Grafológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A grafológia görög eredetű szó, melyet a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből hozott létre a grafológia atyjának is nevezett (wd)Jean-Hippolyte Michon. Jelentése: írással foglalkozó tudomány. Az írásszakértés egyik ága. Megkülönböztetendő az írásazonosítástól, amely a kézeredet-azonosság megállapítására irányul, és az írásanalitikától, amely az íráskörülmények összességét hangsúlyosan figyelembe véve és a kapcsolódó területek tudományos vetületeit (írásföldrajz, írásszemészet, kulturális és történelmi háttér, genetika, stb.) felölelve vizsgálja a kézírást.

A grafológia vizsgálatának tárgya a grafikum: rajz, a firka, de leginkább a kézírás.[1][2] Mivel az írásfolyamatot, illetve a grafikum létrehozását az agy vezérli, nemcsak a kézzel, de a szájjal vagy lábbal készült írás vagy rajz is tükrözi készítőjének állapotát, személyiségét. A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, s a tanult sztenderdtől való eltérések alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve. A grafológiát alkalmazók szerint az az íráskép egésze, továbbá az íráselemek mérete, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az őket létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka stb. információval szolgál az író személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról.

A grafológia állításait azonban sosem sikerült bizonyítani, sőt a gyakorlati tesztek alapján eredményei félrevezetőek és semmilyen reális képet nem nyújtanak az egyén személyiségéről, vagy képességiről. A tényleges személyiséganalízis eredményeihez képes csak esetlegesen nyújt releváns információt az egyénről, akkor is legfeljebb a nemre és korra lehet következtetni biztonsággal. A tudományos igényességgel végzett eredmények alapján a grafológia alkalmatlan a személyiség leírására. Ennek fényében számos kutató szerint a munkaerő kiválasztására, a tudatos vagy tudat alatti jellemzők értékelésére és ezek miatt terápiás és tanácsadási célra való felhasználása minden alapot nélkülöző áltudomány.[3][4][5][6][7][8]

Története[szerkesztés]

„A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.” (Phalerensi Demetrius athéni szónok, Kr.e. 4. sz.)[2][9]

A kézírás és a személyiség közötti összefüggést már az ókorban is feltételezték. Maga az írástudás azonban a 15. századtól kezdett csak szélesebb körben terjedni, így a kézírások különbözőségének is ettől a kortól szentelnek nagyobb figyelmet. Az első könyv, amely a kézírás elemezhetőségét felveti, 1611-ben, Idengraphicus nuntius címen jelent meg. A mű szerzője a nápolyi Prosper Aldorisius, aki a kézírás és a temperamentum között kapcsolatot feltételezett.

Jelentős lendületet adott a grafológiai kutatásoknak a már említett Jean-Hippolyte Michon (1806–1881) francia abbé tevékenysége. Michon 30 éven át gyűjtött francia és idegen nyelvű kézírásokat általa személyesen ismert emberektől és közszereplőktől, történelmi személyiségektől. Az agyírás gondolata is tőle származik: „A toll mozdulatainak fiziológiai okai vannak és ezek az agy befolyása alatt állnak”.

Michon rendszerező gondolkodással következetes munkába fogott, a tudományos grafológia megteremtéséért. 360 személyiségjellemzőt különböztetett meg, négy főcsoportba és nyolc osztályba sorolva, azokon belül további 98 csoportot alkotott, írásjegyeket társítva hozzájuk. Nevéhez fűződik a világ első grafológiai folyóiratának elindítása (La Graphologie, 1871), az első grafológiai társaság létrehozása (Société Française de Graphologie) és az első grafológiai kongresszus szervezése 1879-ben. Műveiből: A grafológia rendszere (1875), A grafológia praktikus módszere (1878), Törvényszéki grafológia (1880).

