Jukaték-maja nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jukaték-maja
Maaya t’aan
Kukulcan, Chichén Itzá.jpg
Kiejtés maːja t’aːn
Beszélik Mexikó, Belize
Terület Yucatán-félsziget, Közép-Amerika
Beszélők száma ~700 ezer fő
Nyelvcsalád Amerikai indián nyelvek
   Maja nyelvcsalád
    maja ág
     jukaték csoport
      jukaték-maja nyelv
Írásrendszer ma latin ábécé
Rang nincs az első 100 között
Hivatalos állapot
Hivatalos sehol nem hivatalos
Nyelvkódok
ISO 639-1 nincs
ISO 639-2 myn
ISO 639-3 yua

A jukaték-maja vagy egyszerűen – a hétköznapi értelemben vett – maja nyelv (saját elnevezéssel maaya t’aan, ejtsd kb. „mája ttán”; spanyolul idioma maya vagy yucateco) a maja nyelvcsalád jukaték csoportjába tartozó tonális agglutináló indián nyelv, amelyet a közép-amerikai Yucatán-félszigeten (Mexikó, illetve kisebb részben Belize területén) mintegy 7~800 ezren beszélnek, legközelebbi rokonai a kicse és a mam nyelv. Klasszikus állapotáról főleg a Chilam Balamból („A nagy próféták könyve”) vannak ismereteink.

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jukaték-maja nyelvben öt magánhangzó hangszínt különböztetnek meg: a /a/, e /ɛ/, i, o /ɔ/ és u. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, valamint magas és mély hanglejtésűek; a hosszúságot a magánhangzó kettőzésével, a magas hanglejtést pedig ékezettel jelölik (tehát a mély hanglejtés jelöletlen). A szókezdő magánhangzót gyakran nem ejtik ki.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mássalhangzórendszer főként zöngétlen zár- és zár-rés-hangokból /p, t, ʦ, ʧ, k/, illetve glottalizált (ejektív) /pˤ, tˤ, kˤ/; egyetlen zöngés zárhangból /b/, zöngétlen réshangokból /s, ʃ, x, h/, orrhangokból és likvidákból /m, n, l, r/, hangszalagzárhangból /ʔ/, valamint két félhangzóból /j, w/ áll. A glottalizált mássalhangzókat erősebben és utána rövid szünetet hagyva kell kiejteni; a hangszalagzárhang két magánhangzó közötti rövid szünetnek (hangrésnek) felel meg (ezek a hangok megtalálhatóak az arab nyelvben is).

Helyesírás és kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai maja helyesírás a latin ábécét használja és – apróbb területi eltérésekkel – nagyjából fonetikus. A magyartól eltérő olvasatú betűk az alábbiak:

  • ch – magyar cs
  • j – magyar ch (mint a spanyol j)
  • p’, t’, k’ – glottalizált p, t, k
  • s – magyar sz
  • tz – magyar c
  • x – magyar s
  • y – magyar j
  • w – nagyon röviden ejtett félhangzós u (mint az angol w)
  • – hangszalagzárhang (glottális zárhang)
  • a magánhangzók hosszúságát kettőzéssel, a magas hanglejtést ékezettel jelzik.

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maja a magyarhoz hasonlóan agglutináló nyelv. Nyelvtani nem nincs, a természetes nemeket – akárcsak a magyarban – szóösszetétellel jelölik: ah = férfi, ix (ejtsd: (i)s) = ; pl. ah tzambesah ’tanár’, ix tzambesah ’tanárnő’. A határozott névelő a le (pl. le winik ’az ember’), a többes szám jele az -ob (le winikob ’az emberek’ vagy pl. xipal ’fiú’, xipalob ’fiúk’).

A jelzős szerkezetkben a melléknév a főnév előtt áll, mint a magyarban: pl. nojoch, ’nagy’: nojoch kax ’nagy falu’, nojoch polob ’nagy fejek’. A melléknevek fokozása illeszkedő magánhangzó + l hozzáadásával történik, pl. tibil ’jó’ → tibilil ’jobb’.

A személyes névmásoknak három fajtája van: önállóan használt, főnévi elő- és belragként használt (pl. birtokos névmási szerepben), valamint igei toldalékként használt; összefoglalva az alábbi táblázatban láthatók.

