Kertész Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kertész Imre
Kertész Imre cropped.jpg
Kertész Imre 2007-ben Szegeden
Élete
Született 1929november 9. (84 éves)
Budapest
Nemzetiség magyar magyar
Felesége Vas Albina (elhunyt 1995-ben)
Kertész Magda (1996-tól)
Pályafutása
Első műve Sorstalanság
Fontosabb művei Sorstalanság
Kaddis a meg nem született gyermekért
Felszámolás
Irodalmi díjai Füst Milán-díj (1983)
József Attila-díj (1989)
Déry Tibor-díj (1989)
Márai Sándor-díj (1996)
Kossuth-díj (1997)
Herder-díj (2000)
Irodalmi Nobel-díj (2002)
Budapest díszpolgára (2002)
A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2003)
Magyar Szent István Rend (2014)
Kertész Imre weboldala

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. ) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Szent István Rend kitüntetettje.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 19481950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.

Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-kori esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasítja, ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Kiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után 1988-ban jelenik meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lesz a negyedik regény, a Felszámolás – és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakul, melynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).

Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.

Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásban részesülő, nagy nézettségű népszerű filmet.

Műveit számos nyelvre lefordították, németül összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki.

1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.[2] Ugyanebben az évben, november 5-én a Die Welt című lapnak adott interjújában így fogalmazott: „Ich bin ein Produkt der europäischen Kultur, ein Décadent, wenn Sie so wollen, ein Entwurzelter, stempeln Sie mich nicht zum Ungarn”,[3] amit az MTI első fordítása alapján több magyarországi újság és hírportál a következő magyar szöveggel közölt: „Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak”. Kertész négy nap múlva a Duna Televízióban kijelentette, hogy félremagyarázták szavait, hiszen az idézet második része pontosan: „Ne címkézzen engem Magyarországhoz.” (A német eredetiben Ungarn, azaz Magyarország szerepel, a „stempeln zu” pedig címkéz, minősít értelmű kifejezés). Az eredeti német interjúban az újságíróhoz szólva Kertész Imre hozzátette: „Elég az, hogy a honfitársai engem zsidóvá tettek. Faji vagy nemzeti hovatartozás rám nem érvényes”.[4]

2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István Rendet. Ezzel kapcsolatban Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője elmondta: „az elismerést olyan személyiségek kaphatják, akiknek nemzetközi elismertsége vitathatatlan, és szerte a világban öregbítik Magyarország hírnevét.”[5]

Író és fordító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

A Nobel-díjas regény borítófedele

Kertész Imre ars poeticájából[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”[6]

„Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”[7]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi Nobel-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki Stockholmban. Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. „Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.” – Kertész Imre.[8]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kertész Imre a Szegedi Tudományegyetemen (2007)

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor: Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről. Budapest: L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő. 9639457310 [2002]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • szerk.: Kőbányai János: Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó. 9639171891, 9639171905 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Vári, György. Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest: Kijárat Kiadó. 9639529036 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Szirák, Péter. Kertész Imre. Pozsony: Kalligram Könyv és Lapkiadó. 8071495220 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Földényi F., László. Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest: Magvető Kiadó. 9789631425659 [2007]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 
  • Hafner, Zoltán. Kertész Imre Bibliográfia. Budapest: Magvető Kiadó [2010]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8. 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kertész Imre lett a kormány holokausztbohóca
  2. Irodalmi Jelen 11/10/2009
  3. Von Tilman Krause: "In Ungarn haben Antisemiten das Sagen" (német nyelven). Die Welt, 2009. november 5. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  4. Kertész Imre szerint meghamisították a szavait. origo, 2009. november 9. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  5. Kertész Imre és Rubik Ernő átvette a Szent István Rendet. origo, 2014. augusztus 19. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)
  6. Idézet Kertész Imrétől, l. Szegedi Egyetem a Szegedi Tudományegyetem lapja, 2007/8. sz. ápr. 16.
  7. Idézet Kertész Imrétől, nepszava.com
  8. Nobelpreis: Imre Kertész: „Endlich Sicherheit”. FAZ.NET. Hozzáférés ideje: 2008. november 3.  
  9. Grande Médaille de Vermeil de la ville de Paris

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1024. o. ISBN 963-05-6806-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kertész Imre témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertész Imre témájú médiaállományokat.