Hürkaniai erdők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hürkaniai erdők
Világörökség
Sisangan National Forest.jpg
Adatok
OrszágIrán
TípusTermészeti helyszín
KritériumokVIII
Felvétel éve2019
Elhelyezkedése
Hürkaniai erdők (Irán)
Hürkaniai erdők
Hürkaniai erdők
Pozíció Irán térképén
é. sz. 37° 25′ 17″, k. h. 55° 43′ 27″Koordináták: é. sz. 37° 25′ 17″, k. h. 55° 43′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hürkaniai erdők témájú médiaállományokat.
A Hürkanai erdők elhelyezkedése a térképen

A Iránban, a Kaszpi-tenger déli oldalán és az Azerbajdzsánnál húzódó 850 km hosszú hegylánc területén rengeteg különleges növény- és állatfaj található, köztük többek között a kihalófélben lévő perzsa leopárddal és a vadkecskével.

2019. július 5. óta a hürkaniai erdők az UNESCO világörökség részét képezik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az erdő az ősi Hyrcania régióról kapta nevét.

Leírása[szerkesztés]

A Hürkaniai erdők elnevezés egy egyedülálló erdősáv összefoglaló neve: Az erdősáv 850 kilométer hosszan nyúlik el a Kaszpi-tenger déli partjainál. E Hürkaniai vegyes erdők öko-régiója a mérsékelt éghajlatú széles levelű és vegyes erdők, a buja alföldi és hegyvidéki erdők zónája, története 25-50 millió évre nyúlik vissza, amikor még az északi mérsékelt égöv legnagyobb részét beborították. E ősi erdők a negyedkori eljegesedések idején visszahúzódtak, majd amikor az éghajlat enyhébbé vált, újra terjedésnek indultak.

A terület biodiverzitása figyelemre méltó, Irán eddig ismert edényes növényeinek 44%-a található meg benne, miközben erdők csak az ország területének csak 7%-át borítják.

A térség különlegességére jellemző, hogy eddig itt 180, a mérsékelt égövi lelőhelyekre jellemző madárfajt azonosítottak, többek között 58 emlősfajt, köztük az ikonikus perzsa leopárdot is.

Az Iránba összpontosuló ökorégió hosszú sávot tartalmaz, mely a Kaszpi-tenger partja és az Alborz hegység északi lejtőin húzódik é keletről nyugati irányba.

Vadkecske

Innen: Wikimedia Commons Az öt tartomány részeit fedő terület: - Észak-Khoraszan, Golestan (421 373 hektár (1 041 240 hektár) déli és délnyugati része - Gorgan-síkság keleti régiói) - Mazandaran - Gilán - Ardabil

Mérsékelt égövi esõerdõ és folyó, Lerik, Azerbajdzsán

Ezen erdőknek a teljes fatermelését 269 022 köbméterre (9 500 400 köb ft) be. A Golestan Nemzeti Park és a Shastkolate erdei vízválasztó a Mazandaran-i Golestanban található (ahol a hürkaniai erdő becslések szerint 965 000 ha (3730 négyzetmérföld). Ezekből az erdőkből 487 195 ha (1881,07 m²) kerül kereskedelmi forgalomba, 184 000 ha (710 m²) védett, a többit pedig erdőterületnek vagy használatban levő erdőnek tekintik.

Keleti bükk
Zelkova carpinifolia

A tartományban felhasznált erdők becsült összege 770 551 köbméter (27 211 800 köbméter). A Kojoor, Dohezar és Sehezar erdei vízgyűjtők Mazandaran tartományban találhatók), Gilán tartományban (ezeket az erdőket 1-től 3-ig osztályozzák, területe 107 894 ha (416,58 négyzetmérföld); 182 758 ha (705,63 négyzetméter) és 211 972 ha (818,43 négyzetméter). Kereskedelmi hasznosítás 184 202 m3 (6 505 000 cu ft), a nem kereskedelmi felhasználás pedig 126 173 m3 (4 455 800 cu ft). A Masooleh, a Ghaleh Roodkhan és az Astara erdei vízgyűjtők Gilán tartományban vannak) és Ardabil tartományban. Az Alborz hegység magasabb déli részein az ökorégió erdőssztyeppé minősül.

A többi része Azerbajdzsán délkeleti részén található. Ott az ökorégió egyenlő a Lankaran-alfölddel és a Talysh-hegységgel.

