Torontál vármegye
| Torontál vármegye | |||
| |||
| Egyéb nevei | Torontálország | ||
| Fennállás | 14.század–1949 | ||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | |||
| Főbb települések | Aracs Nagybecskerek Nagyszentmiklós | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | 32% szerbek 26% németek 20% magyarok 14% románok | ||
| Vallás | katolikusok, Ortodox kereszténység, reformátusok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 10 042 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Torontál vármegye térképe | |||
 | |||
| Torontál vármegye domborzati térképe | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Torontál vármegye témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Torontál vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délvidéki részében. A vármegye része volt továbbá a Bánság régiónak is. A vármegye területét Szerbia, Románia és Magyarország között felosztották. Északról Csongrád vármegye, Csanád vármegye és Arad vármegye, keletről Temes vármegye, délről Szerbia, nyugatról pedig Szerém vármegye és Bács-Bodrog vármegye határolta. Központja Aracs, majd Nagybecskerek volt.
Hajdani népies elnevezése Torontálország.[1]
Földrajz
A vármegye teljes területe része volt az Alföldnek, és a legmélyebben fekvő részei közé tartozott. Kelet-nyugat irányba ereszkedett alá a síkság, tengerszint feletti magassága pedig mindenhol lecsökkent 100 m alá. Csak a Berzava folyótól délre található Delibláti-homokpuszta volt 100 méternél magasabban. A vármegye folyóvizekben igen gazdag volt: a Duna, a Tisza, a Maros, a Béga, a Temes, a Berzava is öntözte a vármegyét. Éghajlata teljesen alföldi, délen nagyon forró.
Történelem
Torontál vármegye a 14. század elején alakult, Aracs központtal, modern kori területének körülbelül a középső harmadán. A vármegye első okirati említése 1326. június 10-én történt[2].1552-től az Oszmán Birodalom, ezen belül a Temesvári Tartomány része a pozsareváci békekötésig, 1718-ig. Ekkor a Habsburg Birodalom kebelezte be, a későbbi vármegyét a Temesi Bánsághoz csatolták. 1778-ban a vármegye visszakerült a Magyar Királyság fennhatósága alá, a Bánság polgárosult nyugati részén alakult meg Nagybecskerek székhellyel. Az aldunai középkori Keve vármegye ezután is katonai igazgatás alatt maradt, Pancsova székhellyel itt alakult meg a Németbánsági ezred, majd ennek keleti felén 1845-ben a Szerbbánsági ezred. 1848-1849 között a vármegye a Szerb Vajdaság része volt, majd 1849-1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság Habsburg- tartomány része volt. Az 1860-ban visszakerült a Magyar Királysághoz. A Határőrvidék közigazgatási átszervezésekor, 1873-ban a vármegye kapta a temeskubini járás (későbbi Kevevári járás) kivételével a Németbánsági ezred területét, valamint a Szerbbánsági ezredből az alibunári járást. 1876-ban a vármegyébe olvadt a nagykikindai kerület. 1881-ben Újszegedet Szegedhez (Csongrád vármegye), 1892-ben Székelykeve községet Temeshez csatolták. 1918-ban francia ütközőzóna a szerb és a román hadsereg között.
1920-ban az újonnan alakult Bánáti Köztársaság, majd pedig a Szerb-Horvát-Szlovén-Királyság része lett. A trianoni békeszerződés a vármegyét felosztotta Magyarország, Románia és az új délszláv állam között, a vármegye 1910-es 10016 km²-es területéből Romániáé lett 2497 km², a szerb-horvát szlovén királyságé 7261 km². Az el nem csatolt 258 km²-es töredékmegye székhelye rövid időre Kiszombor lett, majd 1923-ban egyesült a szintén csonka Csanád és Arad vármegyékkel, így jött létre Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye. Ennek területét az 1950-es megyerendezés során felosztották Békés megye és Csongrád megye között, így most Torontál vármegye magyarországi része Csongrád-Csanád megyében található. A Jugoszlávia területéhez csatolt részének nagyobb fele a Vajdaságban található, kisebbik része Belgrádtól északkeletre a szűkebb értelemben vett Szerbia része. A Románia területéhez csatolt rész Temes megyéhez tartozik.
Lakosság
1910-ben a vármegyének 615.151 lakosa volt, ebből:
- 199 750 (32%) szerb
- 165 779 (26%) német
- 128 405 (20%) magyar
- 86 937 (14%) román
- 16 143 szlovák
- 4 203 horvát
Közigazgatás
1910-ben a vármegye tizennégy járásra volt felosztva:
- Alibunári járás, székhelye Alibunár
- Antalfalvai járás, székhelye Antalfalva
- Bánlaki járás, székhelye Bánlak
- Csenei járás, székhelye Csene
- Módosi járás, székhelye Módos
- Nagybecskereki járás, székhelye Nagybecskerek (rendezett tanácsú város)
- Nagykikindai járás, székhelye Nagykikinda (rendezett tanácsú város)
- Nagyszentmiklósi járás, székhelye Nagyszentmiklós
- Pancsovai járás, székhelye Pancsova (törvényhatósági jógú város)
- Párdányi járás, székhelye Párdány
- Perjámosi járás, székhelye Perjámos
- Törökbecsei járás, székhelye Törökbecse
- Törökkanizsai járás, székhelye Törökkanizsa
- Zsombolyai járás, székhelye Zsombolya
Jegyzetek
- ↑ Budapesti Hírlap, 1902. febr. 6. (XXII. évf. 36. sz.), 1. o.
- ↑ A történelmi Torontál vármegye népesedéstörténete. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
További információk
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye, 1912
