Székelykáposzta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Székelykáposzta

A székelykáposzta vagy székelygulyás a magyar és a közép-európai konyha egyik sajátos étele. Nevével ellentétben nem székely eredetű, a hagyományos erdélyi konyha nem ismeri.

Története[szerkesztés]

Az étel receptje a legenda szerint Székely József vármegyei főlevéltáros (1825–1895) nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a pesti Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi állítólag legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre.[1]

Dobos C. József 1881-es Magyar–franczia sza­kácskönyvében még nem szerepel ez a recept, de Zilahy Ágnes 1891-ben kiadott Valódi magyar szakácskönyvében már igen (a Főzelékek fejezetben).[2][3]

Tálalás[szerkesztés]

Friss fehér kenyérrel tálalják, könnyű fűszeres vörösbor (például kadarka) társaságában, hideg tejföllel és csípőspaprika-krémmel.

Utókezelés[szerkesztés]

Általában nagyobb mennyiséget készítenek belőle, hasonlóan a töltött káposztához. Melegítéskor mindig a teljes mennyiséget kell felforralni, egy kis víz hozzáadásával. Többszöri melegítésre sem veszít élvezeti értékéből; a legendák szerint minél többször van melegítve, annál jobb ízű lesz.

Források[szerkesztés]

  1. Magyar Elek. Az Ínyesmester nagy szakácskönyve. Budapest: Gondolat, 129. o. (1991). ISBN 963-282-498-9 
  2. A legendás székelykáposzta és története (magyar nyelven). kronikaonline.ro. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  3. Zilahy Ágnes/Főzelékek/Székely-gulyás – Wikikönyvek. hu.wikibooks.org. (Hozzáférés: 2020. január 8.)

További információk[szerkesztés]