Pálfy József (geológus)

Pálfy József
Griechisch Tamás felvétele
Életrajzi adatok
Született	1962. április 13. (62 éves) Budapest
Ismeretes mint	geológus
Nemzetiség	magyar
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem Brit Columbiai Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Más felsőoktatási intézmény	University of British Columbia, Vancouver, Kanada
Pályafutása
Szakterület	földtan, őslénytan
Kutatási terület	földtörténet
Tudományos fokozat	akadémiai doktor (2004)
Aktivitási típus	egyetemi tanár
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	tanszékvezető
MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport	kutatócsoport-vezető
Szakmai kitüntetések
Ipolyi Arnold-díj (2011) Nemzetközi Rétegtani Díj (2008) Bolyai Plakett (2005)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálfy József témájú médiaállományokat.

Pálfy József (Budapest, 1962. április 13. –) magyar paleontológus, geológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a földtörténet, elsősorban a mezozoikum földtörténeti időskálájának kalibrálása és az élővilág tömeges kihalási eseményeinek megismerése.

Életpályája

A budapesti Apáczai Csere János Gimnáziumban érettségizett 1980-ban. 1986-ban szerzett okleveles geológus végzettséget az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. Egyetemi évei alatt háromszor is elnyerte az ELTE "Élen a tanulásban, élen a sportban" ösztöndíját. 1984-ben féléves részképzés keretében a Leningrádi Állami Egyetemen hallgatott geológiát. Diplomaszerzést követően 1986-ban segédmuzeológus, később muzeológus, majd főmuzeológus lett a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárában. Közben 1989 és 1991, illetve 1993 és 1996 között posztgraduális tanulmányokat folytatott a University of British Columbia-n (Vancouver, Kanada), ahol az MSc fokozatot 1991-ben, a PhD fokozatot 1997-ben szerezte meg. Posztdoktori pályaszakaszában 1998 és 1999 között egy évig a Collegium Budapest junior kutatási ösztöndíjasa volt, majd 2000 és 2001 között a német Alexander von Humboldt Alapítvány kutatói ösztöndíjasaként a Berlini Természettudományi Múzeumban dolgozott.

2003-ban Vörös Attila felkérésére tudományos főmunkatársként csatlakozott az akkor alakuló MTA–MTM Paleontológiai Kutatócsoporthoz, ahol 2007-ben tudományos tanácsadói kinevezést kapott, miután 2004-ben sikeresen megvédte MTA doktori értekezését. 2008-ban a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának vezetésére kapott megbízást, a tárigazgatói feladatokat 2010-ig látta el. Az ELTE-n 2009-ben habilitált. 2010 szeptembere óta az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék egyetemi tanára, ahol 2011-ben tanszékvezetői megbízást kapott. 2012-ben Vörös Attila akadémikustól átvette a további pályázati támogatást nyert MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport vezetését. 2013-ban az MTA levelező, 2019-ben pedig rendes tagjává választották.

Munkássága

Szakmai érdeklődése szerteágazó, fő kutatási területei a triász és jura geológiai időskála kalibrálása, valamint a triász végi és kora jura tömeges kihalási esemény és az ezzel egyidejű globális környezetváltozások és a kontinentális árbazalt vulkanizmus kapcsolatrendszerének feltárása. Pályája kezdetén klasszikus őslénytani témájú kutatásokat végzett, triász brachiopoda és jura ammonitesz faunák taxonómiai, biosztratigráfiai és paleobiogeográfiai feldolgozásával foglalkozott. A PhD fokozat megszerzése során fordult a geokronológiai kutatások felé: a jura, majd a triász időskála kalibrációjával foglalkozó nemzetközi kutatásokban integrált radioizotópos kormeghatározási és ammonitesz biokronológiai vizsgálatokkal vett részt. Cirkon kristályokon végzett U-Pb kormeghatározással pontosította a triász és jura időszakok határának számszerű korát. E kutatásokból kiindulva a mezozoikum kihalási eseményeit és az ezeket kiváltó környezeti és ökológiai változásokat komplex megközelítéssel, őslénytani-paleobiológiai és geokémiai módszerekkel vizsgálta. Munkatársaival egy magyarországi szelvényből az elsők között mutatta ki azt a szénizotóp-anomáliát, amely a globális szénkörforgás triász végi zavarát jelzi. Ezt az eseményt a Közép-Atlanti Magmás Provincia vulkanizmusa által kiváltott globális felmelegedéshez kapcsolta, amely a triász végi kihalás előidézője lehetett. Az időbeli egyezést igazolva valószínűsítette a Karoo-Ferrar nagy magmás provincia és a kora jura kihalás ok-okozati összefüggését. Részt vett a perm végi kihalás magyarországi nyomainak vizsgálatában és a kréta időszaki Weissert-eseményt hazánkban először kimutató kutatásokban is.

Muzeológusként 1999-ben a Magyar Természettudományi Múzeumban Kihalások címmel rendezett időszaki kiállítást, megvalósítva ennek virtuális kiállítás változatát is. Vezetésével készült az őslénytani gyűjteményben őrzött típuspéldányok katalógusa.

Az ELTE-n az egyetemi oktatásba 2002-től őslénytani speciális kollégium tartásával kapcsolódott be. Egyetemi tanári kinevezése óta földtörténeti, rétegtani, regionális földtani és őslénytani tárgyakat oktat.

Családja

Nős, négy gyermek édesapja. Édesapja Pálfy József újságíró. Testvérei Pálfy Péter Pál matematikus és Fehér Béla író, újságíró.

Díjai, elismerései

• Ipolyi Arnold-díj (Országos Tudományos Kutatási Alap) (2011)
• Nemzetközi Rétegtani Díj (ICS Prize, Nemzetközi Rétegtani Bizottság) (2008)
• Bolyai Plakett (Magyar Tudományos Akadémia) (2005)
• Szádeczky-Kardoss Elemér-díj (Magyar Tudományos Akadémia) (1998, 2000, 2001)
• Kiváló Diákkutatásért Díj (Amerikai Földtani Társulat) (1995)
• Ifjúsági Díj (Magyarhoni Földtani Társulat) (1988)

Főbb publikációi

• Environmental changes across the Triassic-Jurassic boundary and coeval volcanism inferred from elemental geochemistry and mineralogy in the Kendlbachgraben section (Northern Calcareous Alps, Austria) (első szerző, 2012)
• The Triassic time scale: new constraints and a review of geochronological data (társszerző, 2010)
• Triassic–Jurassic boundary events: problems, progress, possibilities (társszerző, 2007)
• Triassic/Jurassic boundary events inferred from integrated stratigraphy of the Csővár section, Hungary (első szerző, 2007)
• Volcanism of the Central Atlantic Magmatic Province as a potential driving force in the end-Triassic mass extinction (2003)
• Middle Triassic integrated U-Pb geochronology and ammonoid biochronology from the Balaton Highland (Hungary) (első szerző, 2003)
• Carbon isotope anomaly and other geochemical changes at the Triassic/Jurassic boundary from a marine section in Hungary (első szerző, 2001)
• Synchrony between Early Jurassic extinction, oceanic anoxic event, and the Karoo–Ferrar flood basalt volcanism (első szerző, 2000)
• Timing the end-Triassic mass extinction: First on land, then in the sea? (első szerző, 2000)
• A U-Pb and 40Ar-39Ar time scale for the Jurassic (első szerző, 2000)
• Kihaltak és túlélők – Félmilliárd év nagy fajpusztulásai (2000)
• A triász végi és a kora jura tömeges kihalás; Hantken, Bp., 2006 (Az Általános földtani szemle könyvtára)
• Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben; szerk. Pálfy József, Pazonyi Piroska; Hantken, Bp., 2007 (Geokalauz)
• Catalogue of Invertebrate and Vertebrate Paleontological Type Specimens of the Hungarian Natural History Museum; szerk. József Pálfy, Alfréd Dulai, Mihály Gasparik, Péter Ozsvárt, Piroska Pazonyi & Ottilia Szives. Hungarian Natural History Museum, Budapest, 2008
• 200 millió éves történet. A Föld a triász-jura határon; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)

Források

• Adatlap az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport honlapján
• Adatlap az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék honlapján
• Önéletrajz a Magyar Természettudományi Múzeum honlapján
• Pálfy József publikációs listája a Magyar Tudományos Művek Tárában

További információk

• a „Hónap kutatója” [1] és [2] Interjú az OTKA honlapján