Elektra (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Strauss fiatalon
A Semperoper 1900 körül

Az Elektra Richard Strauss egyfelvonásos operája Hugo von Hofmannsthal szövegére (op. 59, TrV 223). Eredeti műfaji meghatározása „tragédia egy felvonásban”. Játékideje 1 óra 40–45 perc.

Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1909. január 25-én. Magyarországi bemutatója 1910. március 11-én volt az Operaházban. (Az első magyar erőkkel bemutatott Strauss-opera, ezt az előadást összesen tizenötször játszották.)

A mű története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár ez az első Strauss–Hofmannsthal-opera, a szöveg eredeti formája nem librettónak készült. Strauss 1903-ban Max Reinhardt berlini előadásában látta a „Szophoklész-fordítást”.

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ernst von Schuch, az ősbemutató karmestere

Az Elektra az egyik legnagyobb zenekari apparátust igénylő mű. Az ősbemutatón 111 zenész szólalta meg az előírt több mint 140 hangszert.

  • 1 piccolo, 3 fuvola (vagy 2–2 fuvola és piccolo)
  • 2 oboa
  • 1 angolkürt (vagy 3. oboa)
  • 1 heckelophon
  • 1 Esz-klarinét, 4 B-klarinét, (vagy 2 B-, 2 A-klarinét), 2 basszetkürt, 1 basszusklarinét
  • 3 fagott, 1 kontrafagott
  • 4 kürt
  • 2 B-tuba, 2 F-tuba (vagy 5–8. kürt)
  • 6 trombita, 1 basszustrombita
  • 3 harsona, 1 kontrabasszus harsona
  • 1 kontrabasszus tuba
  • 6–8 üstdob
  • ütőhangszerek
  • harangjáték
  • cseleszta
  • 2 vagy 4 hárfa
  • 8–8–8 I., II. és III. hegedű(!)
  • 6–6–6 I., II. és III. brácsa (a 6 I. brácsa IV. hegedű is lehet)
  • 6–6 I. és II. gordonka
  • 8 nagybőgő

A nyomtatott kottában Strauss a fúvósokra redukált változatot is megad, amit ő „provinciális verziónak” nevezett.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klütaimnesztra – mezzoszoprán
  • Élektra és Khrüszothémisz, a leányai – szoprán
  • Aigisztosz – tenor
  • Oresztész – bariton vagy basszus
  • Oresztész ápolója – basszus
  • A bizalmas – szoprán
  • Az uszályhordozónő – szoprán
  • Egy ifjú szolga – tenor
  • Egy agg szolga – basszus
  • A felügyelőnő – szoprán
  • Első szolgálólány – alt
  • Második szolgálólány – mezzoszoprán
  • Harmadik szolgálólány – mezzoszoprán
  • Negyedik szolgálólány – szoprán
  • Ötödik szolgálólány – szoprán

Szolgálólányok, hangok (kar)

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Batta András: Richard Strauss. Budapest, 1984. Gondolat K. pp. 172–182 ISBN 9632814479
  • Boyden, Matthew: Richard Strauss. Ford. Borbás Mária. Budapest, 2004. Európa K. pp. 233–257 ISBN 9630775409
  • Eősze László: Az opera útja. 3. bőv. kiad. Budapest, 1972. Zeneműkiadó. pp. 287–288
  • Гликман, Исаак Давыдович: Мейерхольд и музыкалный театр. Ленинград, 1982. «Советский композитор» pp. 154–197 ISBN 5852850934
  • Keszthelyi Kinga: Szophoklész és a szecesszió. Az Elektra keletkezéstörténete in Operamagazin 2007. bemutatkozó szám pp. 12–13
  • Kloiber, Rudolf: Handbuch der Oper. 5., erw. u. neubearb. Aufl. München–Kassel stb., 1985. dtv–Bärenreiter. Bd. 2 pp. 777–780 ISBN 3423032790
  • Láng Pál Paul Henry Lang: Az opera. Egy különös műfaj különös története. Ford. Gergely Pál. Budapest, 1980. Zeneműkiadó. pp. 332–336 ISBN 9633303060
  • Opera. Szerk. Batta András. Ford. Szilágyi Éva stb. Budapest, 2006. Vince K. pp. 594–599 ISBN 9639552828

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] Az eredeti német libretto
  • [2] Csáth Géza cikke a szerző által vezényelt budapesti előadásról