I. Heródes zsidó király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
I. Heródes
Heródes újkori elképzelése
Heródes újkori elképzelése

Zsidó király
Uralkodási ideje
Kr. e. 37 Kr. e. 4
(33 évig)
Elődje II. Antigonosz Makkabeus
Utódja Heródes Antipász,
Heródes Arkhelaosz,
II. Heródes,
Heródes Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház Heródes-dinasztia
Született Kr. e. 74
Askelón
Elhunyt Kr. e. 4 márciusa (70 évesen)
Jerikó[1][2][3]
Édesapja Antipater the Idumaean
Édesanyja Cypros
Házastársa
  • Malthace
  • Cleopatra of Jerusalem
  • Mariamne
  • Doris
  • Mariamne
Gyermekei Heródes Antipász
Heródes Arkhelaosz
II. Heródes
Heródes Fülöp
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Heródes témájú médiaállományokat.

I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig. Nevében a „Nagy” jelző nem megtisztelő cím, hanem jelentése egyszerűen: idősebb, a Heródes név görögül hősi ivadékot jelent. Neve összekapcsolódik Jézus születésével.

Élete[szerkesztés]

Heródes vér szerint nem volt zsidó, családja Idumaeából származott. Anyja a nabateus származású Kufra (görögül Kypros), apja az idumeus Antipatrosz volt. Cnaeus Pompeius Magnus római hadvezér Hürkanoszt ültette a főpapi székbe, de látva, hogy gyengekezű uralkodó, a politikai hatalmat az első miniszter, Antipatrosz kezébe helyezte. Julius Caesar római polgárjogot adományozott Antipatrosznak, és kinevezte őt egész Júdea helytartójává. Ugyanakkor Antipatrosz legidősebb fiát, Phasaelt, Júdea parancsnokává, másik fiát, az akkoriban 26 éves Heródest pedig Galilea parancsnokává tette. Caesar társkonzulja, Marcus Antonius, életre szóló barátságot kötött Heródessel.

I. e. 40-ben a pártusok betörtek Palesztinába, Heródes pedig Arábián és Egyiptomon át Rómába menekült. A római szenátus hadsereget adott mellé, és kinevezte Júdea királyának. Heródesnek sikerült legyőznie a pártusokat.

Kivételes bátorsággal és képességekkel megáldott férfiként Heródes megértette, hogy hatalma Palesztinában kizárólag attól függ, mennyire tud megfelelni a rómaiak elvárásainak anélkül, hogy a zsidóság vallási érzékenységét megsértené. Heródes, bár arab származású, római polgár volt, lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket.

Élete virágjában Júdea államát a tündöklő nagyság – korábban és azóta sem tapasztalt – magasságaiba emelte. Bőkezűsége idegen városokra – Bejrútra, Damaszkuszra, Antiochiára és Rodoszra – is kiterjedt. A küzdelemben jártas, kitűnő vadász és lelkes atléta Heródes pártfogolta az olimpiai játékokat. Befolyását felhasználva védelmezte a diaszpórában élő zsidó közösségeket, és nagylelkű volt mindazokkal, akik szerte a Földközi-tenger medencéjében szükséget szenvedtek. Élete előrehaladtával elmebaj lett úrrá rajta, amely a jószándékú despotát zsarnokká változtatta.

Heródest összeesküvés és intrika vette körül. Apja és testvére egyaránt erőszakos halált haltak, Heródesnek pedig erős ellenfelei akadtak mind a farizeusok szektáján belül, akik nem vették jó néven a pogány római császárnak engedelmeskedő idegen uralmát, mind pedig a Júdea koronájára pályázó hasmoneus trónkövetelők támogatói körében. S hogy ez utóbbiak kedvében járjon Heródes elbocsátotta Dorisz (Dóris) nevű asszonyát, akit még magánemberként vett el, és feleségül kérte Hirkanosz főpap unokáját, Mirjamot (Miramme).

