Gerő Ernő

</ref>

Emlékezete

• Gerő Ernőnek a magyar történelemben játszott szerepét már a Kádár-rendszer idején is negatívnak ítélték. Állandó szókapcsolat lett a „Rákosi–Gerő-klikk”. E két személyt jelölték meg egyedüli bűnbakként az ún. „szocialista törvényesség” megsértéséért, a gazdaságpolitikai hibákért, illetőleg az 1956-ban bekövetkezett „sajnálatos eseményekért”. E megközelítéssel elérték, hogy maga a szocializmus továbbra is elérendő cél maradhasson, s az építése során tapasztalt esetleges problémák pusztán emberi hibákként tűnjenek föl.

A rendszerváltás óta még inkább feledésbe látszik merülni az a tény, hogy Gerő milyen komoly szerepet játszott a háború utáni újjáépítés levezénylésében. (Közlekedési miniszterként azért felelt, hogy a németek által felrobbantott Duna-hidak és a vasúti infrastruktúra újra az utazóközönség szolgálatába álljon.)

• Alakja felbukkan Kondor Vilmos Budapest noir című bűnügyi regényében, a pesti illegális kommunisták egy titkos összejövetelének résztvevőjeként. Említés szintjén többször megjelenik a szerző Budapest novemberben című regényében is.

Művei

• Lesz magyar újjászületés. Gerő Ernő beszéde a november 7-én megtartott szegedi nagygyűlésen; Új Dunántúl Könyvkiadó, Pécs, 1944
• A Magyar Kommunista Párt. 1945. március 7.; Szikra, Budapest, 1945 (M. K. P. Szeminárium)
• Kommunisták a Nemzetgyűlésen. Gerő Ernő, Keresztes Mihály, Révai József beszéde; Szikra, Budapest, 1945
• A népi demokrácia kérdései. Gerő Ernő, Rajk László, stb. felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Budapest, 1946
• A stabilizáció mérlege; Szikra, Budapest, 1946
• Magyarország hároméves gazdasági tervének alapjai. Gerő Ernő előadása 1946. december 20-án / Hozzászólók Rácz Jenő, Kemény György; Szikra, Budapest, 1947 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
• A jólét alapja – Magyarország hároméves terve. Rácz Jenő és Kemény György hozzászólásai; Szikra, Budapest, 1947
• A hároméves terv pénzügyi kérdései; Szikra, Budapest, 1947
• A Lánchídnak fel kell támadni! / Tildy Zoltán és Gerő Ernő beszéde a Lánchíd Bizottság alakuló ülésén; Eisler Ny., Budapest, 1947
• Hároméves terv; Szikra, Budapest, 1947 (Munka és tudás könyvtára)
• A szövetkezetekkel a dolgozó parasztság felemelkedéséért; in: A Magyar Dolgozók Pártjának Országos Szövetkezeti Konferenciája. 1948. VII. 10–11. Gerő Ernő, Hegedüs András, Donáth Ferenc beszámolója, Rónai Sándor elnöki megnyitója; Szikra, Budapest, 1948
• Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai a Központi Vezetőség nov. 27-iki ülésén; Szikra Ny., Budapest, 1948
• Az élmunkások első országos kongresszusa. 1948. augusztus 1. A tanácskozás teljes jegyzőkönyve / Piros László beszéde / Gerő Ernő, Szakasits Árpád hozzászólása; Szakszervezeti Tanács, Budapest, 1948
• Nemzetgazdaságunk szerkezeti változásai és jövője; Szikra, Budapest, 1948
• Országépítő munkásifjúság. Gerő Ernő beszéde a SZIT 1. Orsz. Termelési Konferenciáján 1948. március 16-án; SZIT, Budapest, 1948
• Hidat avatunk. Gerő Ernő beszéde 1948. november 21-én; Hírlapkiadó Ny., Szeged, 1948
• A népi demokrácia útján a szocializmusért. Gerő Ernő, Rajk László stb. hozzászólásai a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusán; Szikra, Budapest, 1948
• Az ötéves tervvel a szocializmus felé. Gerő Ernő beszéde az Országgyűlésen 1949. december 9-én; HM Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1949 (A honvédség politikai kiskönyvtára)
• Ötéves tervünk: a népi demokrácia útja a jómódú, erős, művelt, szocialista Magyarország felé; HM Politikai Főcsoportfőnöksége, Budapest, 1949 (A honvédség politikai kiskönyvtára)
• A Magyar Dolgozók Pártjának politikája falun; MDP Központi Oktatási Osztálya, Budapest, 1949

