Borzas gödény

Borzas gödény
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Gödényfélék (Pelecanidae);
Nem:	Pelecanus; Linnaeus, 1758
Faj:	P. crispus;
Tudományos név
	Pelecanus crispus; Bruch, 1832
Szinonimák
	Borzas pelikán;
Elterjedés
	A borzas gödény elterjedési területe nyári költőhely egész éves téli migráció
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Borzas gödény témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Borzas gödény témájú médiaállományokat és Borzas gödény témájú kategóriát.

A borzas gödény (Pelecanus crispus) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gödényfélék (Pelecanidae) családjába tartozó nagyméretű vízimadár.

Elterjedése

Régebben a Kárpát-medencében is gyakori fészkelő volt, Délkelet-Európában, a Duna-deltában, Ázsiában és Kínában még elterjedt fajnak számít.

Megjelenése

Testhossza 160-180 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 310-345 centiméter, testtömege 10-12 kilogramm. A rózsás gödénynél még valamivel nagyobb, így a legnagyobb vízimadár. Alapszíne fehér, finom szürkésvörös árnyalással, a szárnytoll vége fekete. A fej és hátsó nyak tollazata borzas, üstökszerűen meghosszabbodott. A csőr szürkéssárga, a torokzacskó vérszínű, kékkel erezett.

Életmódja

A borzas gödény társas madár, gyakran vadászik és röpül csapatban. Nem költ olyan nagy telepeken, mint rokona a rózsás gödény. Sokszor élnek egy helyen, de külön kis csoportokat alkot, nem csatlakozik rokonához. Fő táplálékát a halak teszik ki, melyeket a nagy kiterjedésű mocsarakban, folyótorkolatokban, édesvizű tavakban keresi. Naponta akár 1,5 kiló halat is elfogyaszthat. A borzas gödények gyakran egymással összefogva halásznak, körbezárva, és összeterelve a halakat. A vadászathoz hosszú csőrüket és az alsó csőrkávához kapcsolódó, tágulékony bőrzacskót használják.

Könnyedén, rövid siklásokkal, gyakran igen magasan repül, fejét, mint minden pelikán, a válla közé húzza.

Európában rövidtávú vonuló, a telet a Nílus deltavidékén, illetve Görögország nyugati partjainál tölti.

Szaporodása

Nagykiterjedésű mocsarakban, folyótorkolatoknál, fákon, bokrokon, nádasban telepesen fészkel. 2-3 tojásán 30-32 napig kotlik.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon pelikánt csak ritkán látni, kóborló egyedei legtöbbször május-július hónapokban alkalmi vendégként bukkannak föl a nagyobb folyók mentén. A 19. század közepén azonban a pelikánok még a Balatonon is költöttek.

Természetvédelmi helyzete

Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Rokonánál, a rózsás gödénynél ritkábban tartott állatkerti faj. Magyarországon a Budapesti Állatkertben él néhány egyede.

Védettsége

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

Jegyzetek

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2023. március 24..
Az MME Monitoring Központjának adatlapja
A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap