Caesarea Maritima
![]() |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Caesarea | |
![]() | |
Névváltozatok | Cézárea |
Alapítás | Kr. e. 1. század |
Megszűnés | 13. század |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 32° 29′ 55″, k. h. 34° 53′ 29″Koordináták: é. sz. 32° 29′ 55″, k. h. 34° 53′ 29″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Caesarea témájú médiaállományokat. |
Caesarea Maritima (görög nyelven: Παράλιος Καισάρεια Paráliosz Kaiszáreia) vagy egyszerűen palesztinai Cézárea történelmi város Izrael tengerpartján. A mai Tel-Aviv és Haifa között mintegy félúton feküdt, a mai Caesarea települése mellett.
Története[szerkesztés]
Már a Kr. e. 4. században állt itt egy erőd, amelyet Sztratón szidóni uralkodó alapított, de a várost és kikötőjét Nagy Heródes építtette Kr. e. 25–13 között. Augustus császár iránti tiszteletéből Caesareának nevezte el. A város egy igazi metropolisz lett, tágas terekkel, pompás templomokkal, kolosszális szobrokkal és piacokkal. Mivel itt a tengerpart egyenes vonalban fut, és egészen sík, a kikötő építéséhez ki kellett mélyíteni a tengert és a kikötőt hullámtörő gátakkal ellátni. A városba Heródes hellén lakosságot telepített be, akik a pogány szokások szerint éltek. Nemsokára Cézárea a judeai római helytartóknak is székhelyük lett. Élt itt egy zsidó közösség is, köztük és a hellén lakosság között állandó feszültség volt, amely Kr. u. 66-ban érte el a tetőpontját. A római–zsidó háborúban jelentős szerepet játszott a város, itt volt a Jeruzsálemet támadó római seregek táborhelye és utánpótlási bázisa. Miután lerombolták Jeruzsálemet, a római seregek itt ünnepelték győzelmüket és az amfiteátrumban az elfogott zsidók ezreit gyilkolták le. 7. században Cézárea lett Judea tartomány fővárosa és a római légiók főhadiszállása. Kr. u. 136-ban a Bar Kohba felkelés vezetőit itt ítélték kínhalálra. A 2. században vízvezetéket is építettek, amely a 16 km távolságban levő Kármel-hegy forrásaiból szállította a vizet a városba. (A vízvezeték maradványai ma is láthatók.) A 3. században már püspöki székhely működik itt. Itt élt Órigenész keleti egyházatya és Euszébiosz püspök és történetíró. A bizánci kor után az arab hódítók tartományi fővárosul Liddát választották, így Cézárea hanyatlásnak indult. A keresztes háborúk idején többször cserélt gazdát, míg végül 1265-ben a mameluk szultán, Bajbarsz végleg bevette és szétromboltatta a kikötőjét, hogy a további, Európából induló keresztes hódításokat megelőzze.
2016 áprilisában Ran Feinstein és Ofer Raanan amatőr búvárok néhány bronz tárgyat fedeztek fel az egykori kikötő előtti tengerfenéken, és a régészeti szolgálatnak jelezték azt.[1] Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) 2016. május 16-i jelentése alapján az elmúlt 30 év legjelentősebb leletét találták meg, azzal, hogy egy időszámításunk szerinti 4. században viharban elsüllyedt római kori kereskedőhajóra és fém rakományára bukkantak. A kiváló állapotban lévő bronzkincsek közt volt egy a római napistent megörökítő gyertyatartó, egy a holdistent, Lunát ábrázoló szobor, afrikai rabszolga fejét formázó gyertyatartó, valamint egy vízhordóedény töredékei. Ezen a területen egy évvel ezelőtt római aranypénzeket is találtak, a leletek Jakov Sarvít, a tengeri régészetet vezető szakember szerint rendkívüli szépségükön túl történelmi szempontból is különösen fontosak.[2]
A Bibliában[szerkesztés]
Az Újszövetségi apostolok cselekedeteiben gyakran van említve a város neve.
- Fülöp evangélista itt élt egy ideig.[3]
- Kornélius római százados itt élt, akit Péter apostol felkeresett.[4]
- Pál apostol gyakran megfordult itt, amikor missziós útjaira indult és visszatért azokról. Később 2 évet itt töltött fogságban.[5]
- Más keresztények is éltek itt az apostoli korban.[6]
Galéria[szerkesztés]
Panoráma[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Schiffsunglück verhinderte „Recycling“
- ↑ Római kori kereskedőhajó rakományát hozták felszínre Izraelben. [2016. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 17.)
- ↑ Ap. Csel. 8,40. ; 21,8
- ↑ Ap. Csel. 10. rész
- ↑ Ap. Csel. 23-25. rész
- ↑ Ap. Csel. 21,16
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk
- Klaus Vogt: Stuttgarti Biblia kislexikon, 1974.
|