A te változatod

Gerő Ernő
1955-ben a Magyar Rádió stúdiójában
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1953. július 4. – 1954. június 6.
Előd	Györe József
Utód	Piros László
Születési név	Singer Ernő
Született	1898. július 8. Terbegec
Elhunyt	1980. március 12. (81 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyar Kommunista Párt Magyar Dolgozók Pártja Magyar Szocialista Munkáspárt (–1962)
Házastársa	Fazekas Erzsébet
Foglalkozás	közgazdász politikus kém köztisztviselő
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1916–1918)
Díjak	Kossuth-díj (1949) Kossuth-érdemrend (1948)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerő Ernő témájú médiaállományokat.

Gerő Ernő (született Singer Ernő, az illegalitásban használt nevén Szeges Ernő) (Terbegec, Hont vármegye 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) magyar kommunista politikus; a Rákosi Mátyás nevével jelölt korszakban a kommunista párthierarchia második embere volt. Kulcsszerepet kapott a kormányzásban, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos döntésekben. Több minisztérium élére is kinevezték. Kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945–49), pénzügy- (1948–49), állam- (1949–52), belügyminiszter (1953–54), miniszterelnök-helyettes (1952–56). 1949-52-ben pedig a minisztériumok munkáját átfogó és felügyelő Népgazdasági Tanács elnökének posztját töltötte be.

1950 novemberében Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal létrehozták azt a titkos csúcsbizottságot ("trojka"), amely a "fokozódó osztályharc szellemében" 1953-ig teljhatalommal irányította az országot. 1954–56-ban a Központi Vezetőség Gazdaságpolitikai Bizottságának elnökeként irányította a Nagy Imre által bevezetett reformok felszámolását célzó politikai akciókat. Rákosi Mátyás leváltása után, 1956 júliusától 1956. október 25-ig az állampárt: a Magyar Dolgozók Pártja első titkára, s mint ilyen Magyarország elsőszámú vezetője volt.

Szovjet állampolgársággal is rendelkezett, sőt, a szovjet állambiztonsági szervezet: az NKVD tisztjeként is szolgált.

1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteletbeli tagja volt.

Élete

Singer Móric (1851–1927) zsidó banktisztviselő gyermeke. Édesanyja Engel Mária (1863–1913), aki Ernő 15 éves korában meghalt. Apai nagyszülei Singer Bernát és Steiner Anna, anyai nagyszülei Engel Gábor és Schönfeld Berta voltak.

A gimnáziumot Újpesten végezte. Eredetileg orvosnak készült a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán, de tanulmányait két év után 1918-ban abbahagyta, amikor belépett a Szocialista Ifjúmunkások Szövetségébe, majd a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) apparátusában dolgozott, küldött is volt a szövetség 1919. június 20-a és 22-e között tartott kongresszusán. A Vörös Hadsereg tagja is volt, de nem teljesített frontszolgálatot.

