkái erőtzeljesen hatottak az európai modern építészet fejlődésére. |
Budj Bim kultúrtáj | |
Ausztrália | |
Kulturális (III)(V) | |
Védett terület: 9 935 ha, hivatkozás: 1577 | |
A kultúrtáj Ausztrália délnyugati részén az aboriginal Gunditjmara népesség területén fekszik. Hozzá tartozik a Budj Bim vulkán a Tae Rak (Condah-tó), valamint Kurtonitj vidékének mocsaras területei és délen a Tyrendarra, egy sziklás és lápos térség. A Budj Bim vulkán lávaömlései összekötötték ezeket a különálló területeket és ez tette lehetővé az itt élők számára, hogy kialakítsák a világ egyik legrégebbi és legnagyobb vízgazdálkodási rendszerét. A vulkanikus eredetű kőzeteket felhasználva csatornákat, gátakat, víztározókat építettek, összegyűjtötték a csapadékot és medencéket alakítottak ki, amelyekben csapdába ejtették, felnevelték, tenyésztették és végül lehalászták az ausztrál angolnát (Anguilla australis). Az angolnatenyésztés 6 600 éven át az itteni népesség gazdaságának központi eleme volt. |
Şəki történelmi központja | |
Azerbajdzsán | |
Kulturális (II)(V) | |
Védett terület: 120,5 ha, puffer zóna: 146 ha, hivatkozás: 1549 | |
Şəki város történelmi központja a Nagy-Kaukázus hegység lábánál terül el és a Gurjana folyó osztja ketté. A város régebbi, északi része a hegyoldalon fekszik, míg déli fele a folyó völgyében terül el. Történelmi központját a 18. században építették újjá, miután a korábbi városrészt egy sárlavina pusztította el. A ma is látható városképre jellemzőek a tradicionális építésű magas tetejű épületek. A fontos történelmi kereskedelmi útvonalak mellett fekvő Şəki építészetére hatottak a szafavida, a kádzsár és az orosz építészeti hagyományok. A település északkeleti részén épült fel a kán palotája. Közelében számos kereskedőház található, ezek a palotával együtt 18. és a 19. századi selyemhernyó tenyésztés és selyemgubó kereskedelemből származó jelentős bevételből épültek, és a nagy vagyonok felhalmozásának bizonyítékai. |
Dilmun temetkezési helyei | |
Bahrein | |
Kulturális (III)(IV) | |
Védett terület: 168,45 ha, puffer zóna: 383,46 ha, hivatkozás: 1542 | |
Az ország nyugati részén huszonegy régészeti lelőhelyen lévő Dilmun temetkezési halmok i. e. 2050 és i. e. 1750 között épültek. A halmok eredetileg henger alakú alacsony tornyok voltak. Hat lelőhelyen a halmok temetőket alkotnak, egy részükön néhány tucat, más részén több ezer temetkezési halommal. Összesen 11 774 temetkezési helyet vettek nyilvántartásba. A tizenöt fennmaradó helyen összesen tizenhét uralkodói temetkezést tártak fel, ezek kétszintes tornyok voltak. A temetkezési halmok a korai Dilmun civilizáció emlékei az i. e. 2. évezredből, amikor a terület egy fontos kereskedelmi csomóponttá vált. Ennek bevételei lehetővé tették az itt élőknek, hogy kifinomult temetkezési szokásokat alakítsanak ki, amelyeket az egész lakosságra kiterjesztettek. A temetkezések nagy száma, sűrűségük, a részletek kidolgozása világszinten is egyedülálló. |
Paraty és Ilha Grande | |
Brazília | |
Vegyes (V)(X) | |
Védett terület: 150,39 ha, puffer zóna: 258,92 ha, hivatkozás: 1308 | |
A Serra da Bocaina hegylánc és az Atlanti-óceán között elterülő kultúrtáj Paraty (Brazília egyik legjobban megőrzött part menti városa) történelmi központjából, valamint a brazíliai erdők négy védett övezetéből áll. Itt található az egyik olyan terület az ötből, ami kulcsfontosságú a biodiverzitás megőrzésében. Olyan veszélyeztetett állatok is élnek itt mint a jaguár, a fehérajkú pekari, és a hely emblematikus főemlőse a pókmajom. A 17. század végén Paraty volt a Camino do Ouro (aranyút) végpontja, ahol az aranyat Európába szállították. Az itteni kikötő volt az egyik belépési pontja az Afrikából származó rabszolgáknak, akiket a bányákba küldtek. A város és a kikötő megóvására védelmi rendszert hoztak létre. A történelmi városközpont megőrizte 18. századi szerkezetét, ma is látható gyarmati épületeinek legnagyobb része a 18. századból és a 19. század elejéről származik. |
