Pozsonyi kifli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsonyi kiflik fonott kosárban (elől patkó alakú mákos, hátrébb C alakú diós kiflik)

A pozsonyi kifli (szlovákul Bratislavský rožok; németül Pressburger Kipfel) hajlított alakú, fényesre tojásozott felületű, omlós, mákkal vagy dióval töltött édes sütemény, amelyet eredetileg Pozsonyban kezdtek el készíteni évszázadokkal ezelőtt és innen terjedt el, legalábbis a volt Osztrák–Magyar Monarchia területein.[1] E hagyományos elnevezésű terméket több mint 200 éve készítik.

Fogyasztása a karácsonyi ünnepek idején tipikus. Vitatott, hogy kialakulásának van-e köze az ugyancsak mákkal vagy dióval töltött, de más alakú és állagú bejglihez.[2]

Története[szerkesztés]

Története a 16. század közepére nyúlik vissza. Kitalálójáról megbízható forrás nem áll rendelkezésre, egyesek a pozsonyi sütőmestereknek, mások bécsi cukrászoknak tulajdonítják az érdemet. Könyvelési bejegyzésekre hivatkozva Vladimír Tomčík szerint a Bratislavský rožok már az 1590-es években kapható volt nyilvános éttermekben, bár gyártása sokkal régebbi keletű.[3] Az a történet is tartja magát, hogy maga a kifli (Kipfel) elnevezést Bécs sikertelen török ostroma után egy Wendler nevű bécsi sütőmester találta ki: amikor a városon kívüli Szent István templom tornyán a török félholdat visszacserélték keresztre, az az ötlete támadt, hogy „megeteti” a félholdat az emberekkel kárpótlásul, amiért az ostrom alatt annyit koplaltak. A kifli ezért lett félhold alakú és a névadója a „Gipfel” – azaz orom (templomcsúcs).[4]

Egy másik történet szerint 1785-ben, Mikulás napján, Scheuermann (Shiermann) pékmester egy új, töltött süteményt helyezett el a kirakatában, amely a későbbiek során mint Pressburger beugle honosodott meg a köztudatban.[5] A cukrászt Ortvay Tivadar is megemlíti könyvében: „nem messze Mayer Győző cukrászdájától áll Scheuermann régi péksége (ma Lauda), amelynek specialitásai, a mákos és diós patkók hírnevessé tették Pozsonyt”.[6] Az 1830-ban megjelent Czifray István féle Magyar nemzeti szakácskönyv „Posonyi finom mákos kaláts” néven tartalmazott egy receptet.[7] A Bratislavský rožok elnevezésű terméket Pozsonyban később több pékmester is sütötte. Közülük az egyik legismertebb Schwappach Ágoston volt, aki 1834-ben alapított pékségében mákos és diós patkókat kínált.[8]

A Bratislavský rožok elnevezést csak 1918 után, Csehszlovákia megalakulását követően kezdték el használni, miután a hivatalos városnév Bratislavára változott a Pressburg, illetve Pozsony helyett. Korábban Prešporský rožok-nak is hívták.[forrás?] Az eredeti „beugle” elnevezés a magyar nyelvben „patkó”-ként honosodott meg, ami szlovák nyelven is patkót jelent (podkova). A kifli kifejezést a város új elnevezésével összefüggésben kezdték el használni és Magyarországon a mai napig is pozsonyi kiflinek hívják a süteményt. Ausztriában is gyakoribb a Pressburger Kipfel elnevezés, mint a „beugle” kifejezés, amely egyre ritkábban fordul elő.[9]

Hagyományos különleges termék[szerkesztés]

A Pozsonyi kifli hagyományos különleges termék, elnevezése „Bratislavský rožok” vagy „Pressburger Kipfel” vagy „Pozsonyi kifli”

Az Európai Bizottság 2009. december 24-én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában[10] Szlovákia 2008. február 4-én beérkezett kérelmét a "Bratislavský rožok"/"Pressburger Kipfel"/"Pozsonyi kifli" elnevezés bejegyzésére. A Hagyományos különleges termékként történő bejegyzést a szlovák pék- és cukrászcéh kezdeményezte.

Németország, Ausztria és Magyarország kifogással élt a bejegyzés ellen, és ez az 509/2006/EK rendelet alapján elfogadhatónak bizonyult. A Bizottság ezért 2010. november 11-i leveleiben felhívta az érintett tagállamokat, hogy folytassák le a megfelelő egyeztetéseket.

Az országok hat hónapon belül megállapodásra jutottak, amelyről 2011. május 16-án értesítették a Bizottságot; a megállapodás tartalmazta az eredeti termékleírás módosításait és különösen a bejegyzés iránti kérelemben szereplő azon kérés törlését, amely az elnevezésnek a kizárólagosságára vonatkozott (az 509/2006/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a kérelmezőnek, hogy a bejegyzés után, a hasonló termékeket ezen a néven már nem forgalmazhatják tovább, akkor sem, ha nem tüntetik fel azokon a "Hagyományos különleges termék" 'HKT' megjelölést).

Szlovákia így újra benyújtotta a kérelmét (ez 2011. szeptember 30-án jelent meg),[11] és ezt az Európai Bizottság 2012 augusztusában már jóváhagyta:[12] ekkor vált a pozsonyi kifli Hagyományos különleges termékké.[13]

Leírása[szerkesztés]

Az EU-bejegyzési kérelemben szereplő leírás szerint a Pozsonyi kifli mákkal vagy dióval töltött, kifli alakú finom pékáru márványszerű, fényes felülettel.

Érzékszervi tulajdonságai:

  • felülete barna – sötétbarna színű,
  • az egységesen fényes barna, illetve sötétbarna felületen a kifli tetején lévő világosabb erezés márványos felületre emlékeztet,
  • felülete szilárd, kettétörés esetén porhanyós és omlós,
  • metszetben a néhány milliméteres burkolaton kívül csak a töltelék van,
  • a töltelék színe sötét, illetve csaknem fekete, ha a töltelék mákos,
  • barna színű, ha diós.
  • finom, a felhasznált töltelékre jellemző ízű (tehát mákos vagy diós ízű), kellemesen édes, a felhasznált adalékok illatával dúsított.

Fizikai tulajdonságai:

  • formája patkó alakú, elkeskenyedő végekkel, ha a töltelék mákos,
  • C betű formájú ha diós,
  • a sütemény tömege 40-60 gramm.

Kémiai tulajdonságai:

  • a szárazanyag zsírtartalma minimum 20 százalék,
  • a szárazanyag cukortartalma minimum 12 százalék.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A cukraszsutik.blog.hu bemutatja: Így készül a pozsonyi kifli ...'C' alakúra hajlítva diós töltelékkel
  2. ↑ Magyar Pékek Fejedelmi Rendje honlap. [2016. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 15.)
  3. ↑ Vladimir Tomčík: S vareškou dvoma tisícročiami (Fakanállal két évezreden át), Perfekt kiadó, Pozsony, 2008.(szlovákul), ISBN 978-80-8046-368-7
  4. ↑ Zsemley Oszkár: A magyar sütő-, cukrász-, és mézeskalácsos ipar története, Sárik Gyula és Géza Könyvnyomdai Műintézete, Budapest, 1940.
  5. ↑ Vojtech Szemes, Vincent Karovič: Chlieb náš každodenný (Mindennapi kenyerünk), Alfa kiadó, 1991. (szlovákul) (52. o) ISBN 978-80-05-00970-9
  6. ↑ Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei, készült F.K.Wigand nyomdájában, Pozsony 1905.
  7. ↑ A pozsonyi kifli reneszánsza, pozsonyikifli.sk
  8. ↑ A mákos mindig patkó alakú, a diós pedig C betű formájú. Pozsonyi Kifli Polgári Társulás, 2014. november 30. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  9. ↑ Hagyományos különleges termék iránti bejegyzési kérelem: 3.8. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer hagyományos jellegének leírása
  10. ↑ Bejegyzési kérelem közzététele (2012. december 24.) a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 509/2006/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján (Pozsonyi kifli)
  11. ↑ Bejegyzési kérelem ismételt közzététele (2011. szeptember 30.) a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 509/2006/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (5) bekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése alapján (Pozsonyi kifli)
  12. ↑ A Bizottság 729/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. augusztus 8.) egy elnevezésnek a hagyományos különleges termékek nyilvántartásába történő bejegyzéséről (Bratislavský rožok/Pressburger Kipfel/Pozsonyi kifli [HKT])
  13. ↑ 2010-2014.kormany.hu | Uniós nyilvántartásba került a Pozsonyi kifli

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pozsonyi_kifli&oldid=26706562”