2002 új világörökségi helyszínei
A világörökségi listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára.
Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben a következő helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé:
Ország | Megnevezés | Kép | Leírás | Típus |
---|---|---|---|---|
![]() |
Dzsam minaretje és régészeti emlékei | ![]() |
Kulturális | |
![]() |
Szent Katalin-kolostor | ![]() |
Kulturális | |
![]() |
Bodh-gajai Mahábodhi-templomkompexum | ![]() |
Kulturális | |
![]() |
Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj | ![]() |
Kulturális | |
![]() |
Calakmul ősi maja városa | ![]() |
Kulturális | |
![]() |
Stransuld és Wismar óvárosa | Kulturális | ||
![]() |
A Rajna-völgy felső szakaszának völgye | ![]() |
Kulturális | |
![]() |
Val di Noto késő barokk városai (Délkelet-Szicília) | Kulturális | ||
![]() |
Paramaribo történelmi belvárosa | Kulturális |
Források[szerkesztés]
- UNESCO. Világörökség. Partvonal Kiadó (2010). ISBN 963-991-049-2
- Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó (2011). ISBN 963-09-6595-8