A grafológiát világszerte számos területen használják. Jelenleg a grafikumelemzés szaktudományos módszertanára épülő, dinamikus szemléletű emberismereti szakmának, sokoldalú prototudománynak tekinthető, melynek megvan a maga tapasztalati hagyománya és szisztematikus rendszere, de az elméleti és az egyéb társtudományok eredményeivel széles körben igazolt szakmai háttere még csak körvonalazódik.

Magyarországon 2003 őszén, a világon egyedülálló módon, a grafológusszakmát államilag elismert szakmává nyilvánította az Oktatási Minisztérium.

Mai magyar irányzatok[szerkesztés]

A grafológiában napjainkra kialakult a vizsgálati módszerek alapját jelentő egységes sztenderd, amely magában foglalja a különböző irányzatok kutatási eredményeit.

A rendszerszemléletű grafológia a hangsúlyt az írás statikus, dinamikus és globális jellemzőinek feltárására fekteti, figyelembe véve a teljes írás és a betűk egyedi torzulásának módozatait és ezek szimbolikai értelmezését. A módszer kidolgozásában nagy szerepe van dr. Agárdi Tamásnak. Szintén az ő nevéhez köthető a számítógépes, digitális táblával végzett vizsgálat kidolgozása, amely elsősorban a hazugság jeleinek feltárására irányul.

A francia grafológiai irányzat képviselőiként W. Barna Erika és Demeter Anikó a vonalvizsgálatra, az írás nyomatékára, sebességére, ritmusára helyezik a fő hangsúlyt. Ennél a módszernél a kapott eredmények értelmezését pszichogramok, diagramok és görbék segítik.

A kézírás alapján történő pályaválasztási és pályaalkalmassági grafológiai vizsgálat metódusát, melyhez komplex jellegű személyiségkép-modell kötődik, elsőként Katona Ágnes dolgozta ki.

A holisztikus irányzat elsősorban Gulyás Jenő István nevéhez fűződik. E módszer segítségével a test– lélek–szellem egysége és egymásra hatása modellezhető. Alkalmazásával feltárható az egyes területeken kialakult problémák gyökere, az oksági és időrendi kapcsolatok. Információt ad a lehetséges beavatkozási módokra, amely a személyiség harmóniájának helyreállítását segíti.

A speciális méréseken és azok értelmezésén alapuló rezonometria módszer dr. Szidnai László nevéhez köthető. A hagyományos tudást kiegészíti, rávilágít a tudatalatti működésére. Új fogalmakat vezet be, amelyek segítenek következtetni az egyén képességei és valós viselkedése közötti eltérésekre, ellentmondásokra.

A rajzelemzés területe a grafológiával ugyancsak szoros összefüggésbe hozható, és hosszú hazai előtörténettel rendelkezik. Néhány magyar képviselője: Gerő Zsuzsa (gyermekrajzok), Kárpáti Andrea (adoleszcensek rajzai), Feuer Mária (firkák, családrajz), Hárdi István,[10] (dinamikus rajzvizsgálat, DRV), dr. Vass Zoltán (hétlépéses rajzelemzés, SSCA), Jakab Irén[11] (pszichiátriai betegek képei) nevét.

A grafológia főbb alkalmazási területei[szerkesztés]

  • Önismeret-fejlesztés, képességek, rejtett tartalékok feltárása;
  • Életvezetési tanácsadás;
  • Párkapcsolati, kapcsolati tanácsadás;
  • Pályatanácsadás (pályaválasztás, pályamódosítás, pályaváltás);
  • Vezetőkiválasztás;
  • Munkaerő-kiválasztás;
  • Csapatépítés;
  • Pályaalkalmassági vizsgálat;
  • Tárgyalási stratégiák kidolgozása;
  • Pedagógiai grafológia;
  • Írásterápia, írásfejlesztés;
  • Történelmi, irodalmi személyiségek grafikumának elemzése;
  • Igazságügyi grafológiai vizsgálat;
  • Hazugságvizsgálat.