Szám/személy Önálló (névmási) Főnévi (birtokos) Igei
E/1. ten in-/w- -en
E/2. tech a-/aw- -ech
E/3. lay/leti u-/y- -∅
T/1. toon k(a)- -oon
T/2. teex aw- … -eex -eex
T/3. loob/letiob a/j- … -oob -oob

Példák a birtokos névmási használatukra: inyatan ’asszonyom’, ayatan ’asszonyod’, usutzum ’fivére’, kasutzum ’fivérünk’, ayuneex ’apátok’, ayunoob ’apjuk’, kasuztumoob ’fivéreink’. Összetett birtoklás a magyarral ellentétben a birtok áll elől: uyatan insutzum ’fivérem asszonya’.

A mutató névmás szerepét a határozott névelő és távolság szerint az -a, illetve az -o/-e végződés tölti be: le winika ’ez az ember’, le winiko ’az az ember’. A kérdő névmások: max ’ki?’ és maxob ’kik?’.

A tőszámnevek a 20-as számrendszerre épülnek: 1 hun, 2 ka, 3 ox, 4 kan, 5 ho, 6 wak, 7 wuk, 8 waxak, 9 bolon, 10 buluk, 11 la hun, 12 la ka stb.; 20 hun kal, 40 ka kal, 60 ox kal stb. A ’sok’ fogalmát a tul (élő) és p’el (élettelen) szavak jelölik.

Az ige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igéknek van tárgyas és tárgyatlan, illetve aktív és passzív alakja (az első hasonló a magyar határozott/határozatlan igeragozáshoz). A jelen időt a tan + főnévi személyrag jelöli, összevont alakban tin, tan, tun. A tárgyatlan igék aktív alakját az igető + kötőhang + l jelzi, pl. lubul ’esik’, hetel ’nyit’, ragozva pl. tin hetel ’én nyitok’. A tárgyas ige az -ik ragot kapja, pl. tin hetik ’én nyitom’. A különböző módozatokat toldalékokkal képzik. A tárgyas igék műveltető alakját pl. az -s- belrag jelzi: tin kimsik ’halálát okozom’; a folyamatos vagy habituális szemlélet jele a -tal, pl. tin kuxtal ’élek’. A felszólító módot az -en rag jelzi: heten! ’nyiss!’, a tagadást pedig a ma-/matan- vagy mawil- előképző: main hetel ’nem nyitok’.

A tárgyatlan igék határozatlan jövő idejét a bin+igető+ak+igei személyrag összetételével képzik, pl. binkimaken ’meg fogok halni’, binkimakech ’meg fogsz halni’, binkimak ’meg fog halni’ stb. A múlt időt egyszerűen a tőhöz kapcsolt személyrag jelöli: luben ’estem’, lubech ’estél’ stb. (a -tal végű, tartós cselekvést kifejező igék múlt idejét az -ah utóraggal képzik).

A tárgyas igék jövő ideje kétféle úton képezhető: he+igei személyrag + tő+ik+e, pl. hen kimsike ’meg fogom ölni’; vagy bin+főnévi személyrag + tő+e: binin hete ’nyitni fogom’. A múlt idő t+személyrag + igető+ah: pl. tin xulah ’befejeztem’.

A teljes igei alakok bonyolultak lehetnek, időt, valamint egyéb kategóriákat jelölő előragokkal. A tárgyas/tárgyatlan alakot, igefajtát, módot, szemléletet, alanyt, tárgyat utóragok jelzik. A különböző viszonyokat jelentő előképzők közül némelyik – a magyarhoz hasonlóan – személyraggal társul, pl. igeivel: yetelen ’velem’, yetelech ’veled’, mások névszóival: intial ’értem’, atial ’érted’. Egy összetett igealak magában foglalhatja a tárgyat is: pl. xotchenahen ’fát vágtam’ (xot ’vág’, che ’fa’).

Néhány kifejezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bix a beelHogy vagy? (szó szerint: ’Hogy megy az utad’)
Ma’alob, kux teechJól, és te?
Bey xan teen.Én szintén.
Bix a k’aaba’Hogy hívnak? (szó szerint: ’Hogy szól a neved’)
In k’aaba’e’ Jorge.A nevem Jorge.
Jach ki’imak in wóol in k’aj óoltkech.Örülök, hogy megismertelek.

Érdekesség: A maja nyelvben a kérdő és a felkiáltójel használata nem kötelező, mivel erre külön alaktani formák szolgálnak.

Hangminta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részlet az Újszövetségből jukaték-maja nyelven:

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]