Ugrás a tartalomhoz

Kisdebrecen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Turokaci (vitalap | szerkesztései) végezte 2021. február 11., 02:13-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (→‎Források)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1909-ig ez volt a neve Szamosdebrecennek is!
Kisdebrecen (Dumbrava)
A falu látképe, előtérben a fatemplom, a háttérben a Sátor-hegy
A falu látképe, előtérben a fatemplom, a háttérben a Sátor-hegy
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rangfalu
KözségközpontMagyarlápos város
Irányítószám435606
SIRUTA-kód106880
Népesség
Népesség176 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 23° 52′ 21″47.493248°N 23.872363°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 36″, k. h. 23° 52′ 21″47.493248°N 23.872363°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisdebrecen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kisdebrecen (románul: Dumbrava, korábban Dobriținaș vagy Dobrițel) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Magyarlápostól három kilométerrel északra, kb. 350 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve mindenképp összefügg Debrecen részleteiben tisztázatlan eredetű nevével. A Kádár József idején állítólag még élt hagyomány szerint a Mikó és Fábián család ősei Debrecenből költöztek volna ide, innen kapta nevét. 1584-ben Debreczen, 1598-ban Kis-Debreczen, 1631-ben Oláh-Debreczen néven írták. Mai, 'liget' jelentésű román neve mesterséges névadású, a korábbi Dobriținaș helyett (amely szintén Debrecenre utal – Dobrițin az alföldi város román neve).

Története

[szerkesztés]

1553 és 1584 között jött létre. A 17. század elején elpusztult, majd magyarláposi magyarokkal, máramarosi és környékbeli románokkal települt újra. 1750-ben 24 jobbágy, két zsellér és két kóbor családfő lakta. Terméketlen határa miatt lakói Désaknáról Szilágysomlyóig sót szállítottak, és főként szarvasmarhát tenyésztettek. Legnagyobb birtokosa a 19. század végén az Eszterházy család volt. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott.

1910-ben 261 lakosából 250 volt román és 8 magyar anyanyelvű; 245 ortodox, 7 református és 6 görögkatolikus vallású.

2002-ben 247 román nemzetiségű lakosából 240 volt ortodox vallású.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Ortodox fatemploma 1860-ban épült.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]