Burkina Faso ősi vaskohászati helyszínei | |
Burkina Faso | |
Kulturális (III)(IV)(VI) | |
Védett terület: 122,3 ha, puffer zóna: 797,5 ha, hivatkozás: 1602 | |
A helyszín öt különböző részből áll, amelyek elszórtan helyezkednek el az ország különböző tartományaiban. Hozzá tartozik tizenöt, napon száríott agyagból készült kemence, számos a kemencékhez kapcsolódó építmény, valamint bányák és települések maradványai. Douroula lelőhelye, ami az i. e. 8. századra datálható a vasfeldolgozás fejlődésének eddig ismert legkorábbi bizonyítéka Burkina Fasóban. A másik négy helyszínen (Tivéga, Yamane, Kindibo és Békuy) nyomon követhető a vasfeldolgozás terjedése és az, ahogy az i. sz. 10. századtól fokozatosan egyre fontosabbá válik a mindennapi életben. Bár napjainkban a vas kinyerése a vasércből már nem a falvakban történik a helyi kovácsok ma is fontos szerepet játszanak a lakosok életében. Legfontosabb feladatuk a helyiek szerszámokkal való ellátása, és fontos szerepet játszanak a vallási szertartásokban is, |
Kladruby nad Labem ménese és kultúrtája | |
Németország | |
Kulturális ()()() | |
Védett terület: ha, puffer zóna: ha, hivatkozás: 211 | |
Az Elba síkságán a Středni Polabi térségben található nagy kiterjedésű helyszín lapos, homokos talajú terület. Mezők, bekerített legelők, erdősávok, épületek tartoznak hozzá, ezeket mind a kladrubi fajtájú lovak tenyésztése és idomítása céljából hozták létre. Ezt az igásló fajtát főleg a Habsburg császári udvarnál használták reprezentációs célokra. 1579-ben egy császári ménesgazdaságot hoztak itt létre ami a mai napig is lovak tenyésztésével foglalkozik. Egyike Európa vezető lótenyésztő központjainak. Jellegzetessége, hogy még abban a korban alapították amikor a lovak nélkülözhetetlenek voltak a közlekedésben, az áruszállításban, a mezőgazdaságban, a hadászatban és a nemesi reprezentációban. |
Erzgebirge/Krušnohoří bányavidék kultúrtáj | |
Csehország és Németország közös világörökségi helyszíne | |
Kulturális (II)(III)(IV) | |
Védett terület: 6 833,77 ha, puffer zóna: 13 397,97 ha, hivatkozás: 1478 | |
Erzebirge/Krušnohoří (Érchegység) bányavidéke Németország délkeleti vidékén (Szászországban) és Csehország északnyugati részén terül el. A hegység többféle fémet tartalmazó érckészletét már a középkor óta hasznosítják. A régió 1460 és 1560 között Európa legfontosabb ezüstlelőhelye volt, ami számos technikai újdonságot eredményezett. A helyszínen kibányászott és feldolgozott második legfontosabb fém az ón volt. A 19. század végétől a régió világszerte jelentős uránlelőhellyé vált. Az Érchegység kultúrtája a csaknem nyolcszáz évig tartó bányászat során a 12. századtól a 20. századig alapvető változásokon ment keresztül. Vízelvezető rendszerek épültek, újfajta bányászati és feldolgozási technikák alakultak ki és bányavárosok épültek fel. |
Jodrell Bank csillagvizsgáló | |
Egyesült Királyság | |
Kulturális (I)(II)(IV)(VI) | |
Védett terület: 17,38 ha, puffer zóna: 18,56 ha, hivatkozás: 1594 | |