Éghajlata[szerkesztés]

Az ökorégió éghajlata alacsonyabb, nedves szubtrópusi, közepes magasságú, óceáni, a hegyekben pedig nedves kontinentális. A nyár nedves, de száraz évszak. Az Alborz hegység a Közel-Kelet legmagasabb hegyvonulata. Az éves csapadékmennyiség keleten 900 mm (35 hüvelyk) és nyugaton 1600 mm (63 hüvelyk) között mozog, ami az erdőket sokkal zordabbá teszi, mint az általa határolt sivatagi, félsivatagi és pusztai ökorégiók (szárazföld).

Növényvilág[szerkesztés]

A természetes erdő vegetációja mérsékelt lombhullató lomblevelű erdő. A hürkaniai erdő térfogatának 32,7 százaléka keleti bükk (Fagus orientalis).

A régió fő jellemzője a tűlevelűek hiánya; megtalálható itt az közönséges tiszafa (Taxus baccata), a boróka (Juniperus spp.) és a mediterrán ciprus (Cupressus sempervirens var. horzontalis).

A Kaszpi-tenger parti síkságait egykor gesztenyelevelű tölgy (Quercus castaneifolia), puszpáng (Buxus sempervirens), fekete éger (Alnus glutinosa subsp. barbata), kaukázusi éger (Alnus subcordata), kaszpi nyár (Populus caspica) és kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia) borította. Ezeket az erdőket azonban szinte teljesen városi és mezőgazdasági területekké alakították át. (Mosadegh, 2000; Marvie Mohadjer, 2007)

Perzsa leopárd

A Talysh és az Elbrusz hegység alsó lejtőin 700 méter alatt (2300 láb) található sokféle erdőben főleg gesztenyelevelű tölgy, közönséges gyertyán (Carpinus betulus), perzsa varázsfa (Parrotia persica), kaukázusi gyertyánszil (Zelkova carpinifolia), perzsa selyemakác (Albizia julibrissin), valamint a datolyaszilva (Diospyros lotus), a magyal (Ilex hyrcana), a lónyelvű csodabogyó (Ruscus hyrcanus), a Danaë racemosa és az Atropa pallidiflora, valamint a Smilax excelsa és a Hedera pastuchovii, lianok találhatók (Mosadegh, 2000; Marvie Mohv, 2007). A Talysh-hegységben és Irán északi részén a perzsa vasfa endemikus.

Kaukázusi éger

Középmagasságban 700 és 1500 m (2297 és 4921 láb) között a keleti bükk domináns fafaj ebben a felhős zónában, tiszta kevert állományokban más nemes keményfákkal, például gesztenyelevelű tölgy, kaukázusi tölgy (Quercus macranthera), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), keleti gyertyán (C. orientalis) és szelídgesztenye (Castanea sativa).

Datolyaszilva ((Diospyros lotus)

Florisztikai összetételéből adódóan ezek a bükkerdők összekapcsolódnak az európai erdőkkel és rokonságban vannak a balkáni bükkerdőkkel.

A felső hegyvidéki és szubalpin zónákat a kaukázusi tölgy, a keleti gyertyán, cserjék és a sztyeppék jellemzik. Az alpesi tundra és rétek a legmagasabb magasságban fordulnak elő.

Állatvilág[szerkesztés]

A terület csúcsragadozója egészen az 1970'-es években történő kihalásáig a kaszpi tigris (Panthera tigris virgata) volt. Jelenleg is előforduló nagyobb emlősök a területen a perzsa leopárd (Panthera pardus ciscaucasica), az eurázsiai hiúz (Lynx lynx), a barna medve (Ursus arctos), a vaddisznó (Sus scrofa), a szürke farkas (Canis lupus), az aranysakál (Canis aureus), a mocsári macska (Felis chaus), a borz (Meles meles) és az európai vidra (Lutra lutra).[1][2]

A régió fontos pihenőhely az oroszországi fészkelőterület és az afrikai telelőterület között sok vándormadár számára. Említésre méltó fontosabb fajok közé tartozik a nyári lúd (Anser anser), a nagy lilik (Anser albifrons), a reznek (Tetrax tetrax), a batla (Plegadis falcinellus), a kanalasgém (Platalea leucorodia), a bakcsó (Nycticorax nycticorax), a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis), a vándorsólyom (Falco peregrinus), a borzas gödény (Pelecanus crispus), a pásztorgém (Bubulcus ibis), az üstökösgém (Ardeola ralloides), a rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus), a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) és a kaszpi királyfogoly (Tetraogallus caspius).

Források[szerkesztés]

  • Ez a cikk részben vagy egészben megegyezik a Wikipédia hasonló angol nyelvű változatával.
  • Azerbajdzsán [1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sablon:WWF ecoregion
  2. Mlekopitajuščie Sovetskogo Soiuza. Moskva: Vysšaia Škola. Washington DC: Smithsonian Institution and the National Science Foundation, 1–732. o. (1992)