Bejgli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bejgli
Bejglitál
Bejglitál
Nemzet, ország  Magyarország
Magyar gasztronómia
Alapanyagok liszt, vaj, tojássárgája, élesztő, tej, mák, dió, mazsola
Fűszerek só, porcukor, vaníliarúd
Ismertebb receptek Karácsonyi bejgli
Mákos bejgli
Hagyományos diós bejgli
Gesztenyés-szilvás bejgli
Pozsonyi patkó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bejgli témájú médiaállományokat.

A bejgli magyar nevén mákos vagy diós tekercs, tradicionális magyar karácsonyi étel, hagyományosan dióval vagy mákkal, újabban gesztenyével, meggyel vagy aszalt szilvával töltött édesség, de létezik meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás változata is. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.

Története[szerkesztés]

A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában.[1] Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű és eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlít, mohnbeugel = mákos kifli/bejgli) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyv-ében.

„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta”Magyar Elek: Ínyesmester szakácskönyve (1932).

Magyar Elek Pozsonyban kóstolta meg először a Pozsonyi kifli ott kialakult változatát, azaz a "pejgli"-t: „Nekem például a béke éveiben karácsonynál sokkal jobban ízlett a dióspatkó április végén, amikor tudniillik rendszerint Pozsonyba utaztam a lóversenyekre és soha el nem mulasztottam, hogy jókora csomag diós süteményt ne hozzak magammal Wendlertől, a nagyhírű pejglisütőmestertől…”[2]

Az étel neve Lengyelországban makowiec (mákos kalács), makownik, illetve strucla z makiem (mákos tekercs). A magyarhoz hasonlóan készül és ízesítik, és szintén tradicionális karácsonyi sütemény. Ismert azonban mandulás változata is, és szokás a tetejét karamellával, mákszemekkel vagy kandírozott narancshéjjal díszíteni. A keresztény hagyományok alapján a mák és a máktöltelék ugyancsak a bőség jele Lengyelországban. A népi hiedelem szerint a szenteste fogyasztott mák boldogságot hoz, a lányoknak pedig gyors férjhezmenetelt biztosít.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az örökzöld bejgli
  2. Tasnédi Gábor: Toll és ínyesmesterség - Szakácskönyv "az irodalmi örömök régiójában" és a cenzúra árnyékában

További információk[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Makowiec_(ciasto) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.