Az Anglia északnyugati részén, zavaró rádiójelektől mentes környezetben álló Jodrell Bank csillagvizsgáló egyike a legfontosabb csillagászati megfigyelőhelyeknek. 1945 óta üzemel, kezdetben a kozmikus sugárzással kapcsolatos kutatásokra használták. A jelenleg is működő obszervatóriumhoz számos rádióteleszkóp és kiegészítő épület tartozik, köztük legfontosabb a vezérlő épület. Az itt folyó munka során komoly eredményeket értek el a meteorok és a Hold kutatásában, kvazárok felfedezésében és űrhajók követésében. Ez a különleges megfigyelőállomás illusztrálja az átmmenetet ami az 1940-es években kezdődött és a 60-as évekig tartott, mialatt a tradicionális csillagászat rádió csillagászattá alakult, és radikálisan megváltoztatta a világegyetemről alkotott korábbi képet. |
Francia déli és antarktiszi területek | |
Franciaország | |
Kulturális (VII)(IX)(X) | |
Védett terület: 67 296 900 ha, hivatkozás: 1603 | |
A Francia déli és antarktiszi földekhez és tengerekhez tartozik az Indiai-óceán déli részén kiemelkedő ritka szigetek legnagyobb csoportja a Crozet szigetvilág, a Kerguelen-szigetek, a Szent Pál és Amszterdam-szigetek, valamint hatvan kisebb szubantarktikus sziget. Ez az „oázis” a déli óceán közepén több mint 67 millió hektár kiterjedésű, és a világ egyik olyan helye ahol a madarak és a tengeri emlősök a legnagyobb egyedszámban fordulnak elő. Itt él a világ legnagyobb királypingvin és sárgaorrú albatrosz populációja is. A szigetek nagyon távol esnek az emberi tevékenység központjaitól, ennek köszönhetően az evolúció egy nagyon jól megőrzött területen tanulmányozható, és ideális terep más tudományos kutatások számára is. |
Dzsaipur városa | |
India | |
Kulturális (II)(IV)(VI) | |
Védett terület: 710 ha, puffer zóna: 2 205 ha, hivatkozás: 1605 | |
Dzsaipur megerősített városa India északnyugati államában Rádzsasztánban található. 1727-ben alapította II. Sawai Jai Singh. A régió más, hegyes részeire épített városokkal ellentétben egy síkságon épült fel. Várostervezésére hatottak a védikus építészet elemei. Az utcaképhez hozzátartoznak a központban egymást metsző oszlopsorok, amelyek nagy köztereket határolnak. A főutak mellett épült piacok, templomok, lakóépületek homlokzata egységes. A városképben ősi hindu, mogul és nyugati stíluselemek egyaránt felismerhetőek. A városszerkezet mint egység nyugati jellegű míg a negyedek elosztása tradicionális hindu felfogást követ. Az alapvetően kereskedelmi célokra létrehozott település a mai napig őrzi kézműves és kereskedelmi hagyományait. |
Ombilin szénbánya | |
Indonézia | |
Kulturális (II)(IV) | |
Védett terület: 268,18 ha, puffer zóna: 7 356,9 ha, hivatkozás: 1610 | |
A szénbánya Szumátra egyik nehezen megközelíthető részén található. Az ipari létesítményt holland gyarmatosítók hozták létre a 19. század végén és a 20. század elején az itt bányászható rendkívül jó minőségű szén kitermelésére, feldolgozására és szállítására. A bányában dolgozókat a helyi lakosság köréből toborozták illetve a hollandok által felügyelt területekről származó kényszermunkásokkal egészítették ki. A világörökségi helyszínhez tarozik maga a bánya, a bányaváros, a szén tárolására szolgáló épületek Emma Haven kikötőjében, valamint a vasúthálózat ami összeköti a bányát a part menti létesítményekkel. Az Ombilin szénbánya és a hozzá tartozó kisegítő elemek egy olyan integrált rendszert alkotnak amelyek lehetővé tették a mélyművelésű szénbányában a gazdaságos kitermelést, feldolgozást és szállítást. |
Babilon | |
Irak | |
Kulturális (III)(VI) | |
Védett terület: 1 054,3 ha, puffer zóna: 154,5 ha, hivatkozás: 278 | |
