Kertész Imre

Kertész Imre
Kertész Imre 2007-ben Szegeden
Élete
Született	1929. november 9. (82 éves) Budapest
Nemzetiség	magyar
Felesége	Vas Albina (elhunyt 1995-ben) Kertész Magda (1996-tól)
Pályafutása
Első műve	Sorstalanság
Fontosabb művei	Sorstalanság Kaddis a meg nem született gyermekért Felszámolás
Irodalmi díjai	Füst Milán-díj (1983) József Attila-díj (1989) Déry Tibor-díj (1989) Márai Sándor-díj (1996) Kossuth-díj (1997) Herder-díjjal (2000) Irodalmi Nobel-díj (2002) Budapest díszpolgára (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2003)
Hivatalos oldal

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – ) Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki (2002). A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Élete

1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-kori esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasítja, ennek a történetéről A kudarc című regényben van szó. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Kiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után 1988-ban jelenik meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lesz a negyedik regény, a Felszámolás - és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává alakul, melynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések - ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011). Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége. Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásnak örvendő, rendkívül népszerű filmet. Műveit számos nyelvre lefordították, németül összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House, franciául pedig az Actes Sud adja ki. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Becsületrend (Pour le Mérite) tagja. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.

Író és fordító

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé. A regényt Koltai Lajos operatőr-rendező ültette át filmre.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

A Nobel-díjas regény borítófedele

Kertész Imre ars poeticájából

„A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait. Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más. És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”

„Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”

Művei

• Sorstalanság (1975)
• A nyomkereső (1977)
• Detektívtörténet (1977)
• A kudarc (1988)
• Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)
• Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
• Gályanapló (1992)
• Jegyzőkönyv (1993)
• A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)
• Valaki más: a változás krónikája (1997)
• A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998)
• A száműzött nyelv (2001)
• Felszámolás (2003)
• K. dosszié (2006)
• Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007)
• Európa nyomasztó öröksége (2008)
• A megfogalmazás kalandja (2009)
• Haldimann-levelek (levelezése Eva Haldimannal; 2010)
• A végső kocsma (folyamatban)
• Mentés másként (a szerző 2001 és 2003 között írt naplója; 2011)

Irodalmi Nobel-díj

2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki Stockholmban. Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Díjak, elismerések

Kertész Imre a Szegedi Tudományegyetemen (2007)

• Füst Milán-díj (1983)
• Forintos-díj (1986)
• Artisjus Irodalmi díj (1988)
• Aszu-díj (1989)
• József Attila-díj (1989)
• Déry Tibor-díj (1989)
• Örley-díj (1990)
• Az Év Könyve jutalom (1990)
• Soros-életműdíj (1992)
• Brandenburgi Irodalmi Díj (1995)
• Márai Sándor-díj (1996)
• Kossuth-díj (1997)
• 1997-ben a lipcsei könyvvásáron nagydíjat kapott, elsősorban a Sorstalanságért. 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat. 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt hetilap irodalmi díjával tüntették ki. 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek (Pour le Mérite), amely a művészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés.
• Irodalmi Nobel-díj (2002)
• Hans Shahl-díj (2002)
• YIVO életműdíj (2002)
• Budapest díszpolgára (2002)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2003)
• Corine-díj (2004)
• Goethe érem (2004)
• Jean Améry-díj (2009)

Források

• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1024. o. ISBN 963-05-6806-3

Külső hivatkozások

• Kertész Imre honlapja
• A Svéd Akadémia sajtónyilatkozata (magyarul)
• Kertész Imre profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• Pelle János: Kertész Imre és a „mélyzsidó” irodalmi hagyomány, Árgus 2005/12, 3.-27. old
• Kőbányai János: Kertésznapló, Múlt és Jövő, 2004/4 (További cikkek is ebben a kötetben.)
• Kertész beszéde a Nobel-díj átvételekor (angolul)
• Kertész Imre – Koltai Lajos: Sorstalanság – Oktatási segédanyag a film iskolai feldolgozásához. Készítette Fenyő D. György Elérve: 2008. november 3.
• Kertész Imre, Schweitzer József és Jutta Hausmann az Asztali beszélgetéseken. Téma: Az Auschwitz utáni kor A teljes beszélgetés könyvben is megjelent: "Asztali beszélgetések...3 - Közös örökségünk" - szerk: Galambos Ádám; Luther Kiadó (2009)
• "Ich schreibe keine Holocaust-Literatur, ich schreibe Romane" - az eredeti Die Welt-ben megjelent interjú teljes szövege.
• Ebből lett a botrány: a teljes Kertész-interjú magyarul! - a magyar fordítás a Népszabadságban.
• Új Kertész-kötet és bibliográfia jelent meg

Kapcsolódó információk

• Scheibner Tamás – Szűcs Zoltán Gábor szerk.: Az értelmezés szükségessége (L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2002.)
• Kőbányai János szerk.: Az ember mélye. Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben (Múlt és Jövő, Budapest, 2003.)
• Vári György: Kertész Imre (Kijárat Kiadó, Budapest, 2003).
• Szirák Péter: Kertész Imre (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2003)
• Hafner Zoltán: Kertész Imre Bibliográfia (Magvető Kiadó, Budapest, 2010)