Pálfy Péter Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálfy Péter Pál
Született 1955. augusztus 23. (61 éves)
Debrecen
Állampolgársága Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi tanár,
akadémikus

Pálfy Péter Pál (Debrecen, 1955. augusztus 23.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a csoportelmélet és az univerzális algebra. 1991 és 1997 között az MTA Matematikai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, 2006-tól az intézet igazgatója. 2005-ben rövid ideig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetet vezette.

Életpályája[szerkesztés]

1973-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar matematikus szakára. Itt szerzett matematikusdiplomát 1978-ban. Két évvel később védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az MTA Matematikai Kutatóintézet (ma: MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet), valamint az ELTE algebra és számelmélet tanszéke munkatársa lett. A kutatóintézetnek előbb tudományos munkatársa, később főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója lett. 1991-ben a kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki, tisztségét 1997-ig töltötte be. 1999-ben távozott a kutatóintézettől. Hét évvel később tért vissza, ekkor nevezték ki az intézet igazgatójává. Kutatóintézeti állása mellett 1978 és 1990 között az ELTE algebra és számelmélet tanszékének óraadója volt, majd 1990-ben kapta meg egyetemi docensi kinevezését. 1997-ben lett egyetemi tanár. 2000-ig mellékfoglalkozásúként dolgozott. 2005-ben rövid ideig a tanszék és a Matematikai Intézet vezetője. 2006-tól részfoglalkozású egyetemi tanár. Magyarországi munkáin kívül 1983-ban a Vanderbilt Egyetem, 1986-ban a Hawaii Egyetem, valamint 1991–1992-ben a Darmstadti Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1983-ban védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1997-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja, majd 2005-ben elnöke. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének volt doktori képviselője, majd 2004-ben megválasztották az akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett 1997 és 2000 között, valamint 2007-től a Magyar Akkreditációs Bizottság, illetve szintén 2007-től a Bolyai János kutatási ösztöndíj bizottságának tagja. 2007-től a Studia Scientarum Mathematica című tudományos folyóirat főszerkesztője, előtte 1993 és 1999 között, valamint 2006-ban szerkesztőbizottsági tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe az algebrán belül a véges csoportok elmélete és az univerzális algebra. Jelentős eredménye annak bebizonyítása, hogy minden n-edfokú, primitív, feloldható permutációcsoport rendje .

Több mint hatvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből több algebrai tárgyú könyvfejezet és konferenciacikk. Munkáit elsősorban angol és magyar nyelven publikálja.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Congruence lattices of finite algebras and intervals in subgroup lattices of finite groups (társszerző, 1980)
  • On the orders of primitive groups with restricted nonabelian composition factors (társszerzőkkel, 1982)
  • A polynomial bound for the orders of primitive solvable groups (1982)
  • Unary polynomials in algebras I. (1984)
  • Isomorphism problem for relational structures with a cyclic automorphism (1987)
  • Modular subalgebra lattices (társszerző, 1990)
  • Short presentations for finite groups (társszerzőkkel, 1997)
  • Black-box recognition of finite simple groups of Lie type by statistics of element orders (társszerzőkkel, 2002)
  • Részcsoporthálók (székfoglaló, 2004)
  • Finite modular congruence lattices (társszerző, 2005)
  • On the number of p-regular elements in simple groups (társszerzőkkel, 2009)

Források[szerkesztés]