Kritikája[szerkesztés]

A grafológia a vonatkozó szaktudományok oldaláról számos kritikát kapott, a független, empirikus analízisen alapuló kutatások fényében rendkívül alacsonynak tűnő hatásfoka és invalid megállapításai miatt. Bizonyos felhasználási módjait sok szerző áltudományosnak tartja. Valós racionális tudományos megállapítások ugyan úgy nem támasztják alá, mint a többi pszeudotudományt.[12][13][14][15] A grafológia azon állítását, hogy a személyiségjellemzők kideríthetőek abból, hogy megvizsgáljuk az illető személy írását sosem sikerült mérési adatokkal alátámasztani. Ugyan írásazonosításra alkalmazható, de korlátai még e téren is rendkívül nagyok a kutatások fényében.[6][7][16][17][18][19]

  • A pszichológia és pszichiátria tudományok számos képviselője szerint a gyakorlati tesztek alapján a grafológia megállapításai nem helyállóak. Az íráskép alapján nem lehet releváns képet alkotni az egyén személyiségének attribútumairól, az eredmények esetlegesek és nem relevánsak. Az iskolai oktatási módszerek, a tanulmányút, vagy egy kézsérülés, diszlexia, stb. is jobban befolyásolja az írást, mint bármilyen tudatos, vagy tudat alatti pszichológiai sajátosság. Ugyanakkor az eredmények meggyőzik az egyént és a vizsgálót, hogy ő olyan, amit az eredmény mutatnak akkor is ha az hibás és ez önbeteljesítő jóslattá válhat.[5][20][21][22][23] Az íráskép alapján következtetni a személyiségre, olyan, mint a hangja alapján következtetni, egy hangszer színére.[4][15]
  • Kriminológiai alkalmazását szintén számos kritika éri, mivel a vakpróbás tesztek alapján hatásfoka alacsony, nem éri el a 60%-ot még az egyszerű írásazonosítás terén is. További probléma, hogy könnyen kijátszható kis felkészültséggel, sőt ere már léteznek képzések is. Ennek fényében egyre több országban, így Magyarországon sem fogadja el a bírói gyakorlat bizonyítékként.[3][5][24][25][26]
  • A humánerőforrás menedzsmentben kialakult áltudományos grafológiai módszertan-használat hatástalan, eredményei kérdésesek és csak ritkán mutatnak kapcsolatot a jelentkező valós adottságaival. A kézírásból következtetni lehet az aktuális lelkiállapotra, néhány neurológiai betegségre, viszont ezek nem személyiségjegyek, semmikép utalnak az ember kompetenciaértékelési szempontok szerint fontos tulajdonságaira. A módszertan ráadásul minimális felkészültséggel is könnyen kijátszható. Tulajdonképpen önbelejesítő előítélet: a munkáltató az eredmények szerint áll a munkaerőhöz és nem valós tudása szerint értékeli.[7][8][12][23][27][28][29][30]
  • A fentiek alapján életvezetési, terápiás, kiválasztási és személyiségfejlesztési alkalmazása is teljesen értelmetlen, legfeljebb placebó jellegű hatásról beszélhetünk, hiszen már az eljárások kialakítására használt megállapítások is érvénytelenek.[15][31][32][33][34]
  • Bár tudományosan bizonyított, hogy a grafológia alkalmatlan a személyiségjegyek leírására alkalmas a diszkriminációra. Az írásminta alapján ugyanis a nemek és a rasszok (bár ehhez nem kell grafológus képesítés sem) elkülöníthetőek, így gyakran szándékolatlan szexista és rasszista kirekesztés eszköze lehet bizonyos írásképek kizárása.[7][8][15][35]

Grafológia folyóirat[szerkesztés]

Grafológiai jellegű folyóirat már a második világháború előtt is létezett. A grafológia: írásszakértői és az írások elemzésével bűnesetek felderítését elősegítő szaklap 1930 és 1935 között jelent meg Neuwald Illés Könyvnyomdájában, Budapesten. A felelős szerkesztő R. Kalin Tilda volt. A folyóirat valószínűleg a Magyar Írástanulmányi Társaság tevékenységéhez kötődött.

