Kádzsárok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kádzsárok
17851925
Kádzsárok címere
Kádzsárok címere
Kádzsárok zászlaja
Kádzsárok zászlaja
Map Iran 1900-en.png
Általános adatok
Fővárosa Teherán
Hivatalos nyelvek perzsa nyelv, azeri nyelv
Beszélt nyelvek perzsa
Vallás síita iszlám
Kormányzat
Államforma Abszolút monarchia
Dinasztia Kádzsár
Elődállam
Utódállam
 Szafavidák
Pahlavi-dinasztia 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kádzsárok témájú médiaállományokat.

A kádzsárok (perzsa nyelven: سلسله قاجار , angol átírásban Qajar) északkelet iráni nomád turkománok voltak, akik harcias életmódjukkal fokozatosan meghódították Irán területeit. Vezérük, Aga Mohamed Kán (még Nadír sah egyik utóda kasztráltatta, innen származik az aga mellékneve) Karim kán Zand foglyaként élt, annak halála után, 1779-ben kiszabadult és csapatokat szervezett. 1786-ban megszerezte a hatalmat a teljes szafavida iráni területek fölött. Teheránt tette meg székhellyé, és 1796-ban perzsa sahhá koronáztatta magát. Amikor 1797-ben merénylet áldozata lett, Perzsia már egy újra egyesített közép-ázsiai nagyhatalomnak számított.

Történelem[szerkesztés]

Mohamed sah Kádzsár (1834–1848)

Az országban a gazdasági nehézségek miatt az európai befolyás egyre inkább erősödött. Fath Ali sah (1797–1834) szorosan együttműködött a britekkel, akik az egyre erősödő és független Afganisztán politikai és katonai befolyásától féltették indiai érdekeltségeiket. Ugyanekkor az azerbajdzsáni térségben Oroszország politikai aktivitása is rohamosan nőtt. Perzsia kénytelen volt átadni azerbajdzsáni és kaukázusi területeit Oroszországnak (gulisztáni béke 1813, turkománcsai béke 1828). Fatih Ali fia Mohamed sah (1834–1848), illetve unokája azonban már nem a britekkel, hanem az oroszokkal szövetkezett. Kelet felé fordult, afganisztáni és kelet-ázsiai katonai expedíciókat szervezett, azonban a britekkel szemben visszavonulásra kényszerült. 1840 körül a báb (a bahái hit előfutára) mozgalom felszámolásába kezdett, gyakorlatilag iráni területről teljesen kiirtva a születő vallás követőit (1852).

Nászír ad-Dín sah (1848–1896), uralkodása alatt Irán európai gazdasági függése már hatalmas méreteket öltött. Ezt a kereskedők nem nézték jó szemmel, de a síita imámok sem, hiszen az ország gazdasági és vallási függetlenségét látták veszélyben. Dzsamál ad-Dín al-Afgáni (1838–1897) vallástudós nyugatellenes agitációba kezdett, és széles néptömegek támogatását élvezte. Nászír ad-Dín sahot al-Afgáni hívei gyilkolták meg 1896-ban. Fia, Muzaffar ad-Dín sah (1896–1907) az angoloknak adott monopóliumokat (főleg dohány és vámjövedékek) újabb orosz kölcsönökkel tetézte, amelyek ellentételezései tovább rontották az ország kiszolgáltatott helyzetét.

1906-ban, választott parlament (madzslisz) alakult, amely alkotmány elfogadására kötelezte a sahot, így az ország alkotmányos monarchiává alakult. 1907-ben az ország három érdekövezetre szakadt, brit, orosz és semleges övezeteket jelöltek ki. Mohamed Ali sah 1907–1909-ig orosz segítséggel (kozákokkal) megostromolta a parlamentet, ezzel polgárháború tört ki. A sahnak menekülnie kellett az országból. Fia, Ahmed Mirza (1907–1925) még fiatal volt a kormányzásra, így az államirányítási feladatokat helyette a parlament látta el.

Az I. világháború alatt Perzsia területeit brit és orosz csapatok lepték el. A déli területeken síita, eredetileg vallási indíttatású politikai lázadás tört ki, annak hatására is, hogy ezen a területen 1919-ben a britek protektorátust hoztak létre. Ezt ugyan 1921-ben feloldották, de az elégedetlenség a tehetetlen, bábként kormányzó Ahmed Mirza sah ellen egyre nőtt.

A kozák hadtest parancsnoka Reza Kán az ország hadügyminisztere, akinek személyes példaképe a török Mustafa Kemal Atatürk volt, 1921-től államcsínyt készített elő, és 1925-ben lemondatta az utolsó kádzsár uralkodót, Ahmed Mirza sahot a hatalomról. 1925-ben sahhá koronáztatta magát.

Források[szerkesztés]

  • Brentjes, Burchard. Izmael fiai. Budapest: Kossuth (1986). ISBN 963-09-2759-4 
  • Brentjes, Burchard. Kánok, szultánok, emírek. Budapest: Kossuth. ISBN 963-09-2546-X (1985) 
  • Iszlám művészet és építészet, Peter Ferienabend (ed.), Budapest: Vince (2005. március 27.). ISBN 963-9552-61-5 
  • Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 9632083849  
  • Karen Armstrong: Az iszlám rövid története (2005) (ISBN 963-07-7833-5)