Kalligráfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Modern nyugati kalligrafikus írás


A kalligráfia a (görög καλλος kallos „szépség” + γραφος grafosz „írás” szavakból) a díszes, szép (folyó) kézírást, annak művészi fokú gyakorlását nevezik. Kalligrafikus írásnak szokás nevezni a rendezett, szabályos folyó vagy folyamatos zsinórírást, amelynek többféle változata van, jelenleg mindegyik kiveszőben.

Előzményei, változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecsetek a kínai íráshoz és festéshez

Az európai kalligráfia gyökerei a görög és római írnokok korába nyúlnak vissza, a Bibliát másoló és képekkel, iniciálékkal gazdagító középkori szerzetesekkel virágkorát élte egészen a könyvnyomtatás feltalálásáig (Johann Gutenberg, 15. század.) A 19. század végén William Morris a híres Arts and Crafts movement újra felfedezte és népszerűsítette. A mindennapi életben a kézírás visszaszorulásával a kalligráfiát, a díszesen megírt szövegek elkészítését speciális alkalmakkor gyakorolják, meghívók, diplomák és hasonlók kerülnek ki a kalligráfia mai mesterei keze alól.

A kínai és a kelet-ázsiai kalligráfia eszköze az ecset, amelynek segítségével az írnok szintén folyamatosan tudja a jeleket főleg rizspapírra vagy selyemre írni. A kínai írásjegyek neve hanzi, a japánoké kandzsi, a koreaiaké handzsa, de a hangult is lehet kalligrafikusan írni. A kalligráfiát ezeken a távol-keleti helyeken igen fontos művészetnek tartják, és része a legkifinomultabb ázsiai festészetnek is.

A kalligráfiát vagy folyamatos mozdulatokra épülő szép kézírást például a japán gyerekek iskolában tanulják sok éven át, része az általános oktatásnak, ugyanis a japánok írásjelei fogalmakat takarnak, képileg is reprezentálnak, és a hangalak mellett a gyerekek rögzítik a jel előállításához szükséges finom manuális mozgás részleteit nemcsak a fejükben, hanem az izmaikban is.

II. Mahmud szultán tuğrája

A Közel-Keleten a muzulmánok is kedvelik a kalligráfiát, művészi teljesítménynek és az inspiráció szolgálójának tartják. A kézírás része az iszlám filozófiának, amely nem engedte a hasonmás képi ábrázolást, így szinte olvashatatlanul túldíszített, réztárgyakba vésett vagy falakat díszítő írásban bontakoztatták ki magukat a díszítő kedvű írástudók. Ilyen kalligráfia például a tuğra, a szultánok pecsétje is.

Rokonértelmű kifejezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőbe vagy fémbe vésett írásjegyek tanulmányozásával az epigráfia foglalkozik.
Az írás külalakjával és értelmezésével a grafológia foglalkozik.
A szépirodalom (a szépíró és a szépírás) a kitalált történetek, regények és hasonlók gyűjtőneve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Kalligrafikus iskola, kalligráfia lásd 545. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalligráfia témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a kalligráfia címszóra a Wikiszótárban!