Staub Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Staub Móric
Életrajzi adatok
Született 1842. szeptember 18.
Pozsony
Elhunyt 1904. április 14. (61 évesen)
Budapest
Pályafutása
Akadémiai tagság MTA levelező tagja (1898)

Staub Móric (Pozsony, 1842. szeptember 18.Budapest, 1904. április 14.) paleobotanikus, pedagógus, királyi tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1898). A tudományos paleofitológia magyarországi megalapítója.

Életútja[szerkesztés]

Elvégezte az elemi tanítóképzőt, majd a pesti, berlini és bonni egyetemekre járt. Tanár volt 1858 és 1867 között a fővárosi elemi iskolákban, 1867-től 1874-ig a budai királyi főreáliskolában, 1872-től a tanárképző-intézet gyakorló főgimnáziumában.

1873-ban néhány emberbaráttal Budán rabsegélyző-egyesületet alapított, a várbeli fogházban iskolát rendezett be és magára vállalta a rabok oktatását. A magyar jogászegylet 1888-ban börtönügyi bizottságának tagjává választotta. A fogházi iskolákban tapasztaltakat az egyesület évi jelentéseiben hozta nyilvánosságra; az 1885. évi országos kiállítás közoktatásügyi osztályában a fogházi és fegyházi oktatásra vonatkozó részt rendezte.

1879-ben amikor a filoxéra Magyarországon is megkezdette pusztításait, a főváros németajkú szőlősgazdáinak nyilvános előadásban szükséges felvilágosítással szolgált. 1878-tól 1892-ig az országos tanszermúzeum-bizottság tagja, 1895-ben elnökhelyettese volt. Az 1896. évi ezredéves országos kiállítás közművelődési és közoktatási csoportjainak tagja volt és az első csoport megbízásából elkészítette annak kiállítási tervezetét; mint a közoktatásügyi bizottság középiskolai albizottságának csoportbiztosa, a kiállítási főjelentésbe a Magyarország közművelődési és tudományos egyesületei című részt írta.

Megindította hazánkban a fitofenológiai megfigyeléseket és foglalkozott a hazánkban talált ősvilági növények tanulmányozásával. A gyűjtött és szerzett ásatag növényekből a Magyar Királyi Földtani Intézetben az ősvilági növények gyűjteményét szervezte. A Magyar Földtani Társulatnak alapító tagja, 1886-tól 1899-ig titkára és a Földtani Közlöny szerkesztője volt. 1892-ben a tőzegtelepek értékesítésének tanulmányozása céljából beutazta Észak- és Északnyugat-Németországot. 1897-ben királyi tanácsosi címet kapott.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat alapító- és választmányi tagja; a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése központi bizottságának 1883-tól 1890-ig titkára; a Magyar Földrajzi Társaság alapító- és választmányi tagja; a közegészségi egyesület alapító és alapítványi bizottságának tagja; a bécsi Gesellschaft zur Förderung der naturhistorischen Erforschung des Orients működő tagja; a Deutsche botanische Gesellschaft rendes tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1898. május 6-án levelező tagjának választotta. 1899. április 17-én olvasta fel a Cinnamomum genus című székfoglaló értekezését.

A Földrajzi Társaság Balatonkutatásában és a fővárosi turistamozgalom megalapításában is részt vett.

A csömöri temetőben helyezték örök nyugalomra 1904. április 16-án délután a római katolikus egyház szertartása szerint. Neje, Görög Ilona 37 évvel élte túl, 1941-ben hunyt el.

Az Akadémiában 1906. május 28-án Mágócsy-Dietz Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.

Cikkeinek száma százakra megy; (ezek pontos felsorolása az Akadémiai Almanachban 1899-1904.)

Munkái[szerkesztés]

  • Phytophaenologiai tanulmányok. Budapest, 1875. Hat graphikai táblával. (Math. és Term. Közlemények XIII. 7.)
  • A vegetatio fejlődése Fiume környékén. Budapest, 1876. (Math. és Term. Közlemények XIV. 1.)
  • Heer Oszvald, Pécs vidékén előforduló permi növényekről. Magyar nyelven közli... 4 kőny. táblával. Budapest, 1877. (Különnyomat a Földtani intézet Évkönyvéből.)
  • Fiume és legközelebbi környékének florisztikus viszonyai. Budapest, 1877. (Math. és Term. Közlemények XIV. 7.)
  • Die Reblaus und ihre Verwüstungen. Budapest, 1880.
  • A Frusca-Gora aquitaniai florája. Budapest, 1881. (Értekezések a term. tud. köréből XI. 2.)
  • Magyarország phaeonologiai térképe. Budapest, 1881. (Mathem. és term. Közlemények XVIII. 1.)
  • Az állandó melegösszegek és alkalmazásuk. Budapest, 1881. (Mathem. és term. Közlemények XVIII. 2.)
  • Baranyamegyei mediterrán növények. Négy kőnyom. táblával. Budapest, 1882. (Különny. a Földtani Intézet Évkönyvéből.)
  • Harmadkori növények Felek vidékéről. Budapest, 1883. (Különnyomat a Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyvéből VI. 8.)
  • A megkövesült növényekről. Budapest, 1885. (Népszerű term. tud. előadások 46.)
  • A Zsilvölgy aquitán-korú florája. 27 kőny. táblával. Budapest, 1887. (Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve. VII. 6.)
  • Börtönügyi hivatalnokaink szakszerű kiképeztetéséről. Budapest, 1891. (Magyar jogászegyleti Értekezések 67.)
  • A radácsi növényekről. Budapest, 1891. (Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve IX. 4.)
  • A kir. m. természettudományi társulat tőzegkutató bizottságának működése 1892-ben. Egy térképpel. Budapest, 1892.
  • A biologiai tudományok és módszerük történeti fejlődése. Budapest, 1894.
  • Reissenberger Lajos az első növényfenológus hazánkban. Budapest, 1898. (Különnyomat a Természettudományi Közlöny 67. Pótfüzetéből.)
  • Társadalmunknak a nemzeti kultúra érdekében kifejtett tevékenysége a jelen században. Budapest, 1898. (Különnyomat a Matlekovics, Magyarország az ezredik évben c. kiállítási jelentése IX. kötetéből.)
  • Galanthai herczeg Eszterházy Pál (1843-1898.) Dr. Traxler László (1864-1898.) Budapest, 1899. (Különnyomat a Földtani Közlönyből.)
  • A Mondrites nevű fosszil moszatokról. Budapest, 1899. (Különnyomat a Földtani Közlönyből.)
  • A másodvirágzású növényekről. Budapest, 1900. (Különnyomat a Természettudományi Közlöny. 56., 58. Pótfüzeteiből.)
  • A Cinnamonum-nem története. Két térképpel és huszonhat táblával. Budapest, 1905. (Magyar és német szöveg).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.