Székelykáposzta
A székelykáposzta vagy székelygulyás (csehül és szlovákul: segedínský guláš, németül: Szegediner Gulasch, lengyelül: gulasz segedyński), a magyar és a közép-európai konyha egyik sajátos étele. Neve a közkeletű hiedelmekkel ellentétben nem székely, hanem tulajdonnévi eredetű, a hagyományos erdélyi konyha nem ismeri.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az étel receptje a legenda szerint Székely József vármegyei főlevéltáros (1825–1895) nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a pesti Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi állítólag legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre.[1]
Dobos C. József 1881-es Magyar–franczia szakácskönyvében még nem szerepel ez a recept, de Zilahy Ágnes 1891-ben kiadott Valódi magyar szakácskönyvében már igen (a Főzelékek fejezetben).[2][3]
A nemzetközi étlapokon időnként feltűnő szegedi gulyás név valószínűleg csak a Székely-gulyás név bécsi félrehallásának az eredménye. Az is elképzelhető, hogy a név arra utal, hogy az étel szegedi pirospaprikát tartalmaz, de az ilyen jellegű ételek nem Szegedről származnak, és nem is jellemzőek Szegedre. Magyarországon a szegedi gulyás név egy másik ételfajtára utal, amit zöldségekkel és csipetkével készítenek.
Tálalás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Friss fehér kenyérrel tálalják, könnyű fűszeres vörösbor (például kadarka) társaságában, hideg tejföllel és csípőspaprika-krémmel.
Utókezelés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Általában nagyobb mennyiséget készítenek belőle, hasonlóan a töltött káposztához. Melegítéskor mindig a teljes mennyiséget kell felforralni, egy kis víz hozzáadásával. Többszöri melegítésre sem veszít élvezeti értékéből; a legendák szerint minél többször van melegítve, annál jobb ízű lesz.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Magyar Elek (1991). Az Ínyesmester nagy szakácskönyve. Budapest: Gondolat. 129. o. ISBN 963-282-498-9.
- ↑ "A legendás székelykáposzta és története". kronikaonline.ro. Hozzáférés: 2020. január 8.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ "Zilahy Ágnes/Főzelékek/Székely-gulyás – Wikikönyvek". hu.wikibooks.org. Hozzáférés: 2020. január 8.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Receptek a Wikikönyvekben
- története
| Levesek |   | |
|---|---|---|
| Főételek | ||
| Köretek | ||
| Édességek, desszertek |
| |
| Péksütemények | ||
| Tejtermékek | ||
| Fűszerek | ||
