Rubruk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rubruk Wilhellmus (Rubrouck, Dunkerque mellett, Flandria, 1215-1220 között, meghalt 1270 körül) misszionárius, pápai követ.

Életrajza[szerkesztés]

Rubruk Wilhellmus, az észak-franciaországi Rubrukban született ferences barát, aki IX. Lajos királlyal és a keresztes hadakkal együtt Ciprusba, Egyiptomba és a Szentföldre ment. Amikor a király követe, Longjumeau-i Andreas visszatért a mongol udvarból, hírt hozott arról, hogy a mongolok Talasz nevű városában német aranybányászok és fegyverkovácsok élnek, valamint értesülése szerint Batu kán fia, Szartach felvette a kereszténységet. 1252. április 12-én a király Rubrukot küldte Szartachhoz követségbe. Innen IV. Ince pápa követeként 1253-ban Batu kánhoz, majd egy ferences testvér, 2 nesztoriánus pap és egy vezető kíséretével Karakorumba ment Möngge nagykánhoz. 1253. decemberében-1254. januárjában a nagykán városában tartózkodott, ahol magyar, orosz, alán, grúz és örmény foglyokból álló telepet talált. Rubruk célja a nagykán megtérítése volt, sikertelenül, mindössze 60 embert keresztelhetett meg. A nagykán válaszlevelével indult haza júliusban, egy évig tartó utazással 1255 nyarán érkezett meg Akkoba, ahol lektor volt. Rubruk úti beszámolója úgy keletkezett, hogy rendi elöljárója nem engedélyezte, hogy jelentéstételre IX. Lajoshoz Párizsba utazzon, ezért úti élményeit levélben írta meg a királynak, aki visszahívta Párizsba, ahol Roger Baconnal is kapcsolatba került.

Munkái[szerkesztés]

  • Rubruquis: Utam Tatárországban. (Fordítás: Brózik Károly (Budapest, 1881.)
  • Napkelet felfedezése. Közreadta Györffy György (Budapest, 1965)
  • Rubruk útleírása 1255-ből. (Fordította Gy. Ruitz Izabella)

Források[szerkesztés]

  • 13. századi szerzetes utazók (Julianus, Plano Carpini és társai, Rubruk) [1]
  • Magyar Katolikus Lexikon
  • Julianus barát és a napkelet felfedezése [2]
  • [3]