Ugrás a tartalomhoz

Merény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 16:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források: források --> jegyzetek AWB)
Merény (Nálepkovo)
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
Merény címere
Merény címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rangközség
Első írásos említés1290
PolgármesterDušan Daniel
Irányítószám053 33
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámGL
Népesség
Teljes népesség3630 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság590 m
Terület55,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″48.841667°N 20.620000°E
Merény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Merény témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Merény (1887-ig Vagendrüssel, szlovákul: Nálepkovo, korábban Vondrišel, németül: Wagendrissel) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

Iglótól 19 km-re délkeletre a Gölnic bal partján fekszik.

Története

A falut 1290-ben a Máriássy család telepítette a szász jog alapján, ekkor említik először "Vagndruzel" alakban. Betelepítője egy Pecold nevű soltész volt. Első lakói szász bányászok voltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben "Wogendrwssil" néven szerepel. 1358-ban városi rangot kapott, ekkor "Vagendrüzel" néven említik. A 16. században lakói felvették az evangélikus hitet, majd a 18. századtól a katolikusok és evangélikusok békésen éltek egymás mellett. A falu a 18. században indult fejlődésnek, amikor területén több vashámor, majd a 19. században vasolvasztó is üzemelt. 1787-ben 261 házában 2 482 lakos élt. 1828-ban 324 háza és 2 383 lakosa volt. Lakói bányászok, vaskohászok, favágók voltak.

1847-ben Kornidesz Lajos a falu határában megalapította Feketehegy-fürdőt, mely az akkori Magyarország első klímatikus sósvízű fürdője és hidegvízgyógyintézete volt. 1848-ban az épületek súlyos károkat szenvedtek, de 1853-re Lomnitzy Vilmos újjáépíttette őket. 8 épületből állt, melyekben 180 vendégszoba volt. 8-14 C° hőmérsékletű bővizű kitűnő hegyiforrásai hidegvízgyógyintézet létesítésére kiválóan alkalmassá tették. A fürdő 1881-ig üzemelt.

Vályi András szerint "VÁGENDRÜSZEL. Német Mezőváros Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Iglóhoz 1 mértföldnyire; határja sovány, de másként meglehetős módgyok vagyon a’ keresetre a’ vas bányák körűl, legelője elég, fája van mind a’ kétféle."[2]

Fényes Elek szerint "Wagendrüssel, Szepes vm. német bányaváros, Iglóhoz dél-keletre 2 mfdnyire: 502 kath., 1881 evang. lak. Kath. és evang. parochia. Vasbányák, hámorok. F. u. a Marjássy nemzetség. " [3]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Német lakosságát a második világháború után kitelepítették.

Népessége

1880-ban 2827 lakosából 2141 német, 22 magyar és 485 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2224 lakosából 1625 német, 44 magyar és 553 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 2103 lakosából 1463 német, 63 magyar és 537 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2 289 lakosából 1351 német, 165 magyar és 654 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1989 lakosából 1350 német, 14 magyar és 575 csehszlovák volt.

1930-ban 2285 lakosából 1176 német, 25 magyar és 1023 csehszlovák volt.

1991-ben 2277 lakosából 1884 szlovák, 371 cigány és 3 magyar volt.

2001-ben 2626 lakosából 1859 szlovák, 725 cigány, 13 német és 7 magyar volt.

2011-ben 3039 lakosából 2551 szlovák, 406 cigány, 11 német, 2 magyar és 58 ismeretlen nemzetiségű volt.

Neves személyek

Nevezetességei

Képtár

Források

További információk