Rétes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rétes
Almásrétes
Almásrétes
Nemzet, ország  Magyarország Magyar konyha
 Ausztria
 Szerbia
Alapanyagok liszt, tojás, vaj, étolaj, cukor esetleg kész réteslap
Fűszerek mazsola, alma, mák, dió, túró, meggy, citromhéj, káposzta, .... a tölteléknek
Ismertebb receptek Túrós rétes
Sütőtökös-mákos rétes
Tökös-mákos rétes
Meggyes-túrós rétes
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rétes témájú médiaállományokat.

A rétes Magyarországon, Ausztriában és Szerbiában ismert tésztás étel, mely igen lágyra hagyott gyúrt tésztából készül. Feltehetőleg a 16. században török hatásra honosodott meg; elődje a Balkánon ma is létező baklava lehetett. A mai formájú feltekert, töltött rétes a 18–19. század fordulóján alakult ki az Osztrák–Magyar Monarchia területén.[1] A 19. század óta Magyarországon az ünnepi, lakodalmi étkezéseknél hagyományos édességnek számít. A párizsi Ritz Hotel étlapján a 19. század elején szerepelt a „Rétes Hongrois”, melynek elkészítéséhez a réteslisztet Magyarországról rendelték és a cukrászokat Pestre küldték tanulni.[2]

Túrós rétes
Rétesek

Régi magyar szakácskönyvekben[szerkesztés]

Simai Kristóf piarista szerzetes 1795 és 1799 között Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében tejfeles, túrós, rizskásás, mákos, almás és káposztás rétes szerepel. A tejfeles réteshez: "Végy fél font lisztet, 4 lat írós vajat, 2 tojást, és sós tiszta vízzel csinálj tésztát belőle, ha elkészült, hagyd, nyugodj ruha vagy tál alatt. Osztán 4 lat főtt vagy írós vajat kétülű tálban fakalánnal verj fel tajtékig, verj közé egy egész és három tojásnak csak a sárgáját, és egy meszely tejfelt. A nyugodt tésztát nyújtsd vékonyra, terítsd terített asztalra, a vastag széleit szedd le, és a felvert tölteléket kend reá, 4 lat masolyaszöllővel hintsd meg, vagy ha tetszik, előbb keverd a tojásos tejfel közé, ’s azután formálj rétest belőle. Forralj 3 verdung vagy többecske jó édes tejet tágos lábosban, a rétest írós vajjal kend meg, tedd a forró tejbe, ’s alól-felül vess tüzet neki és szépen pirítsd meg, ’s melegen add fel."[3]

Elkészítése[szerkesztés]

Fél liter lisztre körülbelül 1/4 liter langyos vizet s dió nagyságú zsírt számítva, az egész gyurmát megsózva és kézzel jól leverve fél óráig pihentetjük, azután jól belisztezett abroszon gyúrófával kissé megnyújtjuk, majd kézfővel minden irányban a lehetőségig kinyújtjuk.[4] A tésztának az abrosz széléről lecsüngő peremét óvatosan lefejtjük, a kinyújtott tésztát zsírral meglocsoljuk s miután vagy öt percig szikkadni hagytuk, tetszés szerint cukorral édesített nyers gyümölccsel, túróval, tejföllel, tökkel, mákkal, dióval vagy más effélével megtöltjük, hengerítjük vagy laposra hajtjuk, s újból megzsírozva egy szintén zsíros bádoglemezen gyorstűz mellett megsütjük. A tölteléke szerint nevezzük aztán almás, cseresznyés, meggyes, diós stb. rétesnek.

Népszokások[szerkesztés]

  • Sárkeresztesen újévkor rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy „hosszúra nyújjon az esztendő, sokáig éjjenek”
  • Topolyán farsangkor figyelték a rétest; úgy tartották, hogy ha jól nyúlik, akkor a család szerencsés lesz a következő évben.”.[5]

Források[szerkesztés]

  1. Vétek György: Rétesshow a kestélyban, hvg.hu, 2007. augusztus 11
  2. Sütemények, tészták könyve, Budapest, 1988, Vianco Stúdió, ISBN 963 025944 3
  3. Simai Kristóf: Némely étkek készítési módja. Alinea Kiadó, 2011.
  4. „Tudd meg, ó gazdasszony, hogy a rétes tésztája is csak úgy jó, ha egy zsemlyényi czipóból egy huszárt lovastól tésztába sodorhatsz vele” - idézet Emma asszony 1902-ben írt szakácskönyvéből; Sütemények, tészták könyve
  5. Magyar néprajz nyolc kötetben, szerkbiz. Paládi-Kovács Attila, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988- , ISBN 963-05-4922-0 [1]

További információk[szerkesztés]