Az emigráns kommunista mozgalomban

Bécs, Szovjetunió

A Tanácsköztársaság bukása után, bár abban nem játszott jelentős szerepet, országos körözést adtak ki ellene, a kommunista párt utasítására 1920. január elején Bécsbe szökött, ahol a Landler-frakcióhoz csatlakozott és részt vett az emigráns magyar kommunista mozgalomban. Sallai Imrével dolgozott együtt a KIMSZ-irodájában. Pozsonyba küldték, ahol részt vett a szlovákiai és a román ifjúmunkás szövetségek megalakításában, az Ifjúmunkás című magyar és szlovák nyelvű lap kiadásában. Bécsből megbízással Bukarestbe küldték. Visszautásakor a csehszlovák határon letartóztatták, de a pozsonyi börtönből megszökött. Később Passaunál a német határőrök fogták el, amikor Karikás Frigyessel a Komintern III. kongresszusára tartottak, és visszatoloncolták őket Ausztriába. 1922-ben hazaküldték Magyarországra, de szeptemberben hetven másik aktivistával együtt letartóztatták, majd májusban 15 év börtönre ítélték. 1924-ben azonban kiadták a Szovjetuniónak. Itt beiratkozott a Nemzetközi Lenin Iskolába. Felvette a szovjet állampolgárságot és az NKVD ügynöke lett.

Spanyolország

Később a Kommunista Internacionálé Vezető Bizottságához került, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában dolgozott. A spanyol polgárháborúban egy nemzetközi brigád parancsnoka és egyben a szovjet NKVD (a KGB elődszervezete) képviselője volt. Ebben a minőségében könyörtelen harcot folytatott a szintén Francisco Franco ellen küzdő trockisták ellen, amivel kiérdemelte „a barcelonai mészáros” gúnynevet. Tettestársként felelős Andrés Nin, a spanyolországi Egyesült Marxista Munkáspárt (POUM) vezetőjének 1937. június 20-án történt meggyilkolásáért.

A nemzetközi munkásmozgalom kommunista szárnya vezetőinek szemszögéből nézve a spanyolországi kiküldetés után Gerő megbízható, kipróbált elvtársnak számított. Moszkvai főnökei spanyolországi tevékenységét azzal jutalmazták, hogy a mozgalom különböző kiváltságokat élvező elitjéhez tartozhatott. A sztálini hatalomgyakorlás technikáinak elsajátítása mellett ekkor tett szert arra a kiterjedt, számos országot behálózó kapcsolatrendszerre is, amelyet a második világháború befejeződése után Magyarországra hazatérve is olyan eredményesen hasznosított.

Ismét a Szovjetunióban

1939 és 1941 között a KMP képviselője volt a Kommunista Internacionáléban és szerkesztette az Új Hangot, a Szovjetunióban élő emigráns magyar kommunisták lapját. Miután az Internacionálét feloszlatták, az ellenséges hadseregek hátországában, illetve a hadifoglyok közti agitáció és propaganda egyik irányítója volt.

1944 novemberében részt vett a magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásain, majd Farkas Mihállyal, Nagy Imrével és Révai Józseffel együtt Szegeden megalakította az MKP új Központi Vezetőségét.

Hazatérése után

Szerepe az újjáépítésben és a gazdaság irányításában

1945 után fontos szerepet játszott az ország újjáépítésének megszervezésében.

1945 és 1949 között közlekedésügyi miniszter volt és a háborúban megsérült közlekedési infrastruktúra helyreállítását felügyelte. Ekkoriban kapta a „Gerő, a hídverő” nevet. E téren komoly sikereket mutathatott fel: a németek által felrobbantott, a Dunát átszelő hidakat átmenetileg pótló Kossuth hidat már 1946. január 18-án át tudták adni a forgalomnak, a Margit híd újjáépítésével 1948. augusztus 1-jére végeztek, a Lánchidat 1949. november 20-án helyezték újra forgalomba, de ezek mellett a Duna ráckevei (soroksári) mellékágán 1947. október 5-én felavatták a Csepel-szigetre vezető, helyreállított Gubacsi vasúti hidat is. Az eredményeket a kommunista párt minden úton-módon népszerűsítette. Például képeslapot adtak ki az 1946. augusztus 20-ára újjáépült Szabadság híd (a volt Ferenc József híd) fényképével, amelyen Gerő Ernő fotója is szerepelt. A felirat a következő volt: „Budapest, A lerombolt híd helyett áll a Szabadság híd! Gerő Ernő a hídverő miniszter diadalra vezette a munkásság lendületét.”

