Lotfolláh sejk-mecset
| Lotfolláh sejk-mecset | |
.jpg) | |
| Település | District 3 |
| Cím | Nags-e Dzsahán tér |
| Megnyitás | 1619 |
| Építési stílus | Safavid architecture |
| Építész(ek) | Bahāʾ al-dīn al-ʿĀmilī |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Magassága | 32 m |
| Alapterület | 2500 m² |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 115 |
| Kritériumok | I., V., VI. |
| Felvétel éve | 1979 |
| Elhelyezkedése | |
 Lotfolláh sejk-mecset
Pozíció Irán térképén
| |
 é. sz. 32° 39′ 27″, k. h. 51° 40′ 43″32.657454°N 51.678535°EKoordináták: é. sz. 32° 39′ 27″, k. h. 51° 40′ 43″32.657454°N 51.678535°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lotfolláh sejk-mecset témájú médiaállományokat. | |
Lotfolláh sejk mecset (Perzsa: مسجد شیخ لطف الله Masjed-e Sheikh Lotf-ollāh) a szafavida építészet kiemelkedő alkotása az iráni Iszfahánban, a Nags-e Dzsahán tér keleti részén. Építését Nagy Abbász sah rendelte meg Saikh Bahái főépítésztől, aki a munkát 1603 és 1618 között elvégezte. A kupolás csarnok Mohamed Reza alkotása.
A Nags-e Dzsahán („a világ képe”) teret építményeivel együtt az UNESCO 1979-ben kulturális helyszínként vette fel a világörökségi listára.[1]
Építészet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lotfolláh Maiszi al-Amili sejk híres, korának nagy tekintélyű hittudósa volt, akit Nagy Abbász hívott udvarába. Bár a mecset még a sejk életében elkészült, csak halála után, 1622 körül nevezték el az építményt róla.
A mecset egy 19 m oldalhosszúságú, egyenlő oldalú tér, amelyet impozáns, szokatlan módon színezett, sárgásbarna kupola fed. A kibla szerinti tájolás miatt mihrábja a főhomlokzattal mintegy 45 fokos szöget zár be. Az kapuívánt 1940 után Reza Pahlavi sah építtette, amikor a komplexumot restaurálták. Ez egy sötét folyosóra vezet, amely a mihrábot két oldalról megkerülve, azzal szemben biztosítja a bejutást a harmonikusan kialakított, gazdagon díszített belső térbe. A hagyományos homlokzattagolású falfelület alul négyszögletes, a kupola alatt nyolcszögletű, amelyet spirális vakárkádsor kapcsol össze. Ennek előképe a még a szeldzsukok által 1088-ban épített iszfaháni nagymecset. A kupola egyhéjú, így kivételt képez a szafavida építészeti megoldások között.
A belső falfelület csempedíszítése sem a szafavida hagyományokat tükrözi. A napkoronát mintázó kupoladíszítés kihasználja az ablakrácsokon bevetülő napsugarak fényjátékát, ezzel a kék csempedíszítés különleges hatásúvá válik. A kék alapon fehér színű kalligráfiát Ali Reza Abbászi, az udvari kalligráfus tervezte.
Az épület funkcióját ma is többen vitatják. A bejárat felirata szerint mecset (maszdzsid), azonban a mecset kötelező elemei, a minaretek, ívánok, vagy az árkádos udvar hiányzik. Szerkezetét tekintve inkább mauzóleum lehetett, de temetkezésre utaló bizonyítékokról nincs tudomásunk. Felmerült a királyi kápolna lehetősége is, de az iráni építészettől ez az épülettípus idegen, és a palotaegyüttestől is messze van.[2]
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Távlati kép az Ali Kapu tér erkélyéről
A mecset belső díszítése
A falak és a mennyezet díszítései
A kupola, és az ablakok
Csempék
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Meidan Emam, Esfahan -". unesco.org (angol nyelven). Unesco. Hozzáférés: 2012. augusztus 16..
- ↑ Ferienabend Iszlám művészet..., i. m. 512. o.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Iszlám művészet és építészet. Peter Ferienabend (ed.). Budapest: Vince. 2005. ISBN 963-9552-61-5.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: others (link) - Barbara Brend (1991). Islamic Art. Harvard University Press. 153–. o. ISBN 978-0-674-46866-5. Hozzáférés: 2012. augusztus 15..
- Patricia L. Baker; Hilary Smith (2009. november 30.). Iran, 3rd. Bradt Travel Guides. 108–. o. ISBN 978-1-84162-289-7. Hozzáférés: 2012. augusztus 15..