A szocializmus évtizedei után 1988 szeptemberében jelent meg ismét grafológiai tárgyú folyóirat, Grafologika - Az Írástanulmányi Társaság tájékoztatója címmel. Felelős szerkesztője dr. Agárdi Tamás, szerkesztője Faklen Pál, a későbbiekben Szádvári Lídia volt. A folyóirat 1995-től Grafológia címen jelenik meg, a Grafológiai Intézet szakmai lapjaként. Főszerkesztője dr. Agárdi Tamás. Jelenlegi felelős szerkesztője Podonyi Hedvig (2003-).[36]

További szakmai lapok:

  • Nemzetközi Grafológiai Szemle (főszerkesztő: W. Barna Erika);
  • E-Grafo-Magazin (főszerkesztő: R. Eller Gertrúd).

Szakmai szervezetek[szerkesztés]

Az írásvizsgálathoz kapcsolódó, legnagyobb múltú hazai szervezet az 1930-ban alapított, majd 1988. február 23-án újjáalakult Magyar Írástanulmányi Társaság.

További hasonló szervezetek:

Források[szerkesztés]

  1. Fazekasné Visnyei I.:(2005) Pedagógiai grafológia 1/ Regiografó/ Komló/
  2. a b A grafológiáról
  3. a b Bangerter, A. - König, C. J. - Blatti, S., Salvisberg, A. (2009): How Widespread is Graphology in Personnel Selection Practice? A case study of a job market myth. International Journal of Selection and Assessment, 17.2. pp. 219-230.
  4. a b Furnham, Adrian (1987. január 1.). „Graphology and personality: Another failure to validate graphological analysis”. Personality and Individual Differences 8 (3), 433–435. o. DOI:10.1016/0191-8869(87)90045-6. ISSN 0191-8869.  
  5. a b c Geoffrey, A. D. (1992): The Bottom Line: Effect Size In: Beyerstein, B. L. - Beyerstein, D. F. (ed.), The Write Stuff: Evaluation of Graphology - The Study of handwriting Analysis (1st ed.), Buffalo, NY: Prometheus Books, pp. 269–341.
  6. a b Thiry, B. (2009). Exploring the validity of graphology with the Rorschach Test. Rorschachiana, 30, pp. 26-47.
  7. a b c d King, R. N. - Koehler, D. J. (2000) Illusory correlations in graphological inference by Journal of Experimental Psychology: Applied, 6.4. pp. 336-348.
  8. a b c Súlyos tévhitek a grafológiáról”, Nyelv és Tudomány, 2010. december 17. (Hozzáférés ideje: 2018. július 12.) (hu-HU nyelvű) 
  9. Hamperger A.- Nemes A.- T. Zuggó Tünde (2003): A betűk históriája /Grafológiai Intézet kft. /Bp.
  10. Hárdi István:Pszichiátria, képi kifejezés és a dinamikus rajzvizsgálat
  11. Jakab Irén-hagyaték
  12. a b All About Graphology” (Hozzáférés ideje: 2018. július 12.) 
  13. https://www.zmescience.com/other/feature-post/graphology-is-a-pseudoscience/
  14. Bunge, M. (1984) What is pseudoscience? The Skeptical Inquirer 9.1. pp. 36-46.
  15. a b c d Hans Eysenck: Sex and violence on television, the paranormal, graphology, and astrology | Sci-napse | Academic search engine for paper”, Scinapse (Hozzáférés ideje: 2018. július 12.) (en nyelvű) 
  16. https://rationalwiki.org/wiki/Graphology
  17. Berger, J. (2002) Handwriting Analysis and Graphology. Shermer, M. (ed.)The Skeptic Encyclopedia of Pseudoscience. ABC-CLIO. pp. 116–120.
  18. Lindeman, Marjaana (1998. december 1.). „Motivation, cognition and pseudoscience” (en nyelven). Scandinavian Journal of Psychology 39 (4), 257–265. o. DOI:10.1111/1467-9450.00085. ISSN 0036-5564.  
  19. Shermer, Michael: Why people believe weird things : pseudoscience, superstition, and other confusions of our time. Gould, Stephen Jay. Revised and expanded. ISBN 9781567313598 Hozzáférés: 2018. júl. 12.  
  20. Neter, E., - Ben-Shakhar, G. (1989). The predictive validity of graphological inferences: A meta-analytic approach. Personality and Individual Differences, 10. pp. 737-745.
  21. Geuter, U. (1992): The Professionalization of Psychology in Nazi Germany, Cambridge University Press. pp. 95–96.
  22. Dickson, D. - Kelly, I. (1985.): The 'Barnum Effect' in personality assessment: A review of the literature. Psychological Reports 5.7. pp. 367-382.
  23. a b Karnes E, Leonard, S.D. (1992) Graphoanalytic and psychometric personality profiles: Validity and Barnum effects.In: Beyerstein, B. L. - Beyerstein, D. F. (ed.), The Write Stuff: Evaluation of Graphology - The Study of handwriting Analysis (1st ed.), Buffalo, NY: Prometheus Books, pp.436-461.
  24. Jennings, D. - Amabile, T. M. - Ross, L. D. (1982): Informal Covariation Assessment: Data-based vs. Theory-based Judgements. In Judgment Under Uncertainty: Heuristics and Biases, edited by D. Kahneman, P. Slovic, and A. Tversky. New York: Cambridge University Press,
  25. Tallent, N (1958): On individualizing the psychologist's clinical evaluation. Studies of Clinical Judgment. 14. 3. pp. 243-244.
  26. https://index.hu/tudomany/altudomany/2016/04/15/kivagtak_a_grafologusokat_a_birosagrol/
  27. Ware, J. E. - Williams, R. G. (1975): The Dr. Fox effect: a study of lecturer effectiveness and ratings of instruction. Journal of Medical Education, 50. 2. pp. 149–56.
  28. Áltudományos kiválasztási módszerek II.: grafológia”, HRPortal.hu hírportál, 2015. január 20. (Hozzáférés ideje: 2018. július 12.) (hu-HU nyelvű) 
  29. Driver, R. W., Buckley, M. R. & Frink, D. D. (1996). Should we write off graphology? International Journal of Selection and Assessment, 4(2), 78 – 86.
  30. Áltudományos kiválasztási módszerek II.: grafológia”, JobAngel (Hozzáférés ideje: 2018. július 12.) (hu-HU nyelvű) 
  31. Beyerstein B, - Hadaway P. 1990: On avoiding folly. Journal of Drug Issues. 20. pp. 689-700.
  32. Bowman M. (1992) Difficulties in Assessing Personality and Predicting Behavior. In: Beyerstein, B. L. - Beyerstein, D. F. (ed.), The Write Stuff: Evaluation of Graphology - The Study of handwriting Analysis (1st ed.), Buffalo, NY: Prometheus Books, pp. 203-231
  33. https://www.quackwatch.org/01QuackeryRelatedTopics/Tests/grapho.html
  34. Ben-Shakhar, G. et. al. (1986): Can graphology predict occupational success? Two empirical studies and some methodological ruminations. Journal of Applied Psychology 7.1. pp. 645-653.
  35. Dean, G. A., Kelly, I. W., Saklofske, D. H., & Furnham, A. (1992). Graphology and human judgment. In B. L. Beyerstein & D. F. Beyerstein (Eds.), The write stuff: Evaluations of graphology, the study of handwriting analysis (pp. 342-396). Amherst, NY, US: Prometheus Books.
  36. Grafológia, 2014/2.

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Grafológiai cikkek, könyvek[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek, könyvek, videók[szerkesztés]