Nemcsak a hidakat kellett újjáépíteni, hanem a szövetségesek által tönkrebombázott vasúti hálózatot is. Az újjáépítés motorjának szerepére pályázó kommunista párt kiadta az „Arccal a vasút felé!” jelszót, s a vágányzat újjáépítése mellett 10 ezer vasúti kocsi és 500 mozdony hadrendbe állítását tűzték ki célul. A munka irányítására szintén Gerő Ernőt jelölték ki.

Gerő nemcsak szakminiszteri feladatokat látott el, hanem politikai célkitűzéseit is meg kívánta valósítani. A kommunista párt magyarországi hatalomátvételének elősegítése érdekében szorgalmazta a két munkáspárt: a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülését. 1948-ban tagja lett az egyesülést lebonyolító szervezőbizottságnak. Sokat tett tehát azért, hogy az ún. „fordulat éve” bekövetkezzen.

1948–49-ben a pénzügyminiszter posztját töltötte be, majd államminiszterként a Népgazdasági Tanács elnöke lett. (1949. június 11. – 1952. november 14.) 1952–54 között miniszterelnök-helyettes volt, s egyben belügyminiszter (1953. július 4. – 1954. június 6.). Belügyminisztersége alatt átszervezte a politikai rendőrséget: az Államvédelmi Hatóság a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, a megyei államvédelmi osztályok pedig a megyei rendőr-főkapitányságok struktúrájába kerültek. Az átszervezéssel évtizedekre eldőlt a politikai rendőrség államigazgatásban elfoglalt helye. 1954 és 1956 között az MDP Központi Vezetősége Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöke volt, és ebben a minőségében azon mesterkedett, hogy visszafordítsa a Nagy Imre által annak első miniszterelnöksége alatt hozott intézkedéseket.

Rákosi lemondása után 1956 júliusától Gerő lett a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkára, tehát az ország elsőszámú vezetője. A szovjet vezetés elvárásait azonban ő sem tudta maradéktalanul teljesíteni.

A különböző posztokon éveken át igen jelentős gazdasági és politikai hatalmat a kezében tartó Gerő Ernőt súlyos személyes felelősség terheli az ország adottságaival és teherbíró képességével nem számoló, elhibázott gazdaságpolitikáért („a vas, az acél és a gépek országáért” – adta ezt a címet 1952-ben megjelent könyvének), a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásáért, az első ötéves tervet végképp ellehetetlenítő újabb és újabb tervmódosításokért, az elkövetett törvénytelenségekért, valamint a Rákosi Mátyás körül mesterségesen kialakított személyi kultuszért.

Szalai Béla könnyűipari miniszterrel az 1955. május 1-jei felvonulás dísztribünjén

Gerő és a Rajk-per

Gerő Ernő hatalmi pozíciójának súlyát jól jelzi, hogy az 1949 júniusában Rajk László, volt belügyminiszter ellen indult büntetőeljárásban a vádpontok egyike az volt, hogy Rajk nagyszabású összeesküvést szőtt a hatalom átvételére, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály meggyilkolására.

A Magyar Tudományos Akadémia átalakításában játszott szerepe

A kommunista hatalomátvétel után Gerő kapta azt a feladatot, hogy szervezze meg a nem elég párthűnek tekintett MTA elsorvasztását. 1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteletbeli tagja volt, 1948-ban Kossuth-érdemrendet (első osztály) és 1949-ben Kossuth-díjat is kapott.

1948-ban az Országgyűlés törvényt alkotott a Magyar Tudományos Tanács (MTT) létrehozásáról, amelyet lényegében egy hattagú pártkollégium irányított Gerővel az élén. A pártvezetés egy részének szándéka az volt az új intézménnyel, hogy majd ez váltsa fel a megszűnő MTA-t. Végül azonban az MTA-t a Gerő által javasolt módon, az MTT beleolvasztásával vonták a párt befolyása alá 1949 decemberében.

Canossa-járása Titónál

Azután, hogy a szovjet–jugoszláv viszony normalizálódni látszott (1955 májusától már mutatkoztak ennek bizonyos jelei) a magyar vezetés is igyekezett rendezni a Jugoszláviával való elmérgesedett viszonyát. Josip Broz Tito elnök azonban elzárkózott az elől, hogy személyesen is találkozzon Rákosi Mátyással (nem feledte el, hogy a magyar propagandában őt nem is oly rég mint „az imperializmus láncos kutyáját” emlegették), viszont Rákosi leváltását követően, a szovjet pártvezetés „közbenjárására” megrendeztek egy úgymond véletlen találkozást a Krímbe üdülni utazó Tito és a Rákosi helyébe lépett Gerő Ernő között.

Bár Tito nem annyira Gerőre, mint inkább Nagy Imrére és a pártellenzékre támaszkodott volna magyarországi befolyásának visszaszerzése érdekében, végül Gerő el tudta érni azt a diplomáciai sikert, hogy 1956. október 15–23. között Belgrádba utazhatott, ahol Tito hivatalosan is fogadta őt.

1956 – Gerő karrierjének csúcsa, majd bukása

1956 júliusában Anasztasz Mikoján, a Szovjetunió rendkívüli megbízottja a Magyarországon kialakult politikai válság megoldásának kulcsát Rákosi Mátyás leváltásában és utódjának kijelölésében látta. 1956. július 18-án a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, megállapítva Rákosi Mátyás érdemeit, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban saját kérése alapján felmentette a politikai bizottsági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól, a Központi Vezetőség első titkárává pedig egyhangúlag Gerő Ernőt választotta meg. Érdemi változás tehát nem történt, ugyanis – akárcsak Rákosi Mátyás – Gerő is a dogmatikus-szektás vonal képviselőjének számított a reformkommunistákkal szemben. (Abban is hasonlított a két politikus, hogy mind a ketten moszkoviták voltak, hosszú évekig a Szovjetunióban éltek, ennélfogva kevéssé ismerték a hazai viszonyokat, a hazai lehetőségeket.)

1956. október 23-án este 8 órakor a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtt kibontakozott tüntetés alatt Gerő nagy felháborodást keltő rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz. Ebben ellenforradalomnak minősítette az eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és népgyűlölőnek nevezte.

„	…Mi, kommunisták, magyar hazafiak vagyunk! Hazafiak voltunk a Horthy-fasizmus börtöneiben, a földalatti munka, az illegalitás nehéz évtizedeiben. Hazafiak voltak hőseink itthon és a spanyol szabadságharcban. Mi azt valljuk, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy országunkban a szocializmust a legfontosabb, a legalapvetőbb, a leglényegesebb kérdésekben a többi országokkal közös, egységes marxi-lenini alapon, de a magyarországi sajátosságok, országunk gazdasági és társadalmi helyzete, a magyar hagyományok figyelembevételével építsük. Ugyanakkor, amikor fennen hirdetjük, hogy hazafiak vagyunk, egyben határozottan leszögezzük azt is, hogy nem vagyunk nacionalisták, sőt! Következetes harcot folytatunk a sovinizmus, az antiszemitizmus és minden egyéb reakciós, népgyűlölő, embertelen irányzat és nézet ellen. Ezért elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot, amelyet államunk a dolgozó népnek biztosít, nacionalista jellegű tüntetésre használták fel. Pártunk vezetését azonban ez a tüntetés sem ingatja meg abban az elhatározásában, hogy tovább haladjon a szocialista demokratizmus fejlesztése útján.… Pártszervezeteink fegyelmezetten, teljes egységben lépjenek fel minden rendbontó kísérlettel, nacionalista kútmérgezéssel, provokációval szemben.	”
– Gerő Ernő rádióbeszéde (részlet), 1956. október 23.

„	Én akkor vidéken dolgoztam, és arra még emlékszem, hogy 23-án délután a piliscsabai páncélosezred felvonult a Bécsi úton, és néhány páncélos a Rádiónál kötött ki. A parancsnok ült az első kocsiban egy tábornok mellett, aki az öklét rázta a tömegre, mert nem értette, hogy mi van. A tömeg pedig azt kiabálta, hogy „ne lőjetek az apátokra, ne lőjetek az anyátokra”. A harckocsikból visszaintegettek a katonák. Ők persze tudták, amit mi nem, hogy nem mertek nekik éles lőszert adni, s még ha akartak volna, sem tudtak volna lőni a tömegre. Ebben a hangulatban a korábban magabiztos hatalom is elbizonytalanodott. Elég, ha Gerő Ernő este nyolckor mondott beszédére gondolunk, amelyben fasiszta csőcseléknek nevezte a Rádió elé vonult tömeget. Ami persze olaj volt a tűzre.	”
– Göncz Árpád

1956. október 23-án este telefonon kérte a szovjet csapatok beavatkozását Hruscsovtól. A Budapestre érkezett Mikojan és Szuszlov javaslatára az MDP KV 1956. október 25-i ülésén leváltották, helyébe Kádár János került. Elvesztette a szovjetek bizalmát, mert láthatóan képtelen volt úrrá lenni a sztálinista rendszert fenyegető forradalmon. Személye elfogadhatatlan volt a magyar nép túlnyomó többsége számára is, minthogy neve összekapcsolódott mind a személyi kultusz időszakának törvénytelenségeivel, mind pedig a szovjet katonai beavatkozás legitimálásával.

1956 után

Gerő Ernő hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (Torony – 88. fülke)

Gerő Ernő legismertebb képe

Gerő Ernőt és családját, több más kommunista vezetővel együtt 1956. október 29-én a szovjet hadsereg repülőgépen a Szovjetunióba menekítette. 1957. május 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. 1960-ban jött haza, de a Kádár János vezette restaurált kommunista rezsim nem engedte visszatérni a hatalomba. Az MSZMP-ből 1962-ben zárták ki, a határozat többek között a következőt mondta ki:

„Súlyos felelősség terheli Gerő Ernőt, aki Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt irányította a koholt vádak alapján indított eljárásokat. Gerő, aki 1953 júniusa után belügyminiszter volt, nagymértékben felelős azért, hogy ártatlanul börtönbe zárt emberek kiengedése és rehabilitálása elhúzódott, több száz vétlen internált ember rehabilitálása sok éven át nem történt meg.” (Vass–Ságvári 1979)

Kizárása után visszavonultan, nyelvtudását kamatoztatva fordításokból élt, a továbbiakban politikai szerepet nem játszott. Péter Gáborhoz hasonlóan, aki a politikai hatalomból való kiszorítása után könyvtáros lett, megbélyegzése ellenére elkerülte a felelősségre vonást. Kádárékat revizionistának, árulónak tartotta. 1977 elején Gerő még egyszer utoljára bűnbocsánatért esdekelt a következő levéllel fordulva a Politikai Bizottsághoz:

„	Tisztelt Elvtársak! Tisztelettel kérem, szíveskedjenek visszavenni az MSZMP tagjai sorába. Az MSZMP XI. kongresszusának irányelveivel egyetértek. Mindig kommunistának tartottam magamat, s kezdettől fogva, töretlenül az Októberi Szocialista Forradalom, illetve a Szovjetunió oldalán állottam, és természetesen ma is ott állok. Ez év nyarán (ha megérem) 79 éves leszek. A szocializmus ügyéért már nem sokat tudok tenni. A keveset, amit az utóbbi években tehettem, megtettem: különböző kérdésekről írtam a Párttörténeti Intézetnek. Ezen kívül fordítottam, amit, ha lehet, és ha a Kossuth Könyvkiadónál akad ilyen munka számomra, szívesen folytatnék. Döntésüket várva, maradtam kommunista üdvözlettel. Gerő Ernő	”
– Gerő Ernő levele a Politikai Bizottsághoz

1980. március 12-én szívinfarktus következtében hunyt el.

Gerő Ernő, az ember

Kende Péter, az ismert szociológus így emlékezett vissza Gerő Ernőre, akivel az 1940-es évek végén gyakran utazott le vidéki választási gyűlésekre, s így módja volt jobban megismerni a személyiségét:

„Gerő rendkívül puritán, visszafogott, udvarias modorú ember volt, eléggé rezervált, sőt emberileg félénk természetű. Általában nagy megbecsüléssel beszélt mindenkivel, legyenek azok alacsony vagy magas állásban. Gerő Ernő végső megítélésénél feltétlenül tekintetbe kell venni, hogy (az én tudomásom szerint) ő volt a legkevésbé vérengző abban a fölső vezetésben, amely az ötvenes években a döntéseket hozta. Föltűnő, hogy Gerő környezetéből senki sem tűnt el, hogy ő a maga embereit nem hagyta elhurcolni.”

Emlékezete

• Gerő Ernőnek a magyar történelemben játszott szerepét már a Kádár-rendszer idején is negatívnak ítélték. Állandó szókapcsolat lett a „Rákosi–Gerő-klikk”. E két személyt jelölték meg egyedüli bűnbakként az ún. „szocialista törvényesség” megsértéséért, a gazdaságpolitikai hibákért, illetőleg az 1956-ban bekövetkezett „sajnálatos eseményekért”. E megközelítéssel elérték, hogy maga a szocializmus továbbra is elérendő cél maradhasson, s az építése során tapasztalt esetleges problémák pusztán emberi hibákként tűnjenek föl.

A rendszerváltás óta még inkább feledésbe látszik merülni az a tény, hogy Gerő milyen komoly szerepet játszott a háború utáni újjáépítés levezénylésében. (Közlekedési miniszterként azért felelt, hogy a németek által felrobbantott Duna-hidak és a vasúti infrastruktúra újra az utazóközönség szolgálatába álljon.)

• Alakja felbukkan Kondor Vilmos Budapest noir című bűnügyi regényében, a pesti illegális kommunisták egy titkos összejövetelének résztvevőjeként. Említés szintjén többször megjelenik a szerző Budapest novemberben című regényében is.

Művei

• Lesz magyar újjászületés. Gerő Ernő beszéde a november 7-én megtartott szegedi nagygyűlésen; Új Dunántúl Könyvkiadó, Pécs, 1944
• A Magyar Kommunista Párt. 1945. március 7.; Szikra, Budapest, 1945 (M. K. P. Szeminárium)
• Kommunisták a Nemzetgyűlésen. Gerő Ernő, Keresztes Mihály, Révai József beszéde; Szikra, Budapest, 1945
• Magyarország gazdasági újjáépítésének feltételei; Szikra, Budapest, 1946 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
• A népi demokrácia kérdései. Gerő Ernő, Rajk László, stb. felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Budapest, 1946
• A stabilizáció mérlege; Szikra, Budapest, 1946
• Magyarország hároméves gazdasági tervének alapjai. Gerő Ernő előadása 1946. december 20-án / Hozzászólók Rácz Jenő, Kemény György; Szikra, Budapest, 1947 (A Magyar Kommunista Párt politikai akadémiája)
• A jólét alapja – Magyarország hároméves terve. Rácz Jenő és Kemény György hozzászólásai; Szikra, Budapest, 1947
• A hároméves terv pénzügyi kérdései; Szikra, Budapest, 1947
• A Lánchídnak fel kell támadni! / Tildy Zoltán és Gerő Ernő beszéde a Lánchíd Bizottság alakuló ülésén; Eisler Ny., Budapest, 1947
• Hároméves terv; Szikra, Budapest, 1947 (Munka és tudás könyvtára)
• A szövetkezetekkel a dolgozó parasztság felemelkedéséért; in: A Magyar Dolgozók Pártjának Országos Szövetkezeti Konferenciája. 1948. VII. 10–11. Gerő Ernő, Hegedüs András, Donáth Ferenc beszámolója, Rónai Sándor elnöki megnyitója; Szikra, Budapest, 1948
• Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai a Központi Vezetőség nov. 27-iki ülésén; Szikra Ny., Budapest, 1948
• Az élmunkások első országos kongresszusa. 1948. augusztus 1. A tanácskozás teljes jegyzőkönyve / Piros László beszéde / Gerő Ernő, Szakasits Árpád hozzászólása; Szakszervezeti Tanács, Budapest, 1948
• Nemzetgazdaságunk szerkezeti változásai és jövője; Szikra, Budapest, 1948
• Országépítő munkásifjúság. Gerő Ernő beszéde a SZIT 1. Orsz. Termelési Konferenciáján 1948. március 16-án; SZIT, Budapest, 1948
• Hidat avatunk. Gerő Ernő beszéde 1948. november 21-én; Hírlapkiadó Ny., Szeged, 1948
• A népi demokrácia útján a szocializmusért. Gerő Ernő, Rajk László stb. hozzászólásai a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusán; Szikra, Budapest, 1948
• Az ötéves tervvel a szocializmus felé. Gerő Ernő beszéde az Országgyűlésen 1949. december 9-én; HM Politikai Főcsoportfőnökség, Budapest, 1949 (A honvédség politikai kiskönyvtára)
• Ötéves tervünk: a népi demokrácia útja a jómódú, erős, művelt, szocialista Magyarország felé; HM Politikai Főcsoportfőnöksége, Budapest, 1949 (A honvédség politikai kiskönyvtára)
• A Magyar Dolgozók Pártjának politikája falun; MDP Központi Oktatási Osztálya, Budapest, 1949
• Nemzetgazdaságunk új feladatai. Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai; Szikra, Budapest, 1949
• Az ötéves tervvel a jómódú, erős, független szocialista Magyarországért; MDP, Budapest, 1949
• A magyar népgazdaság ötéves terve; Szikra, Budapest, 1949
• Népi demokráciánk eddigi eredményei és az ötéves terv további feladatai. Városi és üzemi népnevelők számára; MDP, Budapest, 1950
• A szocializmus építése a népi demokrácia országaiban. A népi demokrácia gazdaságának problémái; Szikra, Budapest, 1950 (A Magyar Dolgozók Pártja Pártfőiskolájának előadásai)
• Harcban a szocialista népgazdaságért. Válogatott beszédek és cikkek 1944–1950; Szikra, Budapest, 1950
• A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatairól / A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a klerikális reakció elleni harcról / Gerő Ernő és Révai József elvtárs beszámolója; MDP, Budapest, 1950
• Gerő Ernő beszámolója a Magyar Dolgozók Pártja 2. Kongresszusán; MDP, Budapest, 1951
• A vas, az acél, a gépek országáért; Szikra, Budapest, 1952
• Pártegységgel a szocialista demokráciáért / Gerő Ernő előadói beszéde és zárszava / A Központi Vezetőség határozata; Szikra, Budapest, 1956

Források

• ↑ Vass–Ságvári 1979: Vass H., Ságvári Á. (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1956–1962. Kossuth, Budapest, 1979, 664–670. o.
• Baráth Magdolna: „Pedro”: Gerő Ernő Spanyolországban – Történelmi Szemle, LIII. évf. 2011. 3. sz. 387–423. o.
• Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Gerő Ernő, neb.hu
• Eszenyi Miklós: Adalékok Gerő Ernő életéhez, különös tekintettel 1944-es tevékenységére, valosagonline.hu

További információk

• Gerő Ernő iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 858. f.
• MEK rövid életrajzi cikk Archiválva 2005. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Az árnyékember – Baráth Magda az ismeretlen Gerő Ernőről. Kő András és Nagy J. Lambert beszélgetése a történésszel. Magyar Nemzet, 2001. április 21. (64. évfolyam, 93. szám) 26-27. o. (Előfizetéssel online olvasható.)
• Valóság online – Adalékok Gerő Ernő életéhez
• Gerő Ernő a Magyar Rádió stúdiójában
• Gerő Ernő rádióbeszéde, 1956. október 23.

Elődje: Nyárádi Miklós

Magyarország pénzügyminisztere 1948–1949

Utódja: Kossa István

Elődje: Rákosi Mátyás

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára 1956. július 18. – 1956. október 25.

Utódja: Kádár János