Hirkanoszt Palesztina lerohanásakor a pártusok bebörtönözték, de az Eufráteszen túli zsidók közbenjárására később szabadon bocsátották. Unokája Heródessel kötött házasságán felbátorodva visszatért Jeruzsálembe, ahol Heródes azonnal kivégeztette – Iosephus Flavius szavaival élve – nem azért, „mintha csakugyan a királyságra tört volna, hanem azért, mert a korona jog szerint őt illette meg.” Másik potenciális vetélytársának felesége testvérét, Jonathant (Flaviusnál: Arisztobuloszt) tartotta, akit 17 évesen főpappá nevezett ki, majd galata testőreivel megfojtatta.

A Szanhedrin ítélete nélkül elfogatta és kivégeztette Ezekiást, aki elégedetlen volt a vallási és politikai helyzettel. A főtanács elé idézték, ám az nem ítélte őt el. A szíriai legátushoz menekült, akitől megvásárolta magának Szamária és Cöle-Szíria helytartói hivatalát.

Ami politikai szempontból célravezetőnek tűnt, családi körben végzetesnek bizonyult. Heródes mély szerelemre lobbant Mirjam iránt, aki, miután férje ily módon elbánt apjával és bátyjával, hasonló szenvedéllyel gyűlölte őt. Neheztelését tovább fokozta királyi származású zsidó hercegnőként érzett megvetése egy arab felkapaszkodott jöttment iránt. Ezzel egyszerre gyötörte Heródest és annak családját, különösen testvérét, Szalomét, aki meggyőzte bátyját, hogy Mirjam bűnös viszonyt folytatott az ő férjével, Józseffel. Heródes elrendelte mindkettő azonnali kivégzését. Tébolyodottságában később Mirjamtól született két fia ellen fordult: abban a meggyőződésben, hogy összeesküvést szőttek ellene, i. e. 7-ben Szebaszté városában megfojtatta őket. Halálos ágyán Heródes „bőrének egész felületén elviselhetetlen viszketést érzett, beleiben pedig szüntelen fájdalmakat. Lábai megdagadtak, bélgyulladása támadt, szeméremteste rothadni kezdett, és férgek nyüzsögtek benne.” Ekkor tudatták vele, hogy legidősebb fia és örököse, Antipatrosz meg akarja mérgezni. Antipatroszt apja testőrei kivégezték. Öt nappal később Heródes is meghalt.

I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya. A keresztény újszövetségi legenda szerint halála előtti tébolyában elrendelte a betlehemi gyermekgyilkosságot, vagyis minden kétévesnél fiatalabb ottani kisded megölését, hogy Jézust elpusztítsa, mivel a jóslatok szerint ő lesz Izrael királya.

Külpolitikailag Rómától függött, de belpolitikailag teljesen független volt. A hellenizmus előmozdítójaként színházat építtetett, játékokat rendezett a vallásos júdeaiaknak. Nagy szabású építkezéseket végzett. Városokat építtetett (Caesarea, Masszáda, Erodio). Jeruzsálemben templomot, palotát és erődöt építtetett (Antonia). Szamária városát is felvirágoztatta, amelyet Szebaszténak nevezett el.

A júdeaiak nem tisztelték néhány tette miatt, és mert magas adókat vetett ki a népre.

Heródes feleségei és utódai[szerkesztés]

Heródes rézpénze
Heródes családfája
Az alábbi leszármazási táblázat Nagy Heródes zsidó király családjának főbb, uralkodó tagjait tartalmazza. A név alatt az első sor évszám az életének idejét, a második az uralkodási idejét jelzi. Bővebb táblázat: http://virtualreligion.net/iho/herod2.html
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. Nagy Heródes
Kr. e. 74 – Kr. e. 4
[Kr. e. 37 – Kr. e. 4]
 
I. Mariamné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Mariamné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Malthaké
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Jeruzsálemi Kleopátra
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Arisztobulosz
Kr. e. 31 – Kr. e. 7
 
II. Heródes
Kr. e. 27 – Kr. u. 33
[Kr. e. 4 – Kr. u. 33]
 
Heródes Arkhelaosz
Kr. e. 23 – Kr. u. 18
[Kr. e. 4 – Kr. u. 6]
 
