Nullmeridián
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A nullmeridián a földrajzi koordináták hosszúsági fokbeosztásának kezdő délköre, meridiánja.
A legrégibb ókori térképen (Dikaiarkhosz, i. e. 3. század) Rodosz az origó. Ptolemaiosznál (i. e. 2. század) a Kanári-szigetek (Insulae Fortunatae), Sztrabón Geographiájában (i. sz. 1524) ismét Rodosz szerepel nullmeridiánként. A középkori arab térképlapok Bagdadot használták kezdetként.
Richelieu bíboros (1634) javaslatára a Kanári-szigetek nyugati fokától Ferróról (ma Hierro) mérték a hosszúságot. Ekkor a keleti 20°-os meridián éppen Párizst metszi, fontosabb azonban, hogy ezzel a kezdéssel Európa minden pontja keleti hosszúságra esik. Néhány francia térképen a párizsi kezdés is szerepelt. A német térképeken 1850-ig Berlin volt a hosszúság kezdete.
Greenwich 1884-től szerepel sok ország, de nem az egész világ térképein kiindulásként. Teljesen általánossá csak az első világháborút követő években lett a használata. Addig a franciák Párizst, az oroszok Pulkovót, az Osztrák–Magyar Monarchia még mindig Ferrót részesítette előnyben. A 20. század elején felmerült „semleges” javaslatként Jeruzsálem (akkor még brit protektorátus).
A régebbi térképek néhány kezdő meridiánja a jelenlegi (Greenwich) fokbeosztás szerint:
- Ferro : 17° 39' 46" Ny
- Párizs : 2° 20' 14" K
- Berlin : 13° 23' 44" K
- Pulkovo: 30° 19' 29" K
[szerkesztés] Forrás
- Hazay István. Vetülettan. Tankönyvkiadó (1964)
- Neu Piroska és Schiller Jánosné. A természettudományok zsebkönyve. Gondolat (1959)
