Aprószentek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aprószentek
Aprószentek (Giotto di Bondone)
Aprószentek (Giotto di Bondone)

Ünneplik december 28.
Tartalma, jelentése Heródes által Jézus születése után lemészárolt két év alatti fiúgyermekek emlékünnepe
Népszokások vesszőzés
Kapcsolódó ünnep karácsony
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aprószentek témájú médiaállományokat.


Aprószenteknek a bibliai hagyomány szerint Heródes által Jézus születése után lemészárolt két év alatti fiúgyermekeket nevezik a katolikus keresztények. Ünnepüket karácsonyt követően, december 28-án tartják.

A keresztény hagyomány[szerkesztés]

Az aprószentek története Máté evangéliumának második fejezetében olvasható. Eszerint Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – mint írástudói segítségével kiderítette – Betlehemben fog megszületni. Hogy az újszülöttet elveszejthesse, Heródes a napkeleti bölcseket megbízta, hogy miután megtalálták őt, menjenek vissza palotájába, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, és ők a szerint cselekedtek. Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus apjának is megjelent álmában egy angyal, azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Ezek után a haragra gerjedt Heródes minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy biztos legyen abban, a „zsidók újszülött királya” nem marad életben.[1]

E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin „innocentes martyres” = „ártatlan vértanúk”),[2] és december 28-át aprószentek napjának tekinti.

Ehhez az ünnephez kapcsolódó szokások[szerkesztés]

Aprószentek napjának Európa-szerte jellegzetes szokása a vesszőzés (amelyet egyes vidékeken aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is neveznek). Ilyenkor a fiúk házról házra járva bőség-, egészség- és szerencsekívánó mondókákat adnak elő, és szertartásosan megvesszőzik a lányokat. A vessző lehet termőág, fűzfavessző vagy korbács.[3][4]

Források, jegyzetek[szerkesztés]

  1. Máté 2,1-18
  2. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium a Neumann-ház Jeles Napok honlapján. (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  3. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  4. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. december 28.)

További információk[szerkesztés]