Molnár Márton (honvéd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Molnár Márton (Szeged, 1818 körül — Szeged, 1892. szeptember 8.) magyar honvédszázados.

Életútja[szerkesztés]

Jogi tanulmányokat folytatott, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor már ügyvéd volt. 1848 decemberében állt be a szegedi önkéntes zászlóaljba századosi rangban. Részt vett a délvidéki harcokban a bácskai IV. hadtest kötelékében. 1849. májusától az alakulatából szervezett 104. honvédzászlóalj 2. századának parancsnoka. A szabadságharc bukása után feltehetően bujkált, 1850-től már ismét ügyvédi praxist folytatott Szegeden. Az 1867-es kiegyezést követően tagja lett a helyi honvédegyletnek. Később Szeged város tiszti főügyészeként működött. A helyi lapokba is publikált. Nekrológját a Vasárnapi Újság 1892/38. száma is megírta. A szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, sírhelye és síremléke ma is látható.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged : Tóth T., 2008. 64 o. [Temető-térképekkel] ISBN 9789630652605 Molnár Márton honvédszázados /II-13-431/ lásd 12. p.

Források[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest; Zrinyi Katonai Kiadó. ISBN 963 326 367 0 Molnár Márton lásd 422. p.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.