Hugo von Hofmannsthal

Hugo von Hofmannsthal

Hugo von Hofmannsthal (eredetileg Hugo Hofmann Edler von Hofmannsthal, írói nevén Loris, Loris Melikow, Theophil Morren), született Bécsben, 1874. február 1-jén – meghalt Rodaun bei Wien-ben, 1929. július 15-én. Osztrák költő, novellista, drámaíró.

Apja bankigazgató, jómódban élnek. Hofmannsthal csodagyerek, már tizenévesen jelennek meg versei. Egy Bécs környéki, csendes házban él. Nem sok minden történik vele, de sokat olvas. Hermann Bahr kritikus, drámaíró fedezi fel Arthur Schnitzlerrel együtt. Stefan George szimbolista mozgalmához csapódik 1892-ben. Később Richard Strauss-szal dolgozott együtt. Az első világháború alatt katona, majd diplomata; ezután Bécsben él. Max Reinhardt rendezővel működik együtt; a Salzburgi Ünnepi Játékokon adják elő két legismertebb darabját: az Akárkit és a Salzburgi nagy világszínházat.

Pályája

Az 1890-1900-as években elsősorban szecessziós-szimbolista a stílusa. Verseket, egyfelvonásosokat alkot. Első darabja, Gestern (1891) töredékben maradt egyfelvonásos. Tizian halála (Der Tod des Tizian, 1892) a 99 éves, de még aktív Tizianót állítja középpontba; az idős festő eddigi képeinél jobbat akar festeni. Egyébként végig nem jelenik meg a színpadon. A tanítványok a mester közeli halála miatt jajgatnak; a Költő az Apródnak adja darabját, mert rokonlelket lát benne. Hofmannsthal vonzódik az egyfelvonásos formához (A balga és a halál (Der Tor und der Tod, 1893), Erkély-jelenet (Die Frau im Fenster, 1898), Das kleine Welttheater (1898), Die Hochzeit der Sobeide (1899) stb.)

1902-től egyre inkább szakít addigi "esztétikus" énjével és Stephan Gerogéval, s a "lét igazi érzéseit" keresi az antik tárgyú drámai műfaj magújítását célzó törekvéseiben, de a goethei klasszikus kiegyensúlyozottság görögsége helyére nála a hölderlini és nietzschei antikvitásnak szenvedélyekkel, mámorral telített túlfűtöttsége kerül.

1902-ben írja Lord Chandos levele c. esszéjét, amelyben elutasítja az élettől elidegenedett szépséget, és az élet felé fordul. Egri Péter innen számítja pályája 2. szakaszát. Ebben a szakaszban a dráma fontosabb lesz, mint a líra: a darabok terjedelme nő, a színek halványabbak; Hofmannsthal átnyergel a színpadi neoromantikára. Már-már expresszionista, hisztérikus, szecessziós dráma az Elektra (Elektra, 1904). Pszichologizáló feldolgozása az antik drámáknak. Még egy-két ilyen darab: Ödipus und die Sphinx (1906), König Ödipus (1910), Alkestis (1911). Richard Strauss operaszövegkönyvnek használja az Elektra 2. változatát (1910), A rózsalovagot (Der Rosenkavalier, 1911), az Ariadne Naxos szigetén (Ariadne auf Naxos, 1912; szövegkönyv: 1916), Die Frau ohne Schatten (1919), Die ägyptische Helena (1928), Arabella (1933) c. darabokat. Ezek főleg vígjátékok: kései korszakában számos ilyet ír (Christinas Heimreise, 1910; Der Unbestechliche, 1923 stb.). De ír szimbolista tragédiát is (Der Turm, 1925).

A Salzburgi ünnepi játékokra készül az Akárki (Jedermann, 1911) és a Salzburgi nagy világszínház (Das Salzburger Große Welttheater, 1923). Előbbi a középkori moralitás felújítása, utóbbit Calderón A világ nagy színháza c. drámája ihlette.

További művei: Ausgewählte Gedichte [Válogatott versek] (1903), Das gerettete Venedig (1905) dráma, Die Bürger als Edelmann (Molière Úrhatnám polgárjának átdolgozása; 1918), Der Schwierige (1921) dráma, Andreas oder Die Vereinigten (1932) regénytöredék stb.

Művei

• Tegnap kisdrámák (Tegnap, Tizián halála, A balga és halála)
• A kalandor és az énekesnő (1897, kisdráma)
• A faluni bánya (1899, fantasztikus – romantikus mesejáték)
• Elektra (1904, dráma)
• Oidiposz és a Szfinx (1906, dráma)
• Krisztina hazatérése (1910, dráma)
• Rózsalovag (1911, dráma)
• A torony (1925, tragédia)
• Andreas (1932, regénytöredék)
• Der Tor und der Tod (1891)
• Der Tod des Tizian (1901)
• Elektra (1904)
• Ödipus und die Sphinx (1906)
• Die Frau im Fenster (1909)
• Jedermann (1911)
• Der Schwierige (1921)
• Das Salzburger grosse Welttheater (1922)
• Der Turm (1925)

Librettók

• Elektra (1909)
• Der Rosenkavalier (1911)
• Ariadne auf Naxos (1912, rev. 1916)
• Die Frau ohne Schatten (1919)
• Die ägyptische Helena (1927)
• Arabella (1933)