Noto
Noto | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Régió | |
Megye | Siracusa |
Védőszent | Corrado Confalonieri |
Irányítószám | 96017 |
Körzethívószám | 0931 |
Forgalmi rendszám | SR |
Testvérvárosok | Lista |
Népesség | |
Teljes népesség | 24 028 fő (2018. jan. 1.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 152 m |
Terület |
|
Időzóna | CET (UTC+01:00) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 36° 53′, k. h. 15° 05′Koordináták: é. sz. 36° 53′, k. h. 15° 05′ | |
![]() | |
Elhelyezkedése Siracusa térképén | |
Noto weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Noto témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Noto település Olaszországban, Siracusa megyében. Lakosainak száma 24 028 fő (2018. január 1.).[1] Noto Avola, Canicattini Bagni, Ispica, Modica, Pachino, Palazzolo Acreide, Rosolini és Siracusa községekkel határos.
Fekvése[szerkesztés]
Siracuzától délre fekvő település.
Története[szerkesztés]
A környék már az őskorban is lakott volt, de a mai helység csupán 300 éves múltra tekint vissza, mivel Noto Anticát az 1693-as nagy földrengés elpusztította. A régi város, Noto Antica a maitól 8 kilométerre az Alveria-hegységtől északra található.
Noto Antica Sicul eredetű város volt, amely az ókorban Netumként ismertek. 866-ban az arabok hódították meg. 1091-ben, később Norman város lett.
A 16. és a 17. században, a város, adott otthont számos figyelemre méltó szellemi nagyságnak: Giovanni Aurispa, Antonio Corsetto, valamint Mario Capuana zeneszerzőnek is. A település híres szülötte volt Matteo Carnelivari (1449-1506) építész is, a spanyol gótika mestere, épületei azonban csak a Palermo régióban maradtak fenn. Az ő stílusa egyesíti a katalán gótikát az arab és normann elemekkel. A 15. század utolsó harmadában Palermo legfontosabb építője volt.
Ő építette a Palazzo Abatellis (1487-1493), a Palazzo Ajutamicristo (1490-1495)-t, és tőle származik Palermoban egy katalán terasz is (amelyet azonban időközben átépítettek) és a Santa Maria della Catena, amely 1502-ben épült.
1503-ban III. Ferdinánd király a városnak civitas Ingeniosa ( „Ötletes város”) címet adományozott. A következő században a város bővült, túlnőtte középkori határait, új épületek, templomok és kolostorok épültek.
1693-ban itt volt a Szicíliát ért földrengés epicentruma, amely az akkortájt dinamikusan fejlődő várost a földdel tette egyenlővé. A várost ezután nem újították fel, hanem kiváló építészek, művészek bevonásával új városszerkezetet hoztak létre az anyatelepüléstől 10 km-rel délkeletre, teljesen a barokknak szentelve azt.
Az újraépített város architektúrája bizánci-arab elemekkel ötvözött. Pálmafái a természettel való szoros kapcsolatát jelzik, tereinek, utcáinak színei melegséggel töltik meg a mozgalmas települést.
A főutca, a Corso Vittorio Emanuele, valamint a Piazza Immacolata, a Piazza VI. Maggio és a Piazza Municipio a Városházával, pompás barokk palotáival, szentélyeivel harmonikus egységet alkot.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Corso Vittorio Emanuele
- Piazza Immacolata
- Piazza XVI. Maggio
- Piazza Municipio
- Városháza
- Notói székesegyház
- Villa Romana del Tellaro
- Görög kolónia maradványai - A településtől 8 km-re, a tengerparti Noto Marina üdülőhely közelében találhatók a 2500 éves görög kolónia maradványai.
Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]
- Matteo Carnelivari, Noto (1449-1506) - olasz építész, a spanyol gótika mestere
Noto Antica emlékei[szerkesztés]
Az újjáépült Noto[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
Források[szerkesztés]
- Szántó László: Szicília ISBN 978 963 9331 54 9
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
További információk[szerkesztés]
|