Caesarea Maritima

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Caesarea
Caesarea maritima (DerHexer) 2011-08-02 098.jpg
Névváltozatok Cézárea
Alapítás Kr. e. 1. század
Megszűnés 13. század
Elhelyezkedése
Caesarea (Izrael)
Caesarea
Caesarea
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 32° 29′ 55″, k. h. 34° 53′ 29″Koordináták: é. sz. 32° 29′ 55″, k. h. 34° 53′ 29″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Caesarea témájú médiaállományokat.

Caesarea Maritima (görög nyelven: Παράλιος Καισάρεια Parálios Kaisáreia) vagy egyszerűen palesztinai Cézárea történelmi város Izrael tengerpartján. A mai Tel-Aviv és Haifa között mintegy félúton feküdt, a mai Caesarea települése mellett.

Története[szerkesztés]

Már a Kr. e. 4. században állt itt egy erőd, amelyet Straton szidóni uralkodó alapított, de a várost és kikötőjét Nagy Heródes építtette Kr. e. 25-13 között. Augustus császár iránti tiszteletéből Caesareának nevezte el. A város egy igazi metropolisz lett, tágas terekkel, pompás templomokkal, kolosszális szobrokkal és piacokkal. Mivel itt a tengerpart egyenes vonalban fut és egészen sík, így a kikötő építéséhez ki kellett mélyíteni a tengert és a kikötőt hullámtörő gátakkal ellátni. A városba Heródes hellén lakosságot telepített be, akik a pogány szokások szerint éltek. Nemsokára Cézárea a judeai római helytartóknak is a székhelye lett. Élt itt egy zsidó közösség is, köztük és a hellén lakosság között állandó feszültség volt, amely Kr. u. 66-ban érte el a tetőpontját. A római-zsidó háborúban jelentős szerepet játszott a város, itt volt a Jeruzsálemet támadó római seregek táborhelye és utánpótlási bázisa. Miután lerombolták Jeruzsálemet, a római seregek itt ünnepelték győzelmüket és az amfiteátrumban az elfogott zsidók ezreit gyilkolták le. 7. században Cézárea lett Judea tartomány fővárosa és a római légiók főhadiszállása. Kr. u. 136-ban a Bar Kohba felkelés vezetőit itt ítélték kínhalálra. A 2. században vízvezetéket is építettek, amely a 16 km távolságban levő Kármel-hegy forrásaiból szállította a vizet a városba. (A vízvezeték maradványai ma is láthatók.) A 3. században már püspöki székhely működik itt. Itt élt Órigenész keleti egyházatya és Euszébiosz püspök és történetíró. A bizánci kor után az arab hódítók tartományi fővárosul Liddát választották, így Cézárea hanyatlásnak indult. A keresztes háborúk idején többször cserélt gazdát, míg végül 1265-ben a mameluk szultán, Bajbarsz végleg bevette és szétromboltatta a kikötőjét, hogy a további, Európából induló keresztes hódításokat megelőzze.

2016. áprilisában Ran Feinstein és Ofer Raanan amatőr búvárok néhány bronz tárgyat fedeztek fel az egykori kikötő előtti tengerfenéken és a régészeti szolgálatnak jelezték azt.[1] Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) 2016. május 16-i jelentése alapján az elmúlt 30 év legjelentősebb leletét találták meg, azzal, hogy egy időszámításunk szerinti 4. században viharban elsüllyedt római kori kereskedőhajóra és fém rakományára bukkantak. A kiváló állapotban lévő bronzkincsek közt volt egy a római napistent megörökítő gyertyatartó, egy a holdistent, Lunát ábrázoló szobor, afrikai rabszolga fejét formázó gyertyatartó, valamint egy vízhordóedény töredékei. Ezen a területen egy évvel ezelőtt római aranypénzeket is találtak, a leletek Jakov Sarvít, a tengeri régészetet vezető szakember szerint rendkívüli szépségükön túl történelmi szempontból is különösen fontosak.[2]

A Bibliában[szerkesztés]

Az Újszövetségi apostolok cselekedeteiben gyakran van említve a város neve.

  • Fülöp evangélista itt élt egy ideig.[3]
  • Kornélius római százados itt élt, akit Péter apostol felkeresett.[4]
  • Pál apostol gyakran megfordult itt, amikor missziós útjaira indult és visszatért azokról. Később 2 évet itt töltött fogságban.[5]
  • Más keresztények is éltek itt az apostoli korban.[6]

Galéria[szerkesztés]

Panoráma[szerkesztés]

Caesarea romjai
Caesarea romjai


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Schiffsunglück verhinderte „Recycling“
  2. Római kori kereskedőhajó rakományát hozták felszínre Izraelben
  3. Ap. Csel. 8,40. ; 21,8
  4. Ap. Csel. 10. rész
  5. Ap. Csel. 23-25. rész
  6. Ap. Csel. 21,16

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk
  • Klaus Vogt: Stuttgarti Biblia kislexikon, 1974.