Stefan George

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stefan George
Stefan-George 1.jpg
Élete
Született 1868. július 12.
Büdesheim
Rajna-vidék–Pfalz
Elhunyt 1933. december 4. (65 évesen)
Locarno
Nemzetiség német
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, műfordítás
Irodalmi irányzat szimbolizmus
Első műve Die Fibel, Hymnen
Hatottak rá Stéphane Mallarmé
Friedrich Nietzsche
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan George témájú médiaállományokat.

Stefan George (Büdesheim (ma Bingen am Rhein része), 1868. július 12.Minusio (Locarno mellett), 1933. december 4.) német költő, műfordító, a modern német líra képviselője.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetére a francia szimbolisták voltak hatással (különösen Stéphane Mallarmé). Művészetét a szimbólumhasználat és az impresszionista hangulatok jellemzik. Elutasította azon felfogást, miszerint a művészetnek közvetlen társadalomformáló szerepe lenne, és véleménye szerint a művészet csak a kiválasztottakhoz és beavatottakhoz szól. Arisztokratikus művészetfelfogás, fogalmi nyelvhasználat, illetve különös hangzásokra épülő versbeszéd jellemezte. Homoszexuális vonzalma és ennek hatása művészetére a kortárs kritikusok érdeklődésének középpontjában állt.[1]

"George-kör"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1892-ben folyóiratot alapított Blätter für die Kunst (Levelek a művészetért) néven, melybe csak a körülötte kialakult csoport tagjai írhattak, így jött létre az úgynevezett "George-kör".

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős hatást gyakorolt a német és az európai irodalom lírájára, Magyarországon elsősorban a fiatal Szabó Lőrinc költészetére. A "kiválasztottság" kultuszát megfogalmazó költészetfelfogása miatt gyakran kapcsolatba hozták a fasizmus eszmeiségével, annak ellenére, hogy George 1933-ban visszautasította a Porosz Művészeti Akadémia elnöki tisztét, és Svájcba utazott.

"Az álarcos hölgy"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A termen illeg a sok-sok selyembáb. De az ő lázát némán födi rizspor. Lelkében látja a hamvazószerdát, a bús zsivaj körötte bárhogy is forr.

Kimegy a puszta parkba, a bokorban röviden int még a farsangi bálnak, didergve dől a jégre... zengve roppan. Csend, néma fagy, benne táncra muzsikálnak.

A pípes lovag urak és a hölgyek nem is látták a hináros mederbe... De hogy tavasz lett és a kertbe jöttek, a tó feléjük sóhajtott remegve.

Hallották. És a könnyűvérű század nem kérdezte, mi e tompa, moraj ős dal... Tovább fecsegtek, vígan dudorásztak tréfálva a tréfálkozó habokkal." (Fordította: Kosztolányi Dezső)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verskötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die Fibel (első versei, 1901-ben jelentek meg)
  • Hymnen (1890)
  • Pilgerfahrten (1891)
  • Algabal (1892)
  • Die Bücher der Hirten- und Preisgedichte der Sagen und Sänge und der hängenden Gärten (1895)
  • Das Jahr der Seele (1897)
  • Der Teppich des Lebens und die Lieder von Traum und Tod mit einem Vorspiel (1900)
  • Tage und Taten (1903)
  • Der siebente Ring (1907)
  • Der Stern des Bundes (1914)
  • Das neue Reich (1928)

Műfordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levelezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Briefwechsel zwischen George und Hofmannsthal (1938)
  • Stefan George / Friedrich Wolters: Briefwechsel 1904–1930 (1998)
  • Briefe. Melchior Lechter und Stefan George (1991)
  • Briefwechsel. Stefan George und Ida Coblenz (1983)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Marita Keilson-Lauritz.szerk.: Jens Rieckmann: Ubergeschlechtliche Liebe: Stefan George's Concept of Love, A Companion to the Works of Stefan George. Camden House (2005) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]