Kiszel
| Kiszel | |
 | |
| Kiszel | |
| Nemzet, ország |  Oroszország Balti országok |
| Alapanyagok | burgonyakeményítő, gyümölcs, gyümölcslé, szörp |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kiszel témájú médiaállományokat. | |
A kiszel az orosz és a balti országok gasztronómiájának a specialitása, keményítő hozzáadásával készített édes, folyékony vagy zselé állagú desszert. Készülhet friss és aszalt gyümölcsből – leginkább bogyós gyümölcsökből –, de almából is, gyümölcslevekből, szörpökből és híg lekvárból. Általában burgonyakeményítőt tartalmaz, de alkalmanként használnak készítéséhez kukoricakeményítőt vagy kovászt is. A Kárpát-medencében hasonló készítmény a gyümölcsös cibere (keszőce, kiszi).
Etimológia és története[szerkesztés]
A kiszel a 10. század óta ismert. Az Elmúlt idők krónikájában említi annak szerzője, Nyesztor.[1] Eredetileg a zabpehelyfőzet volt, a burgonya elterjedését követően készítik burgonyakeményítővel.
Készítése, fogyasztása[szerkesztés]
Egy pohár bogyós gyümölcshöz (áfonya, fekete áfonya, fekete vagy vörös ribizli) egy liter vizet, 1/2 pohár cukrot, 4 evőkanál keményítőt számítunk. A gyümölcsöt összetörjük, felöntjük forróvízzel és 10-15 percig főzzük, végül átpasszírozzuk. A kapott főzethez hozzáadjuk a cukrot és felforraljuk, hozzáadjuk az előzőleg lehűtött gyümölcslében elkevert keményítőt. Ismét felforraljuk, majd lehűtve tálaljuk. Ízlés szerint savanyíthatjuk 1-2 mokkáskanálnyi citromlével. Sűrűségét a keményítő mennyiségével állítjuk be.
A kiszelt hidegen és melegen is fogyasztják. Konzisztenciája a folyékonytól a zseléig terjed. A balti országokban a sűrűbb zselészerű változatát gyakran alkalmazzák öntetként is pudingokhoz, túróból készült édességekhez, esetleg fagylalthoz. Oroszországban az iható, hígabb változata az elterjedtebb.