Heródes Antipász
Kr. e. 22 – Kr. u. 40
[Kr. e. 4 – Kr. u. 39]
 
Fülöp
Kr. e. 24 – Kr. u. 34
[Kr. e. 4 – Kr. u. 34]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. Heródes Agrippa
Kr. e. 10 – Kr. u. 44
[Kr. u. 37 – Kr. u. 44]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Heródes Agrippa
Kr. u. 27 – Kr. u. 93
[Kr. u. 50 – Kr. u. 93]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

1. felesége Doris

2. felesége Mariamme (I.), a hasmoneus Alexandros lánya (Kr. e. 54Kr. e. 29)

3. felesége Mariamme (II., Kr. e. 43Kr. e. 4 után), Simon főpap lánya

4. felesége a szamaritánus Malthake (Kr. e. 45Kr. e. 4)

5. felesége jeruzsálemi Kleopátra

6. felesége Pallas

  • fia Phasael

7. felesége Phaidra

  • lánya Roxane

8. felesége Elpis

  • lánya Salome

9. felesége: egyik unokanővére volt (neve ismeretlen)

  • nincs ismert gyerek

10. felesége: egyik unokahúga volt (neve ismeretlen)

  • nincs ismert gyerek

Valószínűleg Heródesnek több gyermeke volt, különösen az utolsó feleségeitől, és az is lehet, hogy több lánya is volt, ám akkor azok számbavételét nem tartották fontosnak.

Heródes a Bibliában[szerkesztés]

Heródes gyermekgyilkosságáról írja a Biblia Máté evangéliuma 2,13-18 versében:

16. Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”

Heródes alakja az Újszövetségben is megjelenik. Máté evangéliumának 2. fejezete írja le a betlehemi gyermekgyilkosság történetét. Máté leírása szerint a Napkeleti bölcsek egy csillagot követve a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Heródes ekkor megijedt, az írástudóktól megtudta a születés helyét, és legyilkoltatott minden 2 évnél fiatalabb fiúgyermeket. Jézus megmenekül, mert Józsefet álmában angyal figyelmezteti. József Egyiptomba menekítette a gyermeket. Onnan ismételt angyali figyelmeztetésre csak Heródes halála után tértek vissza. Ez a történet azonban nem nyer igazolást Iosephus Flavius által, aki Heródes minden jelentősebb tettét megörökítette. Ellenben megegyezik azzal a zsidó szóbeli hagyománnyal, amelyet éppen az író örökített meg, és amelyben lejegyzi Mózes születésének kibővített történetét.

Nagy Heródes fiának, Heródes Antipásznak jelentősebb a szerepe az Újszövetségben: Jézus szenvedéstörténetében kerül elő, illetve Keresztelő János halálában játszik döntő szerepet. Azonban ez utóbbi nem valós történeten alapul, mivel Fülöp felesége annak halála után, nem hozzá, hanem unokaöccséhez ment férjhez, Aristobuluszhoz – Iosephus Flavius: Régiségek XVIII/5. Heródes Antipász, testvérének, Fülöpnek feleségét legkorábban annak halála, i. sz. 34-ben vehette volna el, ez azonban ellentmond a Jézus halálának utolsó lehetséges időpontjaként meghatározott i. sz. 33-as esztendőnek is. Ő valójában mostohatestvére feleségét vette el i. sz. 36-ban.

Halála után[szerkesztés]

Halála után három fia osztozott királyságán, nevezetesen Arkhelaosz, aki ethnarcha (népfejedelem) lett, Heródes Antippasz, és Heródes Philipposz, akik negyedes fejedelemként (tetrarcha) irányították a rájuk bízott országrészeket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.ajol.info/index.php/actat/article/download/52580/41187
  2. http://www.nationalpost.com/story.html?id=15a40887-0d6d-435f-ba9d-0fca634e013c
  3. http://www.jewishencyclopedia.com/articles/8597-jericho

Lásd még[szerkesztés]

Zsidó királyok listája

Külső hivatkozások[szerkesztés]