Babilon romjai a fővárostól, Bagdadtól nyolcvanöt kilométerre délre helyezkednek el. A település i. e. 612 és i. e. 539 között Újbabiloni Birodalom fővárosa volt. Az ősi várost kisebb települések, falvak, megművelt területek vették körbe. A település romjai, a külső és belső városfalak, a paloták és templomok mind az ókori világ egyik jelentős birodalmának megmaradt emlékei. Egymást követő államszervezetek székhelye volt olyan uralkodók alatt mint Hammurapi és Nabukodonozor. Megjeleníti a hatalma csúcsán lévő Óbabiloni Birodalom erejét és kreativitását. Itt volt az ókori világ hét csodája közül is az egyik -Szemiramisz függőkertje- ami világszerte inspirált művészeket. Ezenkívül hatott a helyi vallásra is és modern kori popkulturális hatása is kimutatható. |
Hürkaniai erdők | |
Irán | |
Természeti (IX) | |
Védett terület: 129 484,74 ha, puffer zóna: 177 128,79 ha, hivatkozás: 1584 | |
A "Hürkániai erdők" egy egyedülálló erdősáv összefoglaló neve ami 850 kilométer hosszan nyúlik el a Kaszpi-tenger déli partjainál. Ezeknek az erdőknek a története 25-50 millió évre nyúlik vissza, amikor beborították az északi mérsékelt égöv legnagyobb részét. Ezek az ősi erdők a negyedkori eljegesedések idején visszahúzódtak, majd amikor az éghajlat enyhébbé vált, újra terjedésnek indultak. A terület biodiverzitása figyelemre méltó, Irán eddig ismert edényes növényeinek 44%-a megtalálható benne, míg az erdők csak az ország területének csak 7%-át borítják. A térségben eddig 180, a mérsékelt égövi lelőhelyekre jellemző madárfajt azonosítottak, valamint 58 emlősfajt, közülük az ikonikus perzsa leopárdot. |
Vatnajökull Nemzeti Park | |
Izland | |
Természeti (VIII) | |
Védett terület: 1 482 000 ha, hivatkozás: 1604 | |
Ez a vulkáni régió több mint 1 400 000 hektárt foglal el, ami az ország teljes területének nem egészen 14%-a. Tíz vulkán található benne, ezek közül nyolc jégréteg alatt fekszik. Közülük kettő az izlandi vulkánok közül a legaktívabbak közé tartozik. A kölcsönhatás a vulkánok és a hasadék (ami a Vatnajökull jégsapka alatt fekszik) között sokféle formát ölthet. Ezek között a leglátványosabbak a hirtelen áradások amelyet a gleccser szélének mozgása okoz egy kitöréskor. Ez a visszatérő jelenség síkságok kiemelkedését okozza, valamint folyórendszerek és gyorsan mélyülő kanyonok kialakulását. A vulkanikus térségben egyedülálló endemikus vízalatti fauna jött létre, ami a jégkorszakot is túlélte. A jégsapka a 18. században érte el legnagyobb kiterjedését azóta húzódik vissza, visszahúzódása a klímaváltozás következtében gyorsul. |
Mozu-kofunok és Furuicsi-kofunok | |
Japán | |
Kulturális (III)(V) | |
Védett terület: 166,66 ha, puffer zóna: 890 ha, hivatkozás: 1593 | |
Az Oszaka-síkság fölött egy fennsíkon elhelyezkedő régészeti lelőhely 49 konfunból (japánul:halom) áll. A különböző méretű halomsírok változatos formájúak lehetnek, kulcslyuk, négyszögletes, kerek és kagyló alakú is. Ezek a sírok az elit számára készültek, és nagyszámú sírmellékletet tartalmaznak köztük fegyvereket, páncélokat és dísztárgyakat. A tárgyak között találtak úgynevezett haniwákat is, ezek henger alakú vagy házakat, szerszámokat, emberi sziluetteket, fegyvereket jelképező agyagszobrok. A világörökségi helyszínhez tartozó 49 konfunt a Japánban található körülbelül százhatvanezer közül választották ki, és az i. e. 3. és i. sz. 6. század között fennálló kofun időszak legkiemelkedőbb emlékei amelyek bemutatják a kor társadalmi osztálykülönbségeit és kifinomult temetkezési szokásait. |
Áísínai’pi sziklarajzai | |
Kanada | |
Kulturális (III) | |
Védett terület: 1 106 ha, puffer zóna: 1 044 ha, hivatkozás: 1597 | |
A helyszín Észak-Amerika félsivatagos részén a Great Plains északi részén Kanada és az Amerikai Egyesült Államok határán található. A kultúrtáj meghatározó eleme a Milk River Valley és az erózió által látványos formákká módosult sziklaoszlopok csoportjai. A Feketelábúak népe sziklarajzokat és fesményeket hagyott hátra a völgy homokkő falain ami hitük szerint a természetfelettivel való kapcsolatra szolgált. Az itt feltárt legkorábbi régészeti leletek i. e. 1800 köré datálhatók. A kultúrtájat a Feketelábúak ma is szentként tisztelik, több évszázados tradícióik ma is felismerhetőek szertartásaikban és hagyományosan szent helyeik tiszteletében. |
A Pohaj-tenger és Sárga-tenger partvidéke | |
Kína | |
Természeti (X) | |
Védett terület: 188 643 ha, puffer zóna: 80 056 ha, hivatkozás: 1606 | |
A helyszín árapálysíkságok rendszere amit a legnagyobb ilyen jellegű területnek tartanak a világon. Az árapálysíkságok ugyanúgy mint a mocsarak és sekély vizek rendkívül termékenyek, halban és rákfélékben gazdagok. A helyszín egy olyan part menti területen fekszik ahol a folyami és tengeri ökoszisztémák közel vannak egymáshoz és erőteljesen hatnak a másikra. Az öbölben több nagy folyó (köztük a Jangce és a Sárga-folyó) is lerakja hordalékát, ezek különböző élettér-típusokat biztosítanak az itt élő vándormadaraknak. Több száz költöző madárfaj több millió egyede talál itt pihenőhelyet és táplálékot. A Sárga-tenger árapály területei a Bohái öbölnél globálisan az egyik legfontosabb gyülekezőhelye a vándormadaraknak. Ezt a térséget azok a madárfajok használják pihenésre, vedlésre, áttelelésre és fészkelésre amelyek a Kelet-Ázsia – Ausztrál-Ázsia útvonalon vonulnak. |
Liangcsu régészeti feltárása | |
Kína | |
Kulturális (III)(IV) | |
Védett terület: 1 433,66 ha, puffer zóna: 9 980,29 ha, hivatkozás: 1592 | |
Az i. e. 3300-2300 közé datálható Liangcsu régészeti lelőhely az ország délkeleti részén, a Jangce folyó medencéjében található. A helyszínen a késő neolitikus Kína egy rizstermesztésen alapuló egységes hitrendszerrel rendelkező korai, regionális állama alakult ki. A világörökségi helyszínhez négy különböző terület tartozik, Fansan lelőhely, a felső gát és a völgy szája, az alsó gát a síkságon és maga a város területe. A romok egy kiemelkedő korai városi civilizáció képét mutatják. A településre a tudatos várostervezés volt jellemző, ezen kívül jelentős eredményeket értek el a vízgazdálkodás (vízgyűjtés) területén is. A városban egy hierarchizált népesség élt, ennek bizonyítékai a lelőhelyen feltárt egymástól eltérő temetkezési helyek. |
Szovon, konfucianista iskolák | |
Dél-Korea | |
Kulturális (III) | |
Védett terület: 102,49 ha, puffer zóna: 796,47 ha, hivatkozás: 1498 | |
A világörökségi helyszínhez kilenc szovon tartozik Dél-Korea középső és déli részéről. A szovonok neokonfuciánus akadémiák. A helyszínhez tartozók a 15. és a 19. század között épültek, így az ekkor uralkodó Csoszon-dinaszita korára jellemző kialakításúak. A szovonok elsődleges funkciója a tanulás, a természettel való harmonikus együttélés és a tudósok tisztelete volt, és ezek a törekvések az épületegyüttesek kialakításában is tükröződnek. A szovonokat hegyek és vizek közelében építették fel, értékelték a természeti környezethez való közelséget, ahol lehetőségük volt arra, hogy a test és lélek egyaránt fejlődjön, harmóniába kerüljön. A pavilonos jellegű építkezési forma lehetővé tette a közvetlen kapcsolatot a környezettel. A szovonok azt a történelmi folyamatot tükrözik amikor a koreaiak saját körülményeikhez igazítva vették át Kínából a neokonfucianizmus eszméit. |
Xieng Khouang tartomány megalitikus helyszínei | |
Laosz | |
Kulturális (III) | |
Védett terület: 174,56 ha, puffer zóna: 1 012,94 ha, hivatkozás: 1587 | |
A Laosz középső részén fekvő fennsík, a Korsók síksága nevét az ott található több mint 2100 henger alakú megalitikus kőkorsóról kapta, amelyeket a vaskorban temetkzési célokra használtak. A korsók nagyméretűek, gondosan kidolgozottak és komoly mesterségbeli tudásról árulkodnak. A leleteket 15 különböző helyen tárták fel. A kőkorsók mellett kör alakú kőlapok, másodlagos temetkezések, sírkövek, sírmellékletek, valamint kőfejtők maradtak fenn, amelyek i. e. 500 és i. sz. 500 közé datálhatók. A síkság Délkelet-Ázsia fontos vaskori kultúráinak metszéspontjában helyezkedik el, így elősegítette az áruk és a kulturális vívmányok terjedését a térségben. A korsók és a többi fennmaradt emlék a legkézzelfoghatóbb elemei ennek a vaskori civilizációnak ami i. sz. 500 körül tűnt el. |
Krzemionki őskori csíkoskovakő-bányák | |
Lengyelország | |
Kulturális (III)(IV) | |
Védett terület: 349,2 ha, puffer zóna: 1 828,7 ha, hivatkozás: 1599 | |
A világörökségi helyszínhez négy, Krzemionki hegyvidéki körzetében található kovakő bánya tartozik, amelyek a neolitikumtól a bronzkorig (i. e. 3900-1600) használatban voltak. A bányákból nagymennyiségű kovakövet termeltek ki, amelyet pattintással alakítottak a kívánt formára és legtöbbször kőbalták készítéséhez használták fel. Földalatti bányászati struktúráival, feldolgozó műhelyeivel, körülbelül négyezer aknájával és gödrével a helyszín a föld alatti kovakő-bányászatot, valamint a feldolgozását illusztráló eddig ismert helyek közül az egyik legjelentősebb. A lelőhely sokat elárul a történelem előtti települések életéről és mára már eltűnt szokásairól, a korai szerszámkészítés folyamatának egyik legfontosabb lelőhelyének számít. |
Bagan | |
Mianmar | |
Kulturális (II)(IV)(VI) | |
Védett terület: 5 005,49 ha, puffer zóna: 18 146,83 ha, hivatkozás: 1588 | |
Bagan az Iravádi folyó egyik kanyarulatában fekszik egy síkságon Mianmar középső részén. Bagan egy szent körzet, ahol kivételesen sok buddhista művészeti és építészeti alkotás található. A terület nyolc részből áll, amelyek számos templomot, sztúpát, kolostorokat, zarándokhelyeket foglalnak magukba, ezen kívül régészeti leleteket, freskókat és szobrokat. A terület látványos emléke a Bagan civilizáció i. sz. 10 és 13. század közé eső fénykorának, amikor a hely egy regionális birodalom fővárosa volt. Az itt található számos monumentális építészeti alkotás egy korai buddhista birodalom erejét és vallásos elhivatottságát tükrözi. |
Augsburg vízgazdálkodási rendszere | |
Németország | |
Kulturális (II)(IV) | |
Védett terület: 112,83 ha, puffer zóna: 3 204,23 ha, hivatkozás: 1580 | |
Ausburg vízgazdálkodási rendszere a 14. századtól napjainkig szakaszosan fejlődött. Csatornák hálózatából, a 15. és a 17. század között emelt víztornyokból, vízzel hűtött mészárszékekből, három monumentális kútból és vízerőművekből áll. A víztornyokba szivattyúkat építettek be, a vízi erőművek jelenleg is energiát termelnek. A technikai fejlődés ami lehetővé tette a vízgazdálkodási rendszer kialakítását biztosította Ausburg vezető helyét a vízmérnökség területén. Az ivóvizet és a szennyvizet csatornák rendszerével már 1545-től szigorúan elválasztották egymástól jóval a kutatások előtt, amelyek bebizonyították, hogy a szennyezett víz sokféle betegség okozója lehet. |
A Prosecco-dombok Conegliano és Valdobbiadene környékén | |
Olaszország | |
Kulturális (V) | |
Védett terület: 20 334,2 ha, puffer zóna: 43 988,2 ha, hivatkozás: 1571 | |
Az Olaszország északkeleti részén fekvő dombvidék világörökségi helyszínéhez a Prosecco szőlőtermelő vidék egy része tartozik. A táj jellegzetes elemei az úgynevezett „ciglioni”-k ezek kisméretű szőlőfoltok füves teraszokon, valamint erdők, kis falvak és gazdaságok. Ezt a nehezen megművelhető területet az emberi tevékenység évszázadokon keresztül formálta és saját igényeihez igazította. A 17. század óta a ciglioni-k használata egy különleges, sakktáblaszerű mintázatot kölcsönzött a tájnak ami az emelkedőkkel párhuzamosan vagy arra merőlegesen futó szőlősorokból áll. A 19. században egy másfajta szőlőtermelési módszer, az úgynevezett „belussera” hozzájárult a táj letisztultabb képéhez. |
A pszkovi építészeti iskola templomai | |
Oroszország | |
Kulturális (II) | |
Védett terület: 19,32 ha, puffer zóna: 635,6 ha, hivatkozás: 1523 | |
A világörökségi helyszínhez templomok, katedrálisok, kolostorok, őrtornyok és adminisztratív épületek tartoznak. Az épületcsoport a Velinkaja folyó partján álló Pszkov történelmi központjában található Oroszország északnyugati részén. Az épületek a pszkovi építészeti iskola alkotásai jellegzetességeik a négyszögletes formák, a kupolák, a kapuzatok és a harangtornyok. A legkorábbi épületrészek a 12. századból maradtak fenn. A templomokat és a katedrálisokat kertek, kerítések és falak segítségével integrálták be természetes környezetükbe. A Pszkovi építészeti iskola, amely magába olvasztotta a bizánci és novgorodi építészet stílusjegyeit a 15. és a 16. században élte virágkorát az ország egyik legjelentősebb iskolája volt és öt évszázadon keresztül hatott az orosz építészet fejlődésére. |
Ország | Megnevezés | Kép | Leírás | Típus |
---|---|---|---|---|
Portugália | Mafra-palota, kolostor és királyi vadaspark | kulturális | ||
Portugália | Bom Jesus do Monte | kulturális | ||
Spanyolország | Risco Caldo és Gran Canaria kultúrtáj szent hegyei | A Grand Canaria központi részén egy kiterjedt hegyvidéki területen fekvő Risco Caido egy jelentős biodiverzitással rendelkező kultúrtáj, sziklákkal, szakadékokkal és vulkanikus felszínformákkal. A kultúrtájhoz tartozik számos korai település maradványa, lakóhelyek, élelmiszerraktárak, ciszternák ami egy prehispán kultúra bizonyítékai a szigeten. Ez a kultúra elszigetelten fejlődött az észak-afrikai berberek érkezésétől egészen a 15. századig, az első spanyol telepesen megjelenéséig. Ezekhez a korai központokhoz kultuszhelyként használt barlangok is tartoztak, valamint két templom (Risco Caido és Roque Bentayga) ahol az évszakokhoz köthető szertartásokat tarthattak. Elképzelhető, hogy a templomokhoz a csillagokkal és a földanyával kapcsolatos szertartások is köthetők. | kulturális |
Források
- Two natural sites, one in China, another in Iran, inscribed on UNESCO’s World Heritage List. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre (2019. július 5.) (Hozzáférés: 2019. július 5.)
- Five sites inscribed on UNESCO’s World Heritage List. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre (2019. július 5.) (Hozzáférés: 2019. július 6.)
- Seven cultural sites inscribed on UNESCO’s World Heritage List. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre (2019. július 6.) (Hozzáférés: 2019. július 7.)
- Seven more cultural sites added to UNESCO’s World Heritage List. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre (2019. július 6.) (Hozzáférés: 2019. július 7.)
- Six cultural sites added to UNESCO’s World Heritage List. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre (2019. július 7.) (Hozzáférés: 2019. július 7.)
- Two cultural sites added to UNESCO’s World Heritage List. whc.unesco.org. UNESCO World Heritage Centre (2019. július 7.) (Hozzáférés: 2019. július 7.)