Villányi-hegység
Villányi-hegység | |
Szársomlyó, Villány balra | |
Magasság | 442 m |
Hely | Magyarország Baranya vármegye |
Legmagasabb pont | Szársomlyó (442 m) |
Típus | mezozoikumi mészkő |
Hosszúság | 15 km |
Szélesség | 5 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 53′, k. h. 18° 21′45.883333°N 18.350000°EKoordináták: é. sz. 45° 53′, k. h. 18° 21′45.883333°N 18.350000°E | |
Térkép | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Villányi-hegység témájú médiaállományokat. |
A Villányi-hegység Villánytól nyugatra, Baranya vármegye déli részén elterülő dombság. Főképp mészkőből áll.
Legmagasabb csúcsa a hegyvonulattal nem összefüggő, szigetszerű, 442 méter magas Szársomlyó. Egy másik ismert csúcsa a Siklós közelében lévő Tenkes .
Települései: Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Kisharsány, Máriagyűd, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Siklós, Villány, Villánykövesd, Palkonya.
Földrajza
[szerkesztés]Éghajlata
[szerkesztés]Az évi középhőmérséklet 10-11 °C között van, ami megfelel az országos átlagnak. A fagymentes idő április elejétől október közepéig tart. A déli lejtőkön egy sajátos mediterrán mikroklíma alakult ki, évente legalább 200 napon 0 °C felett van a hőmérséklet. A terület jellegzetes növénye a kikerics, ami csak ezen az éghajlaton él meg.[1]
Az éghajlat és a talaj kedvező a Villány és Siklós körül kialakult nagy hagyományú szőlő- és bortermeléshez.
Vízrajza
[szerkesztés]A hegység déli oldalán gyógyhatású, meleg vizű források törnek a felszínre. Ezek tették népszerű fürdőhellyé Harkányt.
Barlangjai
[szerkesztés]A Villányi-hegység fontosabb barlangjai:[2]
Barlang neve | Hossza | Mélysége | Információ |
---|---|---|---|
Beremendi-ördöglyuk | |||
Beremendi-kristálybarlang | 850 m | 38 m | fokozottan védett |
Beremendi Kút-zsomboly | |||
Beremendi Nagy-vizes-üreg | feltöltődött | ||
Beremendi 13. sz. barlang | 70 m | 42 m | letermelve |
Beremendi 14. sz. barlang | 18 m | 13 m | |
Beremendi Nagy-vizes-üreg | |||
Csarnótai-barlang | |||
Kőkút-barlang | |||
Kút-zsomboly | |||
Lapos-barlang | |||
Máriagyüdi-barlang | 45 m | 20 m | |
Művésztelepi-zsomboly | letermelve | ||
Nagyharsányi 1-3. sz. barlang | |||
Nagyharsányi-Hegycsúcs barlangja | |||
Nagyharsányi-kristálybarlang | 1400 m | 59 m | fokozottan védett |
Régi-barlang | |||
Rózsabányai-zsomboly | 10 m | 9 m | letermelve |
Siklósi I-II-III. sz. barlang | |||
Somssich-hegyi 2. sz. barlang | 8 m | 8 m | régebben fokozottan védett, jelenleg csak megkülönböztetetten védett |
Templomhegyi-cseppkőbarlang | |||
Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja | 18 m | 16 m | régebben fokozottan védett, jelenleg csak védett |
Villányi Borospince barlangja | 27 m | 10 m |
Élővilága
[szerkesztés]Flórája
[szerkesztés]A hegységben él a fokozottan védett bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum).[3]
Szársomlyó
[szerkesztés]A Szársomlyó (más néven Harsányi-hegy vagy Nagyharsányi-hegy) növényvilága különleges: déli lejtőin mediterrán klíma alakult ki, az erre jellemző fajok aránya 20% fölött van. Itt él a fokozottan védett rozsdás gyűszűvirág. A löszfalakon költenek a színes gyurgyalagok.
A hegy ma már csonka: egyik oldalába az 1960-as évektől nagy teknőt mélyítettek, hogy innen lássák el kőanyaggal a közeli Beremenden működő óriási cementgyárat. Ezt a bányát már a római korban használták. A terület 1989 óta védett, a Duna–Dráva Nemzeti Park része.
Paleontológiai leletek
[szerkesztés]Az országban egyedülálló paleontológiai leletek kerültek itt elő: jura időszaki ammoniteszek, más sekélytengeri élőlények, pliocén és pleisztocén kori gerincesek maradványai. A gazdag leletegyüttest id. Lóczy Lajos tanulmányozta először 1915-ben. Azóta tíz lelőhelyről 27 addig ismeretlen állatfaj fosszíliáit hozták itt a felszínre és a pleisztocén legutolsó periódusa is Villányról kapta tudományos nevét (villanyium). A közeli Beremend hegyét a bányászat szinte a földdel tette egyenlővé, de innen is előkerültek értékes ősállatleletek, köztük például kardfogú tigris maradványai.
Néprajza
[szerkesztés]Az ormánsági lányok feladata volt régen a szőlők őrzése. Az Ormánság nem szőlőtermő vidék, viszont a Drávaszögben, a Villányi-hegységben (harkányi, terehegyi részen) több ormánsági szőlőbirtok volt. A drávaszögi lányoknál nem volt ez a szokás.[4]
Irodalom
[szerkesztés]- Erdős László - Dénes Andrea - Kovács Györgyi - Tóth Viktória - Pál Róbert: Adatok a Villányi-hegység flórájának ismeretéhez, Botanikai közlemények, 2010. (97. évf.) 1-2. sz. 97-112. old.
- Konrád Gyula: A geoturizmus éve - A Villányi-hegység hét pikkelye, Élet és tudomány, 2009. (64. évf.) 47. sz. 1478-1481. old.
- Petrik Attila Balázs: A villányi-hegység mezozoos képződmények mikrotektonikai méréseinek értelmezése, Földtani közlöny, 2009. (139. vol.) 3. sz. 217-236. old.
- Bank László: A Villányi-hegység fészkelő madarai (Aves), Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 385-394. old.
- Majer József: Adatok a Szársomlyó (Villányi-hegység) hüllőfaunájához (Reptilia), Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 369-383. old.
- Dénes Andrea: A Villányi-hegység flóra- és vegetációkutatásának története, eredményeinek összefoglalása, különös tekintettel a védett és ritka fajok előfordulására, Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 47-77. old.
- Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése. Bevezető a kötethez, Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 7-12. old.
- Czigány Szabolcs: Adatok a Villányi-hegység déli részének pleisztocén végi-holocén időszaki lepusztulási folyamataihoz, Földrajzi értesítő, 1998. (47. évf.) 2. füz. 123-130, 187-188. old.
- Dénes Andrea: Adatok a Villányi-hegység flórájához, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1995. 40. évf. 5-8. old.
- Dénes Andrea: A Mecsek és a Villányi-hegység karsztbokorerdői, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1994. 39. évf. 5-31. old.
- Fazekas Via - Vincze János: Hidrotermális ércindikációk a Villányi-hegység északi előtere mélyfúrásaiban, Földtani közlöny, 1991. (121. évf.) 1-4 sz. 23-56. old.
- Kevey Balázs: A Villányi hegység bükkösei, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1986. 30/31. évf. 7-9, +1 táblázat. old.
- Mártonné Szalay Emő - Márton Péter: A Dunántúli-középhegység és a Villányi-hegység mezozóos paleopólusainak eltéréséről, Magyar geofizika, 1978. (19. évf.) 4. sz. 129-136. old.
- Vörös Attila: A Villányi-hegység alsó- és középső jura képződményeinek üledékföldtani vizsgálata, Földtani közlöny, 1972. (102. évf.) 1. sz. 12-28. old.
- Wein György: Újabb adatok a Villányi-hegység szerkezetéhez, Földtani közlöny, 1969. (99. évf.) 1. sz. 47-59. old.
- Radwanski, A. - Szulczewski, M.: Stromatolitok a Villányi-hegység jura rétegeiben, Földtani közlöny, 1965. (95. évf.) 4. sz. 418-422. old.
- Strausz László: Paläontologische Daten aus dem Mesozoicum des Villányer-Gebirges = Őslénytani adatok a Villányi hegység mezozoikumából, Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1941. (34. évf.) Pars mineralogica, geologica e 97-104, +1 tábla. old.
- Kormos Tivadar: A Villányi hegység preglaciális képződményei és faunájuk, A Magyar Kir. Földtani Intézet évi jelentése, 1916. 29. évf. 2. rész 399-415. old.
- Lóczy Lajos: A Villányi- és Báni-hegység geológiai viszonyai, Földtani közlöny, 1912. (42. évf.) 9-10. sz. 672-695. old.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A villányi-hegység éghajlata. (Hozzáférés: 2011. december 8.)
- ↑ A villányi-hegység barlangai. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
- ↑ [http://phd.lib.uni-corvinus.hu/650/1/Csabai_Judit.pdf A Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. védett faj termesztésbe vonásának alapjai]. phd.lib.uni-corvinus.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Zentai, János: Baranya megye néprajzi csoportjai. tajesember.hu, 1978. [2017. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva].