Batla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batla
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Threskiornithinae)
Nem: Plegadis
Kaup, 1829
Faj: P. falcinellus
Tudományos név
Plegadis falcinellus
Linnaeus, 1766
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Batla témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Batla témájú médiaállományokat és Batla témájú kategóriát.

Táplálékot keresgélő batla a Bharatpur mocsárvidéken Indiában, a háttérben indiai ludak (Anser indicus)

A batla (Plegadis falcinellus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj.

A Plegadis madárnem típusfaja.

Elterjedése[szerkesztés]

Mindegyik földrészen előfordul. Az összes íbiszfaj közül a batla a legelterjedtebb, Észak-Amerikába való betelepedése feltehetőleg nem olyan régen történt.

Legnagyobb európai kolóniája a Volga torkolatában található, egy másik 4.000 párral a Duna deltájában, egy kisebb a síkságon. Vándormadár, áprilistól szeptemberig tartózkodik költőterületein és a Földközi-tenger medencéjében, de főleg a trópusi Afrikában telel.

A Volga torkolatában költő madarak Indiában telelnek.

Hazánkban ritkán fészkel. Az 1920-as években a Kis-Balaton környékén több száz pár költött, majd évtizedekre eltűnt. Az 1970-es évek végén jelent meg újra, főleg a Nagyalföldön (Horváth). Áprilisban érkezik vissza telelőhelyeiről és augusztus–szeptemberben távozik.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 55–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 80–95 centiméter, testtömege 530–770 gramm, a hím egy kicsit nagyobb és testesebb, mint a tojó. Nyaka, melle, hasa, combjai és szárnyainak felső részei gesztenyebarnák, feje teteje vörösen fénylő sötétbarna. Háta, evezőtollai viola- vagy zöldesfényű feketésbarna. Szeme barna, a csupasz szemgyűrű zöldesszürke, csőre piszkos sötétzöld, hosszú, erős és enyhén ívelt, lába zöldesszürke.

Életmódja[szerkesztés]

Nyáron rovarlárvákat, férgeket és kifejlett rovarokat eszik, télen kagylókat, férgeket, apró halakat, kisebb kétéltűeket és más víziállatokat. Vonuló madár, csapatban repül, alakzata „v” betűt formáz.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 3 éves korában éri el.

Általában nádasok gémtelepeiben költ kócsagok, kárókatonák társaságában. Zsombékosokban vadászik, főként olyan helyen, ahol a növényzet takarást biztosít számára (Horváth). Fészkét növényi anyagokból építi. Négy-öt hosszúkás, kékeszöld tojásán 21 napig kotlik.

Mindkét szülő kotlik, de éjjel csak a tojó. A fiatal madarak 5–6 hét múlva repülnek